Az Exhorder a klasszikus stílusbesorolások szerint thrash-zenekarnak számít. Manapság már inkább groove metal ez, már ha a Pantera, a Lamb of God vonalát vesszük alapul. Az amerikai zenészek nem most kezdték, letettek minimum egy klasszikus lemezt az asztalra a kilencvenes évek legelején, aztán feloszlottak, hogy most összeálljanak nosztalgiázni, már ha egy ilyen lemezt lehet nosztalgiázásnak nevezni. A Mourn The Southern Skies egy ereje teljében lévő zenekart mutat, a porosodásnak a nyomát nem találni rajtuk. Ráadásul ők most tényleg groove metal zenekar lettek, a thrash csak néhány számban markáns (mondjuk például pont az egyik legjobb és egyben elsöprő erejű számban a My Timeban). A többiben vannak középtempós vagy lassabb riffelések, rekesztett és elképesztően változatos énekdallamok, ami mondjuk Kyle Thomas képességeit tekintve nem csoda. A gitározás íze összetéveszthetetlenül southern, New Orleans még mindig fűszagú. A lemez egyetlen hibája, hogy a száraz gitárhangzás szinte fojtogató, és ezen a levegőtlenségen csak néha javítanak, például a Yesterday’s Bones második felében. A Mourn The Southern Skies nem az év csúcsteljesítménye, de összességében nagyon erős lemez. (4/5)
