Május 28-án a Turbina Kulturális Központban lép fel az utóbbi évek egyik legizgalmasabb hangzású zenekara, a SEXTILE, akik dalaikban bármiféle gátlás nélkül ötvöznek olyan, első látásra egymástól távol álló stílusokat, mint a post-punk, a synthwave, a hardcore tánczene, vagy épp más elektronikus alműfajok. A koncert apropóján a zenekar multihangszeres frontemberével Brady Keehn-nel készítettünk interjút, melyben többek között szóba kerül a tavaly megjelent album, a műfaji kategóriák átjárhatósága, és még számos más izgalmas, néha szomorúbb, néha vidámabb kérdés. Olvassatok tovább!
A Push című legutóbbi albumotokhoz kapcsolódó Európa-turnén 10 országban adtok összesen 22 koncertet. Decemberben már csináltatok egy rövidebb Nyugat-Európai kört, ami az első turnétok volt 2018 óta. Milyen volt ismét útra kelni?
Először volt bennünk némi bizonytalanság, de őszintén szólva, ez volt az egyik legjobb dolog, amit tehettünk azért, hogy megtisztuljunk és feltöltődjünk: elindulni, játszani, emberekkel találkozni, utazni. Érezni, hogy élünk, ami nagyszerű. A járvány időszaka alatt ezt nem tehettük meg, szóval már az is csodálatos, hogy újra úton vagyunk. Ez minden, amire vágytunk. És most jobb is, mint legutóbb, 2018-ban volt, mert azt hiszem, a köztes időben egyre többen fedezték fel maguknak a zenekart. Többen jönnek most a bulikra, mint valaha, fiatalabbak, energikusabbak, őrültebbek. Többen közönségszörfölnek a koncerteken, mint valaha, ami nagyon király!
A Push sok szempontból visszatérésnek tekinthető számotokra. Mi a véleményed az albumról most, a megjelenése után jó fél évvel?
Jó kérdés, és két különböző dolog is eszembe jutott. Először is, úgy érzem, készen állok egy új lemez megírására. Ez nem azért van így, mert nem tetszik az album, mert a dalokat abszolút jónak és szórakoztatónak tartom ma is. Inkább arról van szó, hogy most, hogy elég sokat koncerteztünk, úgy érzem, egyre többet tudok meg arról, milyen típusú dalokat szeretnék élőben játszani a jövőben, hogy milyen irányba akarunk majd továbbmenni. És azt hiszem, ez egy elég tanulságos folyamat. Másrészt viszont imádom a Push-t, mert szerintem ez az eddigi legenergikusabb albumunk. Szerintem sok fiatalabb hallgató figyelt fel ránk általa, ami nagyon jó. Az első, jóval sötétebb hangulatú anyag idején például sokszor olyan arcok kattantak ránk, akik már akkor az ötvenes éveikben jártak, amikor mi még huszonévesek voltunk, és úgy voltunk vele, talán érdemes más irányokat is kipróbálni. Szóval továbbra is imádom ezt a lemezt, ezzel együtt várom, hogy elkezdjük csinálni az újat.
Érdekes, amit mondasz, mert egy kicsit nekem is olyasféle tükör a Push zeneileg, amiben mindenki azt lát, amit akar. Tehát ha akarom, azt mondom rá, hogy postpunk, de ugyanúgy ott van benne az elektronikus tánczene, az indusztriál, meg sok minden más.
Azt hiszem, a célunk az, hogy elmeséljünk egy történetet a különböző műfajok elemeinek segítségével. Ez a történet kicsit olyan, mint a gyerekkorunk. Mintha egybesűrítenénk az összes olyan dolgot, amit szerettünk, ami hatással volt ránk, amíg felnőttünk. Az egyik első zenei élményem például az volt, amikor 13 éves koromban betévedtem egy drum and bass sátorba. Szólt az őrült zene ezekkel a súlyos basszusokkal, mindenki táncolt a neonfények között a sötétben. Direkt módon sosem próbáltam beépíteni a drum and bass stílust a SEXTILE zenéjébe, annak ellenére, hogy óriási hatással volt rám, viszont az ilyen, akár gyerekkorban szerzett hatások részévé válnak annak, amit csinálunk, ez pedig olyasfajta élményt ad a hallgatóknak, hogy mindezek természetesen következnek egymásból a dalainkban. Azt hiszem, a következő lemezzel újabb területeket fedezünk majd fel ebben a tekintetben, és egy olyan fejezet jön, ami hatások és az inspirációk helyett arról szól, hogy mi mivé alakítottuk át ezeket, hogyan adunk hozzá úgy, hogy minél több legyen a zenében belőlünk. Izgalmas dolog ez.
Ha már az ihletforrásoknál tartunk, olyan neveket szokás emlegetni veletek kapcsolatban, mint a Crass, Josh Wink, Iggy Pop, vagy Goldie. Mi volt a legfőbb inspirációtok azt illetően, hogy – nagyon leegyszerűsítve – post-punkot keverjetek elektronikával, hardcore tánczenével, illetve mit ad nektek az, hogy ilyen, első látásra egymástól távol álló stílusok vannak jelen a zenétekben?
