A Dos Diavolos idén december 10-én adta ki első lemezét Egyenesen a mocsárból címmel. A zenekar tagjaival, azaz Ganxsta Zoleeval és Takács Vilkóval beszélgettünk az albumról.
A legtöbb dalt egy párbeszéd vagy egy monológ indítja be. Tervezettek voltak ezek a rövid intrók a lemezen?
Takács Vilkó: Spontán jött, amelyik dalhoz illett ilyen közjáték, ahhoz csináltunk.
Ganxsta Zolee: Amikor felvettük az első dalt, a Mocskos délt, annak az elején például még nem volt. Az Egyenesen a mocsárból lett az első, amihez kitaláltuk, hogy mi lenne, ha egy vicces dialógussal indulna:
– A nyomunkban vannak, Vilkó!
– Há’, mi’ csináljunk, Góré?
– Muszáj lesz bemenni a dögök közé, fiú!
Az volt a koncepció, hogy minden párbeszéd valamennyire kapcsolódjon az adott dalhoz, de legyen sztori jellege is. Magának a lemeznek nincs egy egyenes story line-ja, hanem szimplán van ez a két szökött fegyenc, és az ő kalandjaikba leshetünk bele. Szegény Lugosi Dani, a hangmérnökünk, aki keverte a lemezt, lett a békebíró a lemez elején felvett dialógusban, aki dörömböl az ajtón, mi meg egyből agyonlőttük. Kereken két percig van életben a lemezen. Az albumot egy határozott puskalövés zárja a Mocskos dél című track után. Az egy eléggé beborult szám, és amikor véget ér, bánatában agyonlövi magát a főnök. Ha lesz folytatása a lemeznek – mert reméljük, hogy lesz -, akkor valahogy majd felélesztjük a górét, hogy például annyira béna faszi, hogy nem sikerült még fejbe lőnie se magát.
Hogy született meg a kettő karakter?
Ganxsta Zolee: Rajzfilmfigurák jutottak az eszembe, akik a fogságból kiszabadulva menekülnek valahol Louisiana mocsaras vidékén. Az én karakteremen nem kellett sokat gondolkodni, viszont Vili a valóságban nyilván nem olyan gyengeelméjű, mint amilyennek be van állítva. A lemezen mindig megy a vén hülye után, aki belerángatja minden baromságba ezt a szerencsétlen, kis ártatlan majmot és ezáltal ő is egy kergetett fegyenc lesz. A már említett összekötő dialógusok kitalációk, de a dalok szövegei egy az egyben rólam szólnak. Jó, oké, van benne aligátor, meg mocsár, ami elsőre túlzónak hathat, mert köztudottan Budapesten elég kevés a mocsár meg az aligátor, de a szövegek nagyon jól tükrözik az elmúlt évek viszontagságait. A jó adag keserűség mellett azért van egy nagykanálnyi poén is a dalokban. Én úgy szeretem például a western filmeket is, hogy a nagy öldöklés meg a keménykedés mellett legyen benne humor.
Azzal, hogy a dalok személyes vonatkozásból íródtak, mégis ilyen sötét és vicces formában szólalnak meg, volt valami olyan célotok, hogy számotokra is könnyebben emészthető legyen egy-egy élmény az elmúlt nehéz időszakból?
Ganxsta Zolee: Persze. Ha egy fennkölt, lírai, és egyben kizárólag szomorú dalokat tartalmazó lemezzel jövünk ki, azt valószínűleg nem tudták volna hova tenni az emberek, főleg tőlem, akitől azt szokták meg, hogy állandóan idétlenkedik. Nagyon nehéz időszakokban íródtak ezek a dalok, de nem baj, mert legalább arra használtam, hogy alkottunk belőle valamit és azt gondolom, hogy így sikerült sok veszteségemet, például Leon kutyám és édesapám halálát is feldolgozni.
Takács Vilkó: Zoli korábban mutatott nekem egy-két szövegötletet, én meg ezeket elolvasva kapásból azt kérdeztem, hogy ezeket tényleg a következő Kartel-lemezre szánja-e, mert véleményem szerint túlságosan borongósak egy raplemezhez.
Ganxsta Zolee: A 2019-es OldSkool lemezünkön lévő záró tétel, a „Hegyeken innen túl a vizeken” tulajdonképpen már ennek a formációnak a dala, és lényegében ez volt az első, amit Vilkóval ketten írtunk. Mikor elkészült, még nem tudtuk, mi legyen a sorsa, mert nyersen, egy akusztikus gitárral nem illett túlságosan a Kartel világához, de tettünk alá beatboxot, így elfért az említett albumon afféle bonus track formájában. Ekkor még hivatalosan nem is létezett a Dos Diavolos, én csupán Vilkó egy szál gitáros fellépésein vendégeskedtem, és ott lett szerves része a setlistnek ez a szerzemény, akárcsak a Danzig zenekar mocsárdala, az I’m The One, amit szintén én énekeltem ezeken az esteken. Eredetileg nem is terveztünk több számot írni, legfeljebb egy kislemezben gondolkodtunk, ahova pár feldolgozást vettünk volna fel, de mivel a karantén időszak alatt rengeteget gitároztam, hamar összeállt egy teljes albumnyi bluesdal, amikhez adta magát a Vilkó által is említett szövegvilág. Mielőtt bárki megijedne, a Kartel is ugyanúgy működik tovább, hiszen a két produkció jól megfér egymás mellett, ott viszont továbbra is maradunk a suttyó hip-hop szövegvilágnál. Gettó, pinák, bankrablás, tudod…
Terveztek videoklipet vagy esetleg klipeket az albumhoz?
