Hirdetés

Mit tud egy fülhallgató, aminek a neve az, hogy Nothing?

Rég volt olyan, hogy egy fülhallgatóról annyit beszéljenek és annyira várják, mint a Nothing termékét, ez pedig Carl Peinek köszönhető, aki korábban a Nokia, majd később a Meizunál is dolgozott, majd megalapította a OnePlust.

Hogy az izgalmat megértsük, azokat is megpróbáljuk egy kicsit izgalomba hozni, akik egyébként egyáltalán nem járatosak és nem is érdekli őket a mobilok világa. Szóval a OnePlus volt az a márka, ami éppen Pei-nek köszönhetően nem is pusztán telefon, hanem már-már egy életérzés lett. Az első OnePlus telefonok arról voltak híresek, hogy tudásban nem maradtak el a jól ismert gyártók csúcskészülékeitől, teljesen személyre lehetett szabni, akinek volt hozzá affinitása az bele is nyúlkálhatott a rendszerbe, akinek nem, az pedig kapott egy kimagasló ár/érték arányú telefont, már ha hozzájutott. Első körben ugyanis Pei marketingmegérzéseire hagyatkozva limitálták az elérhető darabszámot, és bejött a dolog, az embereknek az kellett, amihez nem juthattak hozzá. A OnePlus rengeteg mindenben újító volt, és felrúgott minden olyan marketingszabályt, ami a szektorban addig megszokott volt. Mára az egész márkakoncepció megváltozott ugyan, főleg az ár/érték arány nem olyan ütős már, de a OnePlus még mindig izgalmas pontja a mobilos világnak.

Aztán 2020 őszén Pei bejelentette, hogy elhagyja a OnePlust, és annyit mondott, hogy egy új startupot indít. Elindultak a találgatások, a cikkek, az interjúk, majd kiderült, hogy a cég neve Nothing lesz.

Nagyjából fél év alatt elérte Pei, hogy úgy cikkezenek róla állandóan az újságok, hogy tulajdonképpen még semmit sem mutatott be.

Aztán kiderült, hogy egy TWS fülhallgatót dob piacra, amitől mindenki azt remélte, hogy olyan újító és ütős lesz, mint annak idején a OnePlus. Nem állítom, hogy ez a sztori annyira izgalmas, hogy filmet kellene belőle rendezni, de mégis sokat beszélt róla a szakma, mi pedig kipróbáltuk, hogy milyen lett a várva-várt fülhallgató.

Semmi vagy valami

Persze felmerülhet a kérdés, hogy mégis mit lehetne megújítani a true wireless fülhallgatók piacán, mikor összességében mégiscsak arról van szó, hogy kell egy kis izé, ami kényelmes, ha a fülébe rakja az ember, jól szól, viszonylag ritkán kell tölteni, és mikor hívnak, akkor jól lehet hallani engem is, meg a telefonálót.

A helyzet az, hogy ez a felsorolás elsőre nem tűnik soknak, mégis csak kevés gyártó tudja elérni, és ők is inkább a drágább kategóriában mozognak.

Az például elég menő lehetne, ha jönne valaki, aki mindezeket tudja, dizájnban a másolás helyett valami újat talál ki, és még csak nem is kerülne egy vagyonba. Mikor a Nothing mellé olyan nevek álltak, mint a Tony Faddel, az első iPod megálmodója, és kiderült, hogy a hangzást pedig a Teenage Engineering felügyeli, akkor nagyjából pont erre kezdett számítani a szakma, a Nothing pedig napról-napra növelte a befeketetői számát. A konkrét termék pedig még csak ez után érkezett.

Kétségkívül valami

Kezdjük azzal, hogy itthon 38 ezer forint körül lehet beszerezni. A Nothing oldalán pedig  99 eurót, és két héten belüli ingyenes szállítást ígérnek. Ezzel az árral egyébként pont abban a szegmensben tudnak jól teljesíteni, amire a leginkább szükség van, hiszen az ennél olcsóbb TWS fülhallgatók között rengeteg a silány minőség, ami egészen egyszerűen tönkrevágja a zenehallgatás élményét, az ennél drágább mezőnyben pedig vannak ugyan nagyon jó versenyzők, de rengeteg a résztvevő.

