Hirdetés
Hirdetés

Mindig változik, mindig ugyanaz – Újabb öt idei retrorock-lemez

graveyard2012_2.jpgOnnan kezdtük, hogy nemrég megjelent a Graveyard harmadik albuma, a Lights Out, ami jobb körökben minimum egy éljen-éljent ér, és ott fejeztük be, hogy a Witchcraft Legend című LP-je az idei év eddigi legjobb retrorock-teljesítménye. Egyetlen nagy kérdés maradt: vajon a Graveyard lerúgja-e poros veszkó csizmájával a trónról a Witchcraftot? Átrágjuk magunkat újabb öt lemezen, amelyet kiadhattak volna sok-sok évvel ezelőtt is.

A Litmus az első három albumával olyan messze került a földgolyóbistól, hogy felfelé már nem vezethetett út. Meg is történt a zuhanás, zenei és egyéb értelemben is. Előző munkájukat még a Rise Above jelentette meg, és az Aurorában minden adva volt, hogy sikeres legyen, valahogy mégsem történt semmi. Hogy emiatt vagy más egyéb okból, nem tudom, mindenesetre szinte a nulláról kezdte újra a brit zenekar, és a keserűség érezhető a zenében, meg amúgy is. Amikor megkérdeztem Marektól, a fő dalszerzőtől, nem akarják-e vinylen is megjelentetni a magánkiadású Slaughterbahnt, csak ennyit írt vissza: „Minek? Kinek?” Elsőre utáltam a lemezt, hiányoltam a kozmikus magasságokat, a színesen bugyborékoló space rock helyét földhözragadt rock and roll és néhol punkos egyszerűség vette át, a hangzás is ennek megfelelően sápadt el, nagyon nem tetszett. De ismét beigazolódott, hogy az első benyomás nem mindig azonos a végső véleménnyel. Ami jó a Litmusban, az hiánytalanul megmaradt: a kitűnő dallamérzék, a stílusban szokatlanul kerek dalok, legfőképpen pedig a még inkább szokatlan dinamika. És helyenként azért ugyanúgy elvisznek minket a csillagok közé, ahogyan régebben, csak ezúttal minduntalan vissza is rángatnak onnan. A Litmus megszólíthatja a Motörhead és a Pink Floyd rajongóit egyaránt, de akár a Voivod letisztult korszakát (Angel Rat, The Outer Limits) kedvelők is tudnának velük mit kezdeni. A kitűnő címadó számban pedig elhangzik a tuti, ahogyan hozzá kell állni az ő zenéjükhöz és ehhez az egész retroőrülethez: mindig változik, mindig ugyanaz (4 csillag).

A legjobb spanglidurrantó dalok: Satellites, Sleepless, Slaughterbahn

Ozzys hang és dallamok, iommis riffek, csupasz, száraz hangzás, minden összeállt, kész a doom metal. Ennyi az Hour Of 13 új lemeze, a 333 (Earache). Akinek ez kevés, talál jó pár zenekart, amelyikben talán több az egyéniség, viszont olyat nem sokat, amelynek a tagjai ennyire megkapó őszinteséggel játsszák szeretett zenéjüket, valószínűleg addig, amíg meg nem halnak. Itthon a Magma Rise nagyon hasonló felfogású, náluk is tisztán érezhetők a hatások, mégsem lehet egyértelműen rámondani, egyszersmind megbélyegezni őket, hogy na, ez tiszta Black Sabbath. Az amerikai Hour Of 13 sem csinál mást, csak szépen felmondja a leckét és hozzákever egy kis egyéb ízt (konkrétan a klasszikus metálból), épp annyit, hogy ne a szégyentelen másolás miatt fogjuk a fejünket, helyette inkább felhőtlenül villázzunk és bólogassunk a közepesnél sosem rosszabb számokra (3,5 csillag).

A legjobb szakálldúsító dalok: Lucky Bones, Rite of Samhain, Deny the Cross

Szeretem, ha egy lemez hangulatos, rövid intróval indul, főleg ha azon érezni lehet, hogy valami komoly dolog történik majd utána. A Venomous Maximus bemutatkozó LP-jének orgonás bevezetője pont ilyen, mégsem készített fel a folytatásra. A Beg Upon The Lighton (Occulture Records) hallható zene a legnemesebb, legtisztább forrásból merítő heavy metal, bizonyosan nagyon különlegesen állhattak a csillagok, amikor megírták. Az amerikai kvartett ki is lóg összeállításunkból, mert bár a Black Sabbath őket sem hagyta hidegen, egyértelműen inkább a 80-as évek metálja az irányadó, az Iron Maiden, a Judas Priest meg az egyéb kevésbé ismert NWOBHM-csapatok, mint az Angel Witch, vagy a Satan, de a dallamos szólók miatt a Thin Lizzyt is érdemes megemlíteni. Az újak közül a svéd Ghost riffelget ilyen visszafogott eleganciával és ötletességgel Opus Eponymous című, szintén melegen ajánlott lemezén, csak ott az ének miatt (is) egyértelmű a Mercyful Fate-hatás. A VM énekesének viszont igazán különleges hangja és dallamai vannak, hányaveti, kicsit hisztérikus, vérbeli metálhang, nem nagy terjedelmű, de ide pont elég. Habár a Venomous Maximus ritkán merészkedik a speedelésig, azért a Ghostnál vehemensebb és komplexebb, igaz, nem annyira összetett, mint az In Solitude. Ettől függetlenül ami számomra tavaly a The World. The Flesh. The Devil volt, az idén (már csak vetélytárs híján is) a Beg Upon The Light (4 csillag).

