Hirdetés
Hirdetés

Most is aktuális – Dalról dalra a II. Ukrán Front több mint három évtized után felvett bemutatkozó anyaga 

Nem túl gyakran fordul elő olyasmi, hogy egy zenekar 33 évvel a megalakulása után rögzíti első stúdióanyagát. Pedig pontosan ez történt Miskolc underground körökben legalábbis kultikusnak számító punk-hardcore zenekarával, a II. Ukrán Fronttal, akiknek a neve, ha nem is szándékoltan, de ma talán még polgárpukkasztóbb, mint a nyolcvanas évek végi hőskorban. A stílszerűen 33 címett kapott debütáló lemez kapcsán beszélgettünk a zenekarral, Rákos Tibor énekes-gitárossal, Fodor Tamás basszusgitáros-énekessel, és Takács József dobossal, akik dalról dalra is bemutatják a nemrég megjelent, zajos, autentikus punk anyagot.

Mi motivált titeket arra, hogy a nyolcvanas évek végén punkzenekart alapítsatok Miskolcon? Kik voltak az ihletők?

Joci: Számomra az ihlet úgy 1985 környékén érkezett. Akkoriban a bátyám minden héten hihetetlen mennyiségű bakelitlemezzel tért haza egy barátjától. Olyan zenekarokról van szó – nem feltétlenül fontossági sorrendben, mint Exploited, GBH, Discharge, URH, Kontroll Csoport, A.E. Bizottság, Ramones, Minutemen, Dead Kennedys, és hasonlók. Ezeket hallgatva kezdtem ráhangolódni a punk-hardcore vonalra. Hamar nyilvánvaló lett az is, hogy dobolni akarok.

Tomi: 1987-ben, amikor először gitárt fogtam a kezembe, természetesen mint minden kiscsávó, azonnal zenekarban akartam játszani. Minimál zenei tudással a punk felé sodródtam. Szerintem mindhárman olyan közegből érkeztünk, ahonnan egyenes út vezetett ahhoz, hogy az életünkben megkerülhetetlen legyen ez a stílus.

Rez: Maga a zenekar 1989 nyarán alakult inkább ökörködés céljából, mintsem komolyabb társulásként. Az ötlet Budai Gábortól, Batyutól jött, akit Valent Laci barátom mutatott be nekem, a későbbiekben ő javasolta Takács Jocit dobosnak. A név kezdetben RNDellenes volt, melyet emlékeim szerint az első koncert előtt változtattunk meg II. Ukrán Frontra, amit Joci talált ki. Mivel Laci a tervek szerint basszusgitáros lett volna, de nem volt hangszere, és játszani sem tudott, a kezdeti felállásban ő is énekelt Batyu mellett, én pedig a gitárosi feladatokat és a vokálokat vállaltam be.

A kezdeti időket full amatőrizmus jellemezte: Batyuék garázsában próbáltunk, és még rendes erősítőnk sem volt, helyette egy Tesla B93-as magnón keresztül szólalt meg a gitár. A „dalok” javarészt teljes improvizációk voltak, leszámítva egy-két CPg és QSS-feldolgozást. Az első koncerteken csak egy-két saját számot játszottunk, a már említettek mellett az Elit Osztag, később az Auróra Viszlát Iván előtti dalai kerültek be a repertoárba.

Aztán csatlakozott a basszusgitáros, Fodor Tomi, és onnantól több saját számot írtunk és játszottunk. Az első fellépésünk ebben a felállásban 1990. augusztus 26-án volt. Visszatekintve 1991 első fele volt a legjobb időszakunk, aztán elkezdtek szétcsúszni a dolgok, mivel a többség a thrash / HC vonalért lelkesedett, én meg inkább a grindcore és death metal vonalat erőltettem. Volt egy nagyon szerencsétlen fellépésünk már Expedient Demise néven, ahol 99% százalékban teljesen új műsort játszottunk, ebből egy nyilvános égés lett, és utána engem ki is rúgtak a zenekarból. Pontosabban az utcán sétálva szembejött egy olyan II. Ukrán Front-koncert plakátja, amiről én nem tudtam.

