Tavaly év végén írtunk róla, hogy a 25 éves kaliforniai metálzenekar, az Avenged Sevenfold 2025-ben, egészen pontosan június 19-én a Budapest Parkban, első önálló koncertjét adja Magyarországon. Ennek ennyi év után épp ideje, hiszen a zenekar utoljára 2018-ban lépett fel hazánkban, egész pontosan a Volt Fesztiválon, ami eddig az első és egyetlen magyarországi látogatásuk volt. A közelgő koncert kapcsán beszélgettünk a zenekar frontemberével, M. Shadows-zal, többek között arról, hogy milyen új helyekre ellátogatni egy 25 éves zenekarnak, hogyan látják a zenei színtér jelenlegi helyzetét, és milyen terveik vannak a jövőre nézve.
Évekkel ezelőtt játszottatok a Volt Fesztiválon, így talán nem lenne túlzottan naprakész kérdés, hogy milyen volt az első magyarországi fellépésetek, az viszont mindenképp, hogy mi teszi számodra különlegessé a koncerteket?
Mindig a rajongók teszik különlegessé. A közönség lelkesedése sokkal élvezhetőbbé teszi számunkra is a bulit: leveszik rólunk a nyomást, hiszen mindenki azért van ott, hogy jól érezze magát, amit mi is tudunk, és ez általában jobb koncertet is eredményez. Nekem furcsa, amikor a közönség visszafogottabb, ettől kicsit olyan, mintha szó szerint dolgoznánk a színpadon, a magam részéről jobban szeretek felszabadultan együtt ünnepelni a rajongókkal.
Milyennek képzeled az első budapesti koncertet?
Szerintem elképesztő lesz. Amikor egy zenekar első alkalommal látogat el olyan városba, ahol azelőtt még sosem járt, általában óriási izgalommal várja a találkozást a közönség, és ez ránk is ugyanígy igaz. Hogy őszinte legyek, néha már nem olyan nagy élmény számomra, amikor ugyanazokban a városokban játszunk, de idén egy csomó új helyen lépünk fel, lényegében az egész turné javarészt olyan helyszínekből áll, ahol még soha, vagy csak egyszer játszottunk. Nagyon izgatottak vagyunk mindegyik koncert miatt.
Nagyon érdekes, hogy egy huszonöt éves zenekar esetében lehet még olyan turnét szervezni, ami olyan helyszíneket érint, ahol korábban nem jártak. Hogy merült fel, hogy most Budapestre is ellátogassatok?
Tavaly nyáron jártunk Európában, és nagyon jól éreztük magunkat. Elég régóta csináljuk már a turnézást és a fesztiválozást, 15-20 éve ugyanazokban az országokban, ugyanazokon a helyszíneken lépünk fel, és tavaly azt mondtuk a menedzsmentünknek, hogy szeretnénk olyan helyeket felfedezni, ahol még sosem jártunk. Szóval egyszerűen csak akartunk egy olyan turnét, ahol érdekes helyszíneken játszhatunk.
Ezek az alkalmak mennyire hasonlíthatók ahhoz az élményhez, amikor 25 évvel ezelőtt először léptetek fel új helyszíneken?
Egy kicsit hasonlít, viszont most már van vagy kétszáz dalunk, amiből válogathatunk. A zenekar is ismert már, szerintem sokan vannak úgy vele, hogy hallottunk már róluk, nézzük meg, miről is szól ez, és szimpla érdeklődés miatt eljönnek. Az előttünk álló koncertek között szerepelnek nagyobb önálló bulik és fesztiválok is, mind nagyszerű lesz. Mostanában az emberek már megnézhetik online is, milyen is egy-egy koncert, a kisebb bulik tekintetében pedig intimebb, bensőségesebb élményre lehet számítani.
Két évvel ezelőtt jelent meg a zenekar legutóbbi Life Is But a Dream című lemeze. Hogy látod, a közönséged ugyanúgy szereti az új dalokat, mint a régebbieket?