Takács Vilkó: Mindenképpen. Vannak ötletek, nézegettünk is már helyszíneket. Ezt a mocsári világot szeretnénk megtartani a klipekben is.
Ganxsta Zolee: Ízelítő gyanánt a címadó „Egyenesen a mocsárból” dalhoz készíttettünk egy lyric videót, de ez csak egy bemelegítés. Rendes klipet is szeretnénk majd, amiben minden klisét elsütünk: aligátor, Moonshine pálinka, vadászpuska, fogatlan, csimbókos hajú, levágott ingujjú redneck arcok, bendzsók… Amit akarsz, lesz benne minden!
Ezek a klipek is össze fognak fonódni, mint a dalok?
Takács Vilkó: Én örülnék, ha több dalhoz is lenne klip. Zoli egyszer mondta, hogy milyen jó lenne egy rajzfilmes videót is csinálni, mert az tökre illene ehhez a két idióta szökött fegyenchez. Na, azt én kifejezetten csipáznám!
Mik azok a speciális hangszerek, amik megszólalnak a lemezen?
Ganxsta Zolee: Mindig is szerettem a dobro gitárok hangját. Mivel 20. század elején alakult blues zenekarok egyre hangosabbak lettek, a gitár hangereje már nem volt elegendő főleg a dob mellett, ezért a testbe szereltek egy fémből készült rezonátort, ami által sokkal hangosabb és fémesebb hangzású lett a hathúros. Ez a mocsári, delta blues egyik alapvető instrumentuma, úgyhogy jó pár dalunkban mi is alkalmaztuk. Vili nagyon jó hangzásokat kevert ki, mivel egyszerre két sávon rögzítettük ezeket a gitárokat. Az egyik sávon a nyers, fémes hang szólt, amit egy térmikrofonnal vettünk fel, míg a másik sávon a gitár hangszedője által produkált jel ment a keverőbe, amire még egy kis torzítás is rákerült. Ezen felül van még hegedű, basszusgitár, doromb, ukulele is, de vannak olyan dalok, amikben kanalakkal dobolok, illetve olyanok is, amikben az oldalláncom csörgése vagy egy sószóró cicergése adja a tempót.
Kifejezetten ezekkel a hangszerekkel képzeltétek el a lemezt?
Takács Vilkó: Amúgy nem, mert amikor elkezdtük felvenni a számokat, akkor még nem is voltak dobro gitárjaink és nem is akartunk nagyon más hangszert. Feltoltunk három-négy dalt sima akusztikus gitárral, és utána mondta Zoli, hogy vannak ezek a fémgitárok, és ő majd mindenképpen akar magának egyet. Ez egy viszonylag ritka gitártípus, itthon nem is nagyon lehet kapni, főleg olyat nem, amiben van elektronika is, de hosszas keresgélés után teljesen véletlenül kifogtam neki egyet használtan, ráadásul elég jó áron. Felvettünk vele néhány gitársávot, nekem meg annyira megtetszett a hangja, hogy én is rendeltem magamnak egyet külföldről.
Nem terveztétek áthangszerelni az akusztikus dalokat is, hogy egységes hangzása legyen az egész lemeznek?
Takács Vilkó: Nem, mert nekünk tetszett az akusztikus hangzásvilág is. Nem mindegyik számhoz illik ez a fémes, dobro hangzás. Annyiban egységesítettünk, hogy minden számba tettünk basszusgitárt, illetve valamilyen ritmushangszert.
Ganxsta Zolee: Illetve van olyan dal is (Talpam alatt fütyül a szél), ahol Vili az akusztikus gitár hangját addig igazgatta egy effektpedállal, amíg olyan nem lett, mintha bendzsóval játszottuk volna fel a gitárszólamokat. Van otthon egy nagyon régi, majdnem 50 éves bendzsóm, de mivel nem lehet teljesen tisztára hangolni, azt inkább lehagytuk a lemezről, és inkább az említett módon, akusztikus gitárokkal dolgoztunk.
Észrevettem egy érdekes vonalat az albumon szereplő dalokkal, miszerint egy folyamatként jön ez a három szám: Halott dél, Egyre lejjebb a térképen, Mocskos dél. Mitől olyan hangsúlyos ez a „dél” a lemezen?
Ganxsta Zolee: Déli zene, amit játszunk, de persze nem európai értelemben. Amerikában a déli területeken, Louisianában, Texasban, Mississipiben játsszák ezt a fajta delta bluest.
Mit takar az exkluzív lemezbemutató kifejezés, amit a 29-i koncertre terveztek?
Takács Vilkó: Mindenképpen ragaszkodtunk ahhoz, hogy ez ne csak egy szimpla lemezbemutató koncert legyen a Robotban, hanem inkább egy lemezmegjelenési party, aminek a keretein belül nem csupán az album dalait fogjuk eljátszani, hanem lesz egy felvezető beszélgetés is. A moderátorunk fog tőlünk mindenféle érdekességet kérdezgetni a lemezzel kapcsolatban, amibe a közönség is becsatlakozhat. Természetesen a helyszínen is megvásárolható lesz az Egyenesen a mocsárból lemez, amit örömmel dedikálunk is, illetve elérhetőek lesznek a Zolee saját ruhamárkájának, a Dögwearnek a kiemelt termékei is.
Az idei utolsó Dos Diavolos-koncert december 29-én lesz a Robotban.