Az új felállás nem sokkal később a Subconscious nevet vette fel, és kiadtak egy demót Fertőző Sejtek címmel. Az eredeti II. Ukrán Front soha nem készített hivatalos anyagot, csak nyolc koncertfelvétel őrizte eddig a „munkásságunkat”.

Annak idején mi adta az ötletet, hogy ez legyen a név? Gondoltátok volna, hogy bő harminc évvel később, mondjuk úgy, ismét aktuálissá válik?

Joci: Polgárpukkasztás volt a cél.

Tomi: A névadáshoz egyáltalán nem volt közöm. Én viszonylag új tag vagyok, csak 32 éve csatlakoztam, amikor már nem volt beleszólásom.

Rez: Azért lett ez a név, mert minden szempontból jobb volt, mint a RendLNS. Az, hogy lerövidítsük, most is felmerült a lemezkiadás miatt, de elvetettük, mert ez volt a nevünk. Rossz, aki rosszra gondol…  A szövegeket is nyilván máshogy írnám meg manapság, de akármennyire is gyermetegek mai szemmel, döbbenetes, hogy van aktualitásuk.

Rez és Joci a II. Ukrán Front után nem sokkal mindketten a kezdetben thrasht, később progresszív metalt játszó Eclipse tagjai lettetek. Ez utólag kicsit éles váltásnak tűnik. Oda hogy kerültetek?

Tomi: Jocival és Rozsdával – Hrabócsi Tibor – , aki sajnos már nincs köztünk, csináltunk egy E-Visions nevű triót ’92-’93 környékén. Nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy bőven túlszárnyaltuk az akkori prog-HC vonalat, szerintem mi is meglepődtünk azon, amit akkor műveltünk. Egy alkalommal eljöttek a próbára az akkori Eclipse tagjai és elszipkázták Jocit. Ezzel az a történet le is zárult.

Joci: A II. Ukrán Frontban szembesültem zenei és technikai tudásom korlátaival, ekkor határoztam el, hogy továbbfejlesztem a tudásomat. RIP Simi! Tanulmányaimat felhasználva sikeres zenei útra léphettem, erre aztán figyelmesek lettek a helyi zenészek is. Így keresett meg Attis – Hudák Attila -, az Eclipse basszusgitárosa. Az a zenekar számomra kihívás volt minden szempontból, a kötödés a tagok között pedig máig megmaradt, bár az élet szétszórt minket.

Rez: Én a MUF után úgy két évig szinte egyáltalán nem zenéltem. Az Eclipse-be már hívtak korábban is énekelni Jocinak köszönhetően, de akkoriban még thrast nyomtak, ami nekem annyira nem jött be, de szerencsére 93-ban elkezdtek „Eclipse-t” játszani, és akkor megkerestek újra.

Hogy jött az ötlet, hogy több mint három évtized után felvegyétek a korai dalokat?

Tomi: Egyrészt hiánypótlás, másrészt még mindig élvezzük a dolgot. Addig kell csapatni, amíg működik a cerka.

Rez: Egyszer már felmerült a dolog, három éve, amikor négyen össszefutottunk Batyunál, bár akkor én kicsit ódzkodtam a nosztalgiázástól. Aztán tavaly nyáron összejöttünk próbálni, majd a szervező Fazekas Laci jóvoltából meghívást kaptunk a Miskolcon minden év december 27-én megrendezésre kerülő Klub XX. Század rendezvényre. Sajnos Batyu ebben már nem akart részt venni, így Tomi és én vettük nyakunkba az énektémákat. Mivel a koncert elég jól sikerült, így ismét szóba került, hogy vegyük fel az anyagot végre. Végül néhány – összesen három – próba után idén szeptember elején rögzítettük a dalokat Miskolcon, a Károly Tamás által vezetett HangArt Stúdióban.

