Május 6-án szombaton adja első önálló koncertjét az egy5egy zenekar, ami egyben egy áthangszerelt dalokból felépülő színházi est. Az Egyedül bárkik című előadáson kívül a zenekar hamarosan megjelenteti Utómunkák című EP-jét is, amiről a következő dal már meg is hallgatható az interjú végén. Az újdonságokkal teli időszakról beszélgettünk a zenekar tagjaival, Oláh Leventével, Pálocska Viktorral, Varga Ádámmal és Bárány Barnabással.
Az Egyedül bárkik egy eléggé közösségkovácsoló kezdeményezés. Ti voltatok valaha ilyen szoros kapcsolatban zenekarral?
Viktor: Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a 30y zenekart régóta ismerem, és mondhatni jó viszonyban is vagyunk annak köszönhetően, hogy apukám a hangtechnikusuk, így volt szerencsém velük több időt is tölteni, és ők nagyon hangsúlyozzák, hogy fontos az együttműködés, a közönséggel való kapcsolatok kialakítása, meg mindennek a szeretet felől való megközelítése. A másik ilyen példa pedig a Carson Coma. Nekik van egy Carson Comák zsibongója nevű zárt Facebook oldaluk, ahol még covid előtt meghirdettek egy olyan koncertet, ami egy lemezbemutató volt, de csak a csoport tagjainak. Engem ez nagyon durván megihletett, mert érezhető, hogy ennek tényleg van hozománya. Ebben még fejlődnünk kell, de már határozotton ebbe az irányba haladunk. Nekünk is nagyon jó érzés, hogyha az emberek szeretik, és egy közösség részének érzik magukat azáltal, hogy minket hallgatnak.
Barnabás: Nekem elsősorban nem zenekarhoz köthető az élményem. Sokáig fociztam és ott elengedhetetlen volt a csapatszellem. Ha úgy vesszük, a közönség és a zenekar egy csapat, így nekünk is működnünk kell együtt. Furcsa példa, de YouTubereknél is láttam már korábban, hogy közösségépítésként közönségtalálkozókat hoztak össze, amiből végül később az lett, hogy ebből a közönségből kovácsolt közösség már önállóan is működött anélkül, hogy ott lenne, aki miatt ők megismerték egymást.
Negatív élmény is társul ehhez? Mármint, hogy el szerettétek volna kerülni, hogy azt az imázst megteremtsétek, ami elválasztja a piedesztálra emelt művészt meg az éltető közönséget?
Viktor: Nem szeretnénk kiemelkedni a közönség soraiból. Erre utal az a tételmondatunk is, hogy „egyedül bárkik”. Maga a zenekar játszhat egy színpadon, de emberként sosem szabad elszállni magától.
Ádám: Ez nem az a műfaj, ahol ez megvalósulhat. Vannak azok a műfajok, amikben benne van, meg talán kicsit még igénylik is, hogy az előadó az magasztosabb legyen, de szerintem itt Magyarországon, és abból leszűkítve az alternatív zenei közösségben ez nincs benne. Mást akarunk közölni és ehhez csak hozzáad, ha az ember elhiszi, hogy az az előadó akár ő is lehetne.
Ez az „egyedül bárkik” életérzés mióta jellemző rátok?
Ádám: Én szeretném azt megkockáztatni, hogy ez mindig is ott volt, csak most jutottunk el arra a szintre, hogy ezt ki is tudjuk mondani. Lehet eddig nem gondolkoztunk rajta, vagy más irányból jártuk körbe ezt a témát, de ez valahogy mindig bennünk volt, és tök jó, hogy ez ki lett mondva. Meg most lett fontos erről beszélni. Eddig nem ez volt a fontos, eddig nem ez volt szem előtt, és most kellett ennek megfogalmazódnia.
Levente: Mi alapvetően egy barátságból fogant zenekar vagyunk. Kellett négy-öt év ahhoz, hogy felismerjük, hogy mi egyedül voltaképp bárkik lehetnénk, a zenekar az, amiben meg tudunk nyilvánulni.
Hol látjátok a legkomolyabb fordulópontot a zenekar életében?
Barnabás: Mi korábban öten voltunk, és 2021. június 3-án alakult úgy, hogy négyen folytatjuk tovább a zenekart, és ott már az volt ennek a változásnak a mozgatórugója, hogy egyre komolyabban, és nagyobba akartuk csinálni.
Ádám: Ott dönteni kellett. Mindannyian barátok voltunk, és azt gondoltuk, hogy tarthatunk ott zenekari szinten, hogy lépjünk egyet előre. Vagy folytatjuk kevesebben, de akkor mindent beleadunk, vagy pedig azt kellett volna mondani, hogy ez eddig futott. És adtunk neki egy próbát.
Barnabás: Erre rá egy hónapre elmentünk Szarvasra, az Öröm a Zene Tehetségkutatóra, ahol odajött hozzánk egy random csajszi, Török Betti, hogy nagyon jó volt a zene és szeretnénk-e együttműködni, mert ő menedzsmenttel is foglalkozik. Mi meg persze, hogy akartunk. Ez a kettő lépcső, ami elindított minket.
A mostani koncert és a készülő lemez egyfajta lezárása lesz az előző éveiteknek. Mit szeretnétek lezárni?
