Hirdetés
Hirdetés

Minek ez a cirkusz? – Nightwish-lemezkritika

Nightwish_imaginaerum_cover.jpgNightwish – Imaginaerum
(Nuclear Blast)

A finn Nightwish az operametál legnépszerűbb képviselője. A zenekar az évek folyamán a kialakult közérthetőséggel megszámolhatatlan rajongót gyűjtött, akik árgus szemek figyelik minden megmozdulását. A legnagyobb sebet a rajongók szívén Tarja Turunen énekesnő viharos távozása ejtette még 2005-ben. A zord jégkirálynő imázst maga köré építő (majd szólókarrierje során levetkőző) Turunen meghatározó eleme volt a Nightwish hangzásának. Azóta persze az új énekesnő, Anette Olzon is ugyanúgy a zenekartól különálló, saját menedzserrel dolgozik, pedig az ilyen szintű önállóság már elődje távozásakor is a fő vitatéma volt a zenekaron belül. Ennek ellenére a zenekarban most szent a béke, és Olzon családalapítása után meg is érkezett az új album, Imaginaerum címmel.

Az operametál, vagy inkább szimfonikus metál hangzása nem túl bonyolult, hanem inkább – mondjuk úgy – nagy. A szerteágazó hangszereléssel éppen a lényeg veszik el: a gitárzene. Egy jól elhelyezett hegedűfutam vagy egy lírába belefuttatott vonósdallam sokkal hatásosabb, mint a bombasztikus ömlengés. Ráadásul a nagyszabású hangzás miatt a gitárok, a rockzene sokkal primitívebb, mint egyébként, lévén kell hely másnak. Ebbe a csapdába esik bele a Nightwish is. Az új lemez ráadásul súlyosbítja a helyzetet mert koncepcióra alapul, film is lesz belőle, finn állami pénzből, ami egyébként nagy siker a zenekarnak. Emiatt az album a szokásosnál is többet markol, és mindent ki is enged az ujjai között.

Olzon hangja egyébként már az előző lemezen is átalakította a Nightwish képét. Nem operás, nem cirádás, nem szárnyaló, hanem sokkal természetesebb, földhözragadtabb. Egyébként ez a hang még szimpátiát is kelt, de a fő zeneszerző Tuomas Holopainen továbbra sem tud kibújni a bőréből, már ami a nagyzolást illeti. A hangzásba az új énekstílus miatt kórusokkal kell belevinni az operát, amire Olzon szinte kislányos hangja nehezen illeszkedik. Emiatt már elve van egy kis disszonancia a lemezen, de ez még elfogadható.

Az már sajnos nem, hogy a dalok ízléstelenek. Nincs rá jobb szó. Olyan eklektikusak, csapongók, hogy bántják a fület. Nyilván a sok-sok elképzelést mind bele akarták nyomni a lemezbe, de nem volt korlát. A koncepció mögé valamilyen módon a cirkuszi háttér került, és a produkció pontosan olyan színpadias és rikító, mint egy cirkuszi műsor; bohóccal, zsonglőrködéssel, légtornásszal, és elefántokkal, és a gyerekek átszellemülten várják az újabb és újabb mutatványokat.

Holopainen állítólag az élet hullámvasútját, a képzelet erejét akarta belefogalmazni a szövegekbe és a zenébe is. Ettől még nem lesz érthető, hogy egy jazzszám (Slow, Love, Slow) után hogyan kerül egy seggrázó, összeölelkezve bólogatós folkmetál-dal (I Want Tears Back). Előfordul, hogy váratlanul cirkuszi vircsaft kerekedik egy metáldalból (Scaretale), kb. úgy, mintha a Quimby nekiállna keményzenét játszani, de meg akarná tartani a rá jellemző hangulatot. Szinte kényszeres ez a váltogatás, és mindeközben azt kéne elhinnünk, hogy ez a Nagy Mű. Ami talán mégis jobb pillanat, az a The Crow, The Owl And The Dove című popszám, de ez is inkább könnyed feltűnősége miatt ugrik ki a mezőnyből.

Ha a zenekar rajongóinak szemével nézzük ezt a lemezt, bizonyára nincs nagy hiba rajta, de a jazzszámmal, a mulatós hangulatokkal nehezen fognak megbarátkozni ők is. A többi elem megmaradt a megszokott, giccses Nightwish-vonalon, ami egyeseknek émelyítő, másnak a napi betevő, de az valószínű, hogy jobban mutat mondjuk a bécsi adventi vásáron, mint egy metállemezen. A képzelet ereje ugyanis nem feltétlenül a giccsben mutatkozik meg.

Az, hogy az Imaginaerum nem kap többet két csillagnál az ötből nem azt jelenti, hogy képtelenség értékelni mondjuk a hangszeres munkát, a belefektetett energiát, hanem éppen hogy de: ezek miatt ér ez a lemez két csillagot, amúgy meg semmit. Nincs jó dal, nincs kellemes érzéseket keltő dallam. Néhány csillámpor akad csak a bohóc műszempilláján, de azt meg nem lehet észrevenni, mert a maszkja inkább ijesztő, mint vonzó.

A lemez kapható a Bookline.hu-n.

Kommentek

35,886KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
1,050FeliratkozóFeliratkozás

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

LÁNGOLÓ PREMIEREK

Hirdetés

DALMEGOSZTÁS

Audiópartnerünk

Friss Lángoló