Joci: Tomi ötlete volt, meg persze nekem is nagyon tetszett, hogy a régi, igazi, őszinte HC-feelinget újra megmutassuk a mai arcoknak.

Milyen volt feleleveníteni ezeket a még tizenévesen írt témákat? Volt, amit változtattok a stúdióban akár zeneileg, akár szövegek terén, vagy egy az egyben úgy lettek felvéve a dalok, ahogy annak idején megírtátok őket?

Joci: Nagyon jó érzés volt újra játszani a dalokat, így 3 évtized után. Úgy jöttek elő a témák az emlékeimből, mintha csak tegnap lett volna fellépésünk. Szinte semmit nem változtattunk a dalok szerkezetén. A koncepció mindig is az volt, hogy ezt a varázslatos pörgést ma is úgy adjuk elő, mint akkoriban. Néhány szövegrész változott, ennyi.

Tomi: Szerintem minden dal teljesen aktuális ma is. Csak minimálisan változtattunk az évtizedekkel ezelőtti verziókhoz képest. Bár ha belegondolok, talán most lettek készen, mivel soha nem játszottuk el őket kétszer ugyanúgy.

Rez: Az igazság az, hogy a daloknak ezzel a felvétellel lett „végleges” verziójuk, mert annak idején alig próbáltunk, és a koncerteken a dalszerkezetek az előtte elfogyasztott alkoholmennyiség hatására változtak! Persze az első próbán vicces volt, hogy meg kellett fejteni, mit és hogyan, milyen hangnemben játszottunk, de még később, a stúdióban is előfordult, hogy ugyanazt a témát fél hanggal arrébb játszottunk Tomival, amit ott vettünk észre. Persze az ilyesmiket korrigáltuk.

Ha jól tudom, az anyag nagy része élőben lett rögzítve. Hogyan zajlottak a felvételek? Mennyire befolyásolta a felkészülést az, hogy a három tag három különböző országban lakik?

Rez: A felvételek 7-8 óra alatt készültek el, egyben vettük fel a zenei alapokat, utána jöttek az énekszólamok, és a szólószerű idétlenkedések. Mivel mindhárman más országban élünk, csak minimális mennyiségű próbára volt lehetőségünk, így sokkal jobban oda kellett figyelnünk a felvételeknél. Valószínűleg ezért húzódott a 23 perces anyag felvétele majd 8 órán át, mivel mindig újra kellett kezdeni a dalokat!

Joci: A stúdióban azt tűztük ki célul, hogy semmiképpen ne bonyolódjunk bele a részletekbe, mert az a feeling rovására megy. Ezt be is tartottuk. Egyszerre játszottuk fel a zenét, az éneket és a vokálokat vettük fel csak külön, meg egy-két szólót. A felkészülést, ahogy Rez is mondta, csak az a pár próba és a koncert jelentette, amikor az utóbbi időben együtt játszottunk. Megmutatjuk, mi a punk! De manapság a távolságok már nem jelentenek akadályt.

Tomi: Igaz, hogy három különböző országban élünk, de félszavakból is megértjük egymást. Így nem is igazán okoz gondot az, hogy ritkán találkozunk.

Vannak-e terveitek a folytatásra, legyen az akár új anyag, vagy akár újabb koncertek?

Rez: Elég képlékeny még a dolog, és kicsit annak is a függvénye, hogy mennyire lenne más már ez a II. Ukrán Front, mint 30 évvel ezelőtti.

Tomi: Én szeretném, ha folytatnánk, lépésről lépésre. Szervezés alatt van néhány külföldi koncert. Új vagy régi-új számokat is belefűzünk majd a műsorba.

Dalról dalra

Halál

Rez: Ez egy igazán kőegyszerű téma, az egyik első volt a saját dalok közül. A szövegért nem vállalok felelősséget, mert 90%-ban Batyu írta. Annak idején volt benne egy blastbeat rész, ami alatt többször elsodorták a dobfelszerelést a lelkes rajongók, így most kimaradt!