A legjobb farmermellény-koptató dalok: Hell’s Heroes, Path of Doom, Moonchild

Az Astra első LP-je, a The Weirding az utóbbi néhány esztendő egyik legnagyszerűbb progresszívrock-lemeze, Steven Wilsontól a Dream Theater tagjain át Daniel Gildenlöwig minden ajnározott és kevésbé ünnepelt prog.-hős összehúzhatja magát egy picit kisebbre. Nem lehetett könnyű nekiállni a következő albumnak, kb. ezt érezhette a King Crimson, illetve Robert Fripp az In The Court Of The Crimson King után. A minden bizonnyal nagy példaképhez hasonlóan az Astrának sem sikerült megugrani a magasságot, az lett volna a csoda, ha ez összejön, de azért a The Black Chord (Rise Above) is komoly teljesítmény. Fele olyan hosszú, mint a The Weirding, és mindenből fele annyi is jut, pszichedelikus elszállásból, ellenállhatatlan dallamból, ötletből, jó énektémából. A The Weirding tobzódása után ez most „csak” egy kellemes album, mondhatjuk, hogy az Astra In The Wake Of Poseidonja. Viszont nagyon érdemes odafigyelni erre a brit zenekarra, mert ha most következik a „Lizard” és az „Islands„, akkor pár év múlva sokak áhítattal fogják emlegetni a nevüket (3,5 csillag).

A legjobb csillagokba-néző dalok: Barefoot in the Head, The Black Chord, Quake Meat

A svéd Graveyard zenészeinek vállát az astrásokéhoz hasonló, sőt talán még súlyosabb teher nyomhatta, miközben az új LP-jüket írták. A tavalyi Hisingen Blues ugyanis nem csupán egy volt a sok trendkövető retroalbum közül, hanem „A Lemez”. Elég róla annyi, hogy a rajta lévő kilenc dal többségét talán a Led Zeppelin sem utasította volna vissza, ha valaki a 70-es évek elején felajánlja a számukra. A közönség is vette a lapot (svéd slágerlista 1. hely), úgyszintén a különböző lemezcégek, ugyanis a Hisingen Blues eddig huszonkét különböző CD- és LP-kiadást ért meg. Némelyik alacsonyabb példányszámú verziót már most kisebb vagyonokért árulják a szerencsés tulajdonosok. Ezek után persze milyen lehet az amúgy a sorban harmadik Graveyard-lemez, a Lights Out (Stranded/Nuclear Blast)? Nyilván nem annyira jó. A negyven évvel fiatalabb Page és Plant most is elégedetten csettintene itt-ott, de azért a végén megkérnék svéd barátaikat, hogy szívjanak még egy kicsit, hátha megjön az ihlet. Az ugyanis tovatűnni látszik. Nagy dalok most is vannak, de messze nem olyan kikezdhetetlen az egész, mint a Hisingen Blues. Visszább vettek a hévből, most nem érezni, hogy minden feljátszott hangnak tétje van, hogy benne van a teljes szív és lélek, márpedig így ez az ős-bluesrock könnyen unalmassá, öregurassá tud válni. Azt azért nem árt hangsúlyozni, hogy mindez az előzményhez képest igaz, amúgy ez az album is átlag feletti. De nem az, ami lehetett volna (3,5 csillag).

A legjobb barkóhosszabbító dalok: Slow Motion Countdown, Fool in the End, An Industry of Murder 

Akinek pedig még ennyi sem volt elég, az egyrészt megérdemli, hogy mást se hallgasson egész nap, csak retró rockot, ugyanakkor figyeljen jól, mert már megérkezett a második Diagonal (a bemutatkozó lemezük meghökkentően színvonalas King Crimson-os okosság volt, de sajnos az újon ők sem tudták tartani a saját maguk által felállított mércét), lassan csak kiadja első albumát egy újabb női énekes titkos underground-favorit, a Purson, illetve decemberben megjelenik végre a tavaly csodálatos EP-vel beköszönő Year Of The Goat debütálása, az Angels Necropolis. Aztán a jövő év első felében jön a harmadik Uncle Acid & The Deadbeats, amely ha beváltja a hozzá fűzött szinte irreálisan nagy reményeket, akkor ennek az egész újkori retrorock-mezőnynek megszületik az első igazi sztárzenekara.

Advertisement
38,927KedvelőTetszik
3,060KövetőKövetés
3,510FeliratkozóFeliratkozás

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

LÁNGOLÓ PREMIEREK

Hirdetés

DALMEGOSZTÁS

Audiópartnerünk

Friss Lángoló