Bár még csak csütörtök van, de mi már tudjuk, hogy pénteken szerelmesek leszünk. Ma ünnepli ugyanis harmincadik születésnapját a The Cure Wish című lemeze. És csakúgy, mint az évek óta ígért de valahogy mégsem materializálódó új Cure-albumot, a rajongók mai napig hiába várják a Wish ünnepélyes díszdobozos megjelenését. Pedig lenne mit felhalmozni egy deluxe kiadványban.
Persze magáról a lemezről három évtized távlatából is csak jókat lehet írni. Bár a Cure zenéjét sokan, némiképp leegyszerűsítve gótikus, búskomor rockként kategorizálják, igazából a kezdeti vegytiszta post punk után a már a 80-as években is skizofrén stílus- és kedélyingadozás jellemezte a zenekart. A Pornography éjsötét mélabúja vagy a Disintegration nagyívű szomorúsága mellett folyamatosan ott sorakoztak olyan dalok is mint az ellenállhatatlanul slágeres In Between Days, a táncoslábú Close To Me vagy a kicsattanóan vidám Why Can’t I Be You. A Disintegration lemez univerzális elismertsége után 1992-ben a Cure bizarr módon sztárzenekarként rukkolhatott elő új anyaggal, és sikerült is túlszárnyalniuk az 1989-es lemez kereskedelmi sikerét. A Wish album az angol és az amerikai eladási listákon is feljebb kapaszkodott mint elődje: Angliában megkaparintotta az csúcs pozíciót, míg a tengerentúlon csak hajszállal csúszott le az első helyről. Ekkor robbantották el a mainstream keretek közötti talán legnagyobb slágerüket is: A Friday I’m In Love azóta is az együttes emblematikus, legtöbbet játszott dala.
A Wish egyik legnagyobb erőssége pont abban rejlik, hogy képes homogén egységbe rendezni az együttes komor és vidám oldalát. A vidám persze relatív jelző ebben a kontextusban. A Wish a csengő-bongó hangszerelés és pop máz alatt ugyanolyan bánatos lemez, mint a korábbi Cure-alkotások. De a Friday I’m In Love őszinte jókedvéből jut azért máshova is: A High egy hasonlóan magával ragadó, csillogó szemű szerelmi vallomás, három perces, akusztikus pop struktúrába kristályosítva; a Doing The Unstuck pedig az egyik leglendületesebb életigenlő kirohanás az együttes történetében. Ezeken a dalokon túl azonban a színes-hangos csinnadratta könnyeket és fájdalmat palástol. Az albumot nyitó, örvénylő Open vagy a karcos-izmos Cut rögtön ellensúlyozzák a könnyed pillanatokat. Az Apart című visszafogott ballada gótikus esőfelhőként hömpölyög a horizonton hogy aztán rögtön átadja a helyét a viharnak, a bő hét perces, fantasztikus From The Edge Of The Deep Green Sea klasszikusnak. Ugyanezen az esőáztatta tengerparton járunk a kvázi-címadó To Wish Impossible Things alatt is, magányos hegedűszólamokkal körülölelve. És igazi Cure színvonalon egyszerre gyönyörű és szívszorító az A Letter To Elise, Robert Smith talán legszebb szerzeménye, sodró gitárszólóval, irodalmi ihletésű és magasságú dalszöveggel.
Robert Smith 2018 óta lebegteti egy deluxe újrakiadás lehetőségét, ezidáig valódi eredmény nélkül. Nagy bejelentés egyelőre a harminc éves jubileum alkalmából sem történt. Pedig a Wish éra igazi kincsesbánya a Cure történelmében, így semmi akadálya nem lenne egy hatalmas díszdobozt feltölteni tartalommal. Kezdhetjük azzal, hogy magára az albumra is ráférne némi remaster, de ez alapértelmezett 2022-ben. Van itt még rögtön nem is egy, hanem kettő koncertalbum: a best of kollekcióként is jól működő dupla kiszerelésű Show és a rejtett közönség kedvenceket felsorakoztató intimebb koncertfelvétel, a Paris. A Show alapjául szolgáló Detroitban felvett koncert mellesleg videón is megjelent és simán elférne a rajongók polcán Blu-ray és DVD formátumban. Érdekes módon annak idején a szóban forgó koncert ráadás öt dala nem került fel az audió kiadványokra, ezek most helyet kaphatnának egy új kiadáson. De ez még nem minden, hiszen a korszak kitermelt fél tucat kimagaslóan jó kislemez B-oldalt, több remek kibővített 12 inch mixet és egy kizárólag kazettán hozzáférhető (de inkább hozzáférhetetlen) Lost Wishes című EP-t. Feltételezhetően lapulnak a fiókban demók, további instrumentális próbálkozások és mindenféle más kuriózum. Az album és kislemez artwork is kifejezetten szép és könnyen konvertálható lenne nagyalakú art bookká egy díszdobozban. Érthetetlen, hogy az egyértelműen hangoztatott igény ellenére az együttes és a kiadó miért nem óhajtja meglovagolni ezt a újrakiadási lehetőséget különböző CD, bakelit, kazetta és doboz kiadványokkal. Pénzt egészen biztos keresnének rajta. Talán a jövőben.