Vagyis Pei újra elérte, hogy azt lehessen mondani, hogy ha ár/érték arányban egy jó terméket szeretne valaki, akkor keresse őket.

Sosem szoktunk csomagolásról írni, mert hát őszintén szólva egy termék doboza pont addig érdekes, amíg kiveszi belőle az ember azt, ami kell. Itt azonban nem lehet elmenni a tény mellett, hogy a Nothing fülhallgató kartondoboza nagyjából úgy nyílik mint egy rágó. Letépi róla a piros szalagot, ezzel tönkretéve az egyébként brandingelt kartont, hogy eljusson a totál sima, minden felirattól mentes igazi dobozig. Az átlátszó töltőtokról sem ordít sehonnan a logó, az egész olyan, mint egy tömeggyártás előtti tesztpéldány. A fülhallgatók átlátszósága pedig annak ellenére izgalmas, hogy tulajdonképpen rém unalmas áramköri lapokat meg kis fém biszbaszokat nézeget az ember, amikről nyilvánvalóan fogalma sincs, mire jók.

Az applikációt se bonyolították túl

Az egyszerű letisztultság az applikációra is igaz, aminek a letöltését a telefon és a fülhallgató első összepárosításakor fel is ajánlja. A fő képernyőjén van két gomb, a “hear” felirítot akkor kell megnyomni, ha hangzáson vagy a zajszűrésen szeretnénk állítani, a “touch” gombot pedig akkor, ha azon módosítanánk, hogy mit csináljon a jobb vagy a bal fülhallgató, ha háromszor megérintjük. Az applikáción belül lehet megkeresni az elveszettnek hitt fülhallgatót vagy beállítani olyan apróságokat, mint hogy leálljon a zene, ha kiveszi a füléből a felhasználó, vagy hogy összehangolja-e a képernyővel a hangot, ami játékoknál vagy filmeknél fontos.

De hogy szól?

A fő kérdés persze alap esetben az hogy jól szól-e. Az ear (1) pedig jól szól, ha nagyon szeretnék belekötni, akkor talán néhány dalnál, zavaró minimálisan, hogy a cinek mintha laposabbak lennének a kelleténél, de összességében így is kiemelkedő a hangzása.

Ehhez még hozzájön, hogy könnyen kapcsolódik a telefonhoz, a teszt alatt egyszer sem dobott le, és mikor kivettem a fülemből, majd visszatettem, gyorsan kezdett újra kommunikálni a telefonnal. Az akkumulátora nagyon jól bírja, a hivatalos közlemények összesen 34 órát ígérnek, nálam egy óra folyamatos zenehallgatás után is 80 százalékon álltak a fülhallgatók, összességében pedig a harmadik nap elején után töltöttem először tokkal együtt, és én meglehetősen heavy usernek számítok. Ja, a tokot vezeték nélküli töltővel is lehet tölteni, vész esetén akár arra képes telefon is tud néhány órányi zenét hozzáadni.

Az aktív zajszűrése nagyon meggyőző, zenehallgatás közben gyakorlatilag teljesen kizárja a külső világot, viszont lehetőség van arra is, hogy a környezet hangjait felerősítse, ami közlekedésnél például kifejezetten hasznos. Itt egyébként nem az történik, hogy egyszerre hall mindent a felhasználó, hanem a kifejezetten fontos hangokat felerősíti. Például nem hallom, ahogyan verem a billentyűzetet vagy az irodai zajt, de ha valaki hozzám szól, azt igen.

A Nothing szerette volna nemcsak a tokot és a fülhallgatót, de a környezeti hatást is átláthatóvá tenni, így az is kiderül a felhasználóknak, hogy a kezükben lévő eszköz karbonlábnyoma 1,78 kg, és ezt még különböző ellensúlyozásokkal tovább csökkentik.

Hirdetés

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

KOMMENT

35,886KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
1,000FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Tesztek

Hirdetés
Audiópartnerünk