Az inspirációt, ahogy ez az előbb is szóba került, a fiatalságunk és a gyerekkorunk adta. Művészileg olyasféle előadók voltak hatással ránk, akik szintén nem ragaszkodtak a szigorú keretekhez. Mi ezt szeretjük, és nem feltétlenül akarjuk magunkat beszorítani egy-egy műfaji skatulyába. Ha például a Beastie Boys lemezeire gondolsz, azokon is rengeteg minden felbukkan. Tudták, mit akarnak csinálni, és megelőzték a korukat. Ugyanakkor nem számít, milyen dalokról van szó, mindig ott volt bennük a Beastie Boys-ra jellemző energia, ott voltak a saját ízek. Az ilyesmi mindig nagyon érdekes. Szóval nem mindenki olyan típusú előadó, aki egész életében ugyanolyan country dalokat ír, de mondhattam volna bármelyik elektronikus stílust is. És amikor egy művész jelen tud lenni különböző műfajokban is, az szerintem nagyon jó. Művészi szempontból egészséges, ha felfedezetlen területeken is kalandozunk. Azt hiszem, ez egyfajta játék a gondolatokkal, és ha egy még kényelmetlen terepen feszegeted a határaid, akkor tudhatod, hogy jó úton jársz. Ha minden kényelmes, rosszul csinálod.
A Beastie Boys-t illetően teljesen egyetértek, mókás belegondolni, mennyivel többről szólt az a zenekar, mint a Fight For Your Right. Viszont egy kicsit szomorúbb témára is rá kell kérdezzek: ez volt az első lemez, amit Eddie Wuebben – a zenekar 2019-ben elhunyt gitáros-billentyűse – nélkül vettetek fel. Hogyan tudtátok feldolgozni ezt a veszteséget, illetve mi változott ennek következtében alkotói és dalszerzői szempontból?
Eddie mindig hiányozni fog nekünk. Emlékszem, a legutóbbi turnén is rengetegszer beszéltünk erről. Nagyon jó energiákat hozott a zenekarba. Azt hiszem, ő volt az, akit a legtöbben szerettek közülünk. Mindig nagyon kedves volt mindenkivel, mindenki születésnapjára emlékezett, és mindig ő volt a jégtörő, amikor bárkivel találkoztunk. Közvetlen volt. Hiányzik nekünk, hiányzik a jelenléte a koncertek során is. És szerintem nagyon örülne, ha látná, hol tart ma a zenekar. Azt hiszem, a dalszerzési folyamat során is nehezebb dolgunk volt az ő energiái nélkül, mivel amikor elszabadult a feszültség, a frusztráció, korábban mindig ő volt az, aki képes volt lecsillapítani a kedélyeket, aki nyugalmat tudott csempészni egy-egy szituációba. Emellett elképesztően jó billentyűs volt, olyan futamokat játszott le kézzel, amiket én csak szekvenszeren beprogramozva tudtam, olyan volt, mint egy gép. Azt hiszem, azzal, hogy ő nincs már velünk, némi kísérletezéssel is szegényebbek lettünk, hihetetlen dolgok álltak volna még előtte dalszerzőként. De a drogok gonosz dolgok.
Hogy kicsit vidámabb hangulatban folytassuk, mi az, amire a legbüszkébb vagy az új album kapcsán? Mondhatsz akár egy új dalt, ami különösen fontos számodra, vagy akár olyan momentumot, amit különösen nagy sikerként éltél meg a munka során.
Azt hiszem, annak örülök a legjobban, hogy Melissa – Melissa Scaduto, a SEXTILE másik alapítótagja, dobos, énekes, multihangszeres – végre rávette magát, hogy most először szólóénekesi szerepet vállaljon egy lemezünkön. Énekelt korábban néhány dalban, háttérvokálozott, de soha nem volt ő a fő énekes, soha nem állt ki középre. Nagyon büszke vagyok rá, hogy most megtette. Először csinált ilyet, tudom, hogy volt, amikor nagyon kényelmetlenül érezte magát. Az első felvételnél arra kért minket, hogy menjünk ki a helyiségből, annyira félt előttünk énekelni. De most már gond nélkül énekel, és szerintem boldogabb, mint valaha. Ennek megfelelően több nőt lányt is látok most a koncerteken az első sorban, ami szintén jó dolog! És kiabálják a nevét, amikor színpadra lép, szóval sokakat inspirál arra, hogy vállalják és fejezzék ki magukat, és ne féljenek kockáztatni, ne féljenek adott esetben a színpadtól. Az, hogy mindez megtörtént, az egyik legjobb dolog ebben a lemezben számomra.
Ha jól tudom, 2018-ban már játszottatok Budapesten. Milyen emlékeitek vannak arról a koncertről, és mit vártok a mostanitól, mire számíthat a közönség?
Emlékszem arra a koncertre, úgy száz ember jött el, nagyon jó volt. A város meg gyönyörű, nagyon szép helyeket láttunk. Szerintem a közönségnek is nagyon bejött a buli, de ezúttal még jobb show-ra számíthat mindenki. Úgy gondolom, a koncertjeink mostanra szórakoztatóbbak lettek – hangosabbak, energikusabbak, koncentráltabbak, intenzívebbek vagyunk. Szóval mindenkinek ajánlom, hogy tapasztalja meg ezt az élményt, mert eddigi legjobb formánkban vagyunk! Végülis ki tudja, mikor jöhet valami újabb járvány, vagy bármi, ami miatt nem tudunk majd koncertezni? Szóval mindenkinek azt üzenem, hogy jöjjön el, és nézzen meg minket – vagy táncoljon, nevessen, őrüljön meg, akár másszon fel a színpadra, és ugorjon be a közönségbe, minket nem zavar! – mert biztosan ez lesz a legjobb, legszórakoztatóbb dolog, amit eddig tőlünk láthattatok!
További információk a SEXTILE online felületein, jegyek a Live Nation weboldalán!