Levente: Nem is feltétlen lezárásnak, inkább egy összegzésnek mondanám. Olyan képe van ennek az egésznek, mint mikor tizennyolc évesen bemegy az ember a dohányboltba, hogy most már megvan a személyim. Ennél kicsit komolyabbak vagyunk. Ezután nem fogunk hatalmas fordulatot venni, de ha visszatekintünk három évvel ezelőttre, ahhoz képest viszont nagyon más.
Viktor: Régen úgy működtünk, hogy ha írtunk egy új dalt, azt már vittük is koncertre, és most megbeszéltük, hogy ezen változtatunk. Ha van egy lemeznyi anyagunk, akkor bontsuk ki, csináljuk meg, koncentráljunk rá, és csak azután visszük őket színpadra. Ilyen szempontból viszont lehet lezárásról beszélni. Most nagy hangsúlyt kap majd a második lemez, és életünkben először csinálunk ilyet, hogy akusztikusan áthangszereljük az összes dalunkat.
Ádám: Fejlődött az önkritikánk is és nagyon sok rostán megy át egy dal, mire megjelenik. Eközben régen örültünk, ha valamit összehoztunk, és kész.
Most lesz az első önálló koncertetek, amit egy színházi előadáshoz is lehet hasonlítani. Honnan jött nektek ez az ötlet?
Levente: Szerettünk volna akusztikus, kibővített megjelenést, hogy több hangszer is legyen mögöttünk.
Viktor: Nagyon kíváncsiak voltunk, hogy mit tudnak adni még a dalok, amit egy fúvós szekció ki tud még belőlük hozni. Valószínűleg ebből is rengeteget fogunk tanulni, hogy más zenészekkel együtt dolgozunk.
Barnabás: Szerettünk volna már régóta egy saját koncertet. Ritka, mikor egy zenekarnak önálló koncertje van, a mi méretünkben meg aztán végképp. Legutóbb a Központban voltunk, de az inkább egy házibuli volt, ami végül teltházas lett. De szerettük volna kipróbálni a művészi, komolyabb felünket, amire egy színházterem abszolút alkalmas.
Ádám: Volt idő, amikor megnőtt az igény arra, hogy a zenénket dolgozzuk át akusztikusra, mert vannak helyek, amik csak úgy vállalnak el, vagy pont úgy jött a lehetőség. Elkezdődött az egy+egy projekt és a dalok nagyon jó arcukat mutatták meg. Akkor kezdtünk el arról beszélni, hogy ha ezek ennyire működnek így, akkor adhatnánk ebben a stílusban is koncerteket.
Nehezebb áthangszerelni egy dalt, amikor az már egyszer megkapta a végleges verzióját, és mindent megtartva kell új hangzásvilágot teremteni?
Viktor: Van egy hangulata a daloknak és mindegyiknek van mondanivalója. Az a kardinális pont mindig, hogy akarunk-e változtatni bármelyiken, vagy kell-e egyáltalán, mert előfordul, hogy a mondanivalója megmarad, viszont teremt egy sajátos világot. Van a Sanzon című dalunk, ami egy nagyon lassú dal, és egyszer próba végén áthangszereltük, és csináltunk belőle egy mulatós verziót, amit koncertekre mai napig úgy viszünk, és a közönség nagyon szereti.
Ádám: Van olyan dal, amiről azt gondoljuk, hogy át kell írni, de nem sikerül, és azonnal rájövünk, hogy ehhez egyáltalán nem is kell hozzányúlni. Akusztikus daloknál is nehéz, hogy rajtunk kívül igényli-e bárki, vagy mi is csak azért fogtunk neki, mert kihívást látunk benne, vagy pedig valóban szükség van arra, hogy jobban kibontakozzon a dal.
Lesz ennek a koncertnek folytatása?
Barnabás: Készül róla felvétel, és ha ezt a koncertet összerakjuk ehhez később is vissza tudunk nyúlni. Azt nem mondom, hogy kézben lesznek, de ezek már meg lesznek írva, és ha bármikor úgy alakul akkor elő tudjuk venni, vagy még tovább dolgozunk rajta.
Levente: Nagy vágyunk, hogy legyen egy orchestra egyszer mögöttünk. Ha ez jól sikerül, akkor ki tudja, mi lesz majd még később, de jó lesz kipróbálni.
Akkor ennek lesz még utóélete az előadás után is.
Viktor: Reménykedünk benne. Én nagyon szeretem a kihívásokat, amiket zenekarként kell megugranunk. Ezzel tudunk fejlődni, és reflektálni arra, hogy egy dal voltaképpen soha nincsen kész. Hiába vannak olyan dalok, amiket évek óta viszünk a repertoárba, ezek meg tudnak szólalni máshogy, és teljesen más világot tudnak teremteni, mintha csak egy átlag koncerten játsszuk őket.
Akkor most másfajta koncert előtti drukk dolgozik bennetek, mint normál esetben?
Levente: Most még nem, majd aznap. De hát erre való az elfogadható mennyiségű alkohol és a savlekötő.
Viktor: Általában dolgozik bennünk drukk is, de most ez annyira új lesz, hogy fogalmunk sincsen, hogyan fog ez elsülni.
Ádám: Ez még csak a nagyon nagy motiváció.
Viktor: Az biztos, hogy meglesz a koncert után lejövő depresszió, hogy erre készültünk hónapokig, megcsináltuk és most vége, de ezt követően jön egy nyári koncertszezon, meg a dalírás, szóval nem még dolgunk bőven idén is.
A koncertre jegyek még kaphatók!
Részletek az előadás Facebook eseményénél.