Joci: Igazi hiphop az eleje! Amikor írtam, talán még nem is létezett oldscool hiphop sem!

Tomi: Mielőtt bekerültem a csapatba 1990-ben, elmentem egy próbára, és ez volt az a szám, amivel improvizatív módon kipróbáltak, alkalmas vagyok-e számukra? Azelőtt nem volt bőgősük. Ha jól emlékszem, a szöveg is spontán jött.

Gombafelhő

Rez: Kicsit AMD-s hatású, az első komolyabb dalunk, amit már Tomi beszállása után ketten írtunk.

Joci: Brutális valóságot mutat be a háború borzalmairól

Tomi: Aktuális. Sajnos.

Sejted

Rez: Ennek eredetileg „Értelem” volt a címe, de mindig instrumentálisan játszottuk, mert Batyu soha nem tanulta meg a szövegét. Ez a szám később felkerült a Subconscious demójára Fertőző sejtek címmel, és egy másik, már az Expedient Demise-időszakból származó szöveggel. A mostani változatban ezt a masszát gyúrtuk össze, és ehhez készült a klip is!

Tomi: Az egyik kedvencem, bár stílusát illetően sehová sem tudom beilleszteni. A Subsconscious demón is szerepelt, de ott, főleg a “virtuóz” gitárszólónak köszönhetően inkább thrash hangulatú.

Hazugság

Rez: Elég korai, nem túl bonyolult dal. Kicsit gyermeteg a szövege, a rendszerváltás „megvalósulásáról” szól.

Tomi: Szerintem amikor Rez megírta ezt a szöveget, valójában ki akart hugyozni az ablakon úgy, hogy nem érdekli, ki áll alatta!

MUFF

Rez: Instrumentális dal, ez már a „rendesen” megírtak közül való, az Expedient Demise repertoárjában is szerepelt. Kicsit ki is lóg a többi közül, elég metálos. A mostani változatot a stúdiózás előtti próbán raktuk össze, a tavalyi koncertre még nem sikerült.

Tomi: Amikor íródott, megpróbáltunk összetettebb dalokat csinálni, több váltással, több riffel.

Gondolatok

Rez: Az első saját dal, amit koncerten is játszottunk. Elég alteros, a szöveg szinte dark, full lemondások gyűjteménye.

Tomi: Néhány hangból áll csak, de a szöveg miatt sokkal többet mond, mint egy egyszerű punk szám.

Harc a fegyverek ellen

Rez: Ez is az első saját dalok közül való, az egyik személyes kedvencem. Mivel mindig pacifista voltam, a szöveg, azt hiszem, elég egyértelmű.

Álhumanista demokraták

Tomi: Vidám punk szám, zseniális szöveggel. Jól oldja a többi szám sötétebb hangulatát.

Rez: Ez a dal a másik, ami kilóg kicsit a repetoárból, egy haverom szerint hajaz a ’88-as Csoportra zeneileg. A története annyi, hogy a szöveget rap-nek írtam anno, mert épp ki voltam rúgva. Aztán mikor visszavettek, akkor megíródott rá ez a csoda muzsika! A szöveget tehát az akkori melóhelyem inspirálta, meg az iszonyat politikai káosz, ami akkoriban a médiában ment.

A hülye fejed  

Tomi: Jó kis darálás. Néha kell ilyen is a népnek.

Rez: Ez is nagy kedvenc, imádom ezt a 80 másodpercbe sűrített keserédes agressziót, mindenféle emberi csalódásokkal és reménytelenséggel fűszerezve! Mondhatjuk, odabasz!

A 33 című anyag teljes terjedelmében letölthető a II. Ukrán Front Bandcamp-oldaláról!

spot_img
Advertisement

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

37,440KedvelőTetszik
2,933KövetőKövetés
1,130FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés

LÁNGOLÓ PROGRAMOK

LÁNGOLÓ PREMIEREK

DALMEGOSZTÁS

Lemezkritikák

Beszámolók

Audiópartnerünk