A közönségünk sokféleképpen áll a dalainkhoz, mindenféle visszajelzéssel találkozunk, amit csak el lehet képzelni. Vannak, akik azokat szeretik, amiken felnőttek, vannak, akik úgymond kinőttek már a zenekarból, meg olyanok is, akik imádják az új lemezt, és a régi dalok nem annyira érdeklik őket. Vannak persze olyanok is, akik az összes dalt szeretik, emellett rengeteg új rajongónk is van. Kapunk jót és rosszat egyaránt, ami annak a jele, hogy az általunk kiadott zene előremutató és absztrakt; nem próbáljuk meg újraírni a múltat, a régi lemezeket.
Az album hét év kihagyás után követte az ezt megelőző, The Stage című lemezt. Mi okozta ezt a szünetet?
Időközben volt egy hangszálsérülésem, aztán szinte rögtön jött a Covid, ami egy világméretű dolog volt, és a lezárások miatt mi sem tudtunk stúdiózni. Ezek közel négy évet vettek el az életünkből, ennyi időt kihagyni eléggé szívás. A hangszálsérülésem óta folyamatosan gyakorlok, jóval előrébb tartok, és is igyekszem mindent megtenni, hogy ne történjen meg újra.
Változott a munkafolyamat is az idő során?
Kicsit mi is lassítottunk. Már családos emberek vagyunk, de sok időt töltünk együtt, és amikor dalírásra kerül a sor, akkor nem szabunk magunknak őrült menetrendet. Akkor kezdünk el dalokon dolgozni, amikor az természetesen jön. Korábban még ez úgy működött, hogy ahogy végeztünk a turnéval, elkezdtünk számokat írni, azokat gyorsan ledaráltuk, kiadtuk az új lemezt, és elmentünk egy újabb turnéra. Ezt megcsináltuk hatszor vagy hétszer egymás után. Most viszont akkor írunk dalokat, amikor akarunk, és amelyiket ki akarjuk adni, azt kiadjuk. Nincs rohanás.
Nemrég meséltél arról is, hogy a Covid még jelenleg is nagyon megnehezíti a zenekarok helyzetét. Mit üzennél azoknak a feltörekvő zenészeknek, akik éppen most vágnak bele szólóprojektbe vagy zenekarozásba?
Semmi sem nehezebb, mint zenei karriert kezdeni most. A legtöbb kiadó, akinek van pénze, olyan embereket keres, akik már befutottak, mondjuk a TikTok-on, van rajongói bázisuk, és nem foglalkoznak feltörekvő művészekkel. Egy új zenekar indítása is elég nehéz. Az egyik lehetőség, hogy old school módon elkezdenek először kisebb helyeken játszani, megpróbálják felépíteni magukat, de ez is hihetetlenül nehéz, mivel minden sokkal drágább most, a benzintől kezdve a béreken át a buszokig, hotelszobákig minden. A bérleti díjak és a jegyárak is emelkednek, és ha nem egy befutott zenekarról van szó, drágább jegyekkel nehezebb a közönséget becsábítani a klubokba. Talán az lenne a tanácsom azoknak, akik most indulnak ezen az úton, hogy azoknak sikerül, akik nem fogadják el a nemleges választ. Ebben a műfajban így kell csinálni.
Hiányzik valami neked ezekből az old school időkből?
Igen is és nem is. Zenekarként szeretem azt, ami most történik, hogy olyan ez, mint egyfajta vadnyugat. Azt csinálsz, amit akarsz, nincsen egyetlen helyes megoldás, és ez fantasztikus, mert különben azt jelentené, hogy állnak fölötted mások, akik irányítanak. Ez alatt azt értem, hogy régen, ha voltak ötleteid, és bekerültél egy nagy kiadóhoz, onnan következett a lemezszerződés, az MTV, a rádió, és ezen a ponton ez már egy bennfentes játékká vált. Most megvan az a szabadság, amikor azt csinálsz, amit akarsz. Lehet, hogy az eredmények nem lesznek olyan látványosak, de legalább a saját belátásod szerint cselekszel, és nem azt csinálod, amit a rádió, vagy az MTV talál ki neked.
Rajongóként persze nagyon tetszett, hogy nem tudtam sokat a zenekarokról, akiket szerettem. Imádtam a Mr Bungle-t, a Faith No More-t, a Toolt. Nagyon érdekes embereknek tartottam őket, és ehhez hozzátett az is, hogy alig tudtam róluk valamit, mivel nem volt még X, TikTok, meg Instagram. Szerintem manapság az emberek túl sok mindent osztanak meg magukról, és eltűnt a titokzatosság, a misztikum.
Nagyon nehéz megtalálni a középutat, hogy koncerteken kívül is kapcsolatot tudjon tartani az ember a rajongóival, és közben ne lépje túl a saját korlátait. Hogyan lehet kezelni ezt a helyzetet, hogy a mai világban már szinte mindig elérhetőnek kell lenned online?
Nem hiszem, hogy tényleg muszáj. Sokan rámennek az online tartalmak gyártására, és a folyamatos jelenléttől várják, hogy többen menjenek el a koncertjeikre. Szerintem ez nem így működik. Vannak zenekarok, akik aktívak az online térben, meg olyanok is, akik távol maradnak tőle, és mégis nagyon jól mennek. Szerintem csak meg kell találni azt az utat, ami számodra működőképes. Van, hogy úgy érzi az ember, ki kell raknia azt a posztot, vagy tennie kell valamit, amivel kaphat visszacsatolást a közönségétől, és közben látunk olyat is, amikor zenekarok hosszú szünet után térnek vissza, és óriási lelkesedéssel fogadják őket, pedig nem voltak aktívak a közösségi médián. Mint mondjuk a Tool vagy az Oasis. Folyamatos online jelenlét nélkül is eladtak minden jegyet az arénakoncertjeikre, headlinerként lépnek fel fesztiválokon. Meg kell találni, hogy mi az, ami neked és a zenekarodnak is a legjobban működik.
Turnék esetében is szem előtt lehet tartani ezt? Hogyan lehet felkészülni ezekre a hosszú utakra?
Nekem a családom sokat segít ebben. Ahogy a mondás is tartja, az otthon ott van, ahol a szív. Ha a családommal vagyok, nem érdekel, hogy a világ melyik részén járok, jól fogom érezni magam. Nyáron felfedezünk új helyeket, élvezni fogom az európai életet, amit nagyon várok. Azon a ponton vagyok, amikor azt mondhatom, hogy problémamentes fellépések várnak ránk, mivel a koncertezés már eléggé természetes számunkra, szóval nagyon jól fogjuk érezni magunkat. Szerencsére sok szabadnapunk lesz, ami azért nagyon jó, mert szeretek golfozni, és a terveim között szerepel az is, hogy felkeresem a legjobb éttermeket a különböző városokban. Általában kapunk egy listát azokról a nevezetességekről, amiket érdemes megnézni az adott helyszíneken, szóval ezek közül is tudunk majd válogatni.
A turnét követően milyen elképzeléseitek vannak a jövőt illetően?
Jelenleg nem tudom megmondani. Ha ihletet kapunk, valószínűleg írni fogunk, és aztán eldöntjük, hogy kijön-e vagy sem, hogy lemez lesz belőle, esetleg EP, vagy megmarad élmény szintjén. Felfedezzük, hogy mi foglalkoztat minket, és ha mindannyiunkat megérinti az inspiráció, akkor eldönthetjük, milyen formában fogjuk azt feldolgozni és nyilvánosságra hozni a jövőben.
A koncertre jegyek még kaphatók. Részletek a Budapest Park és a Live Nation Magyarország oldalán, valamint az eseménynél érhetők el.
