Új EP-vel jelentkezett a Marlboro Man. A három új dalban a zenekar szokásához híven továbbra is erősen társadalom- és hatalomkritikus gondolatokat fogalmaz meg, a védjegyüknek tekinthető gunyoros, ironikus stílusban, melyekhez kitűnő alapot biztosít a zene, legyen az elektro-punk egyperces vagy egyszálgitáros dal. Az EP, mely egy hamarosan érkező album előhírnöke is egyben, mai premierünkben teljes egészében meghallgatható.
Az anyagról a Marlboro Man frontembere, ifj. Gerdesits Ferenc a következőket mondta:
„Az előző, »Zene süketeknek« albumon szerepelt A csúcson című szerzemény, ennek folytatása vagy ellenpontja »A padlón«. Az EP az albumot megelőzően jelenik meg, 3 dallal. Az egyik »A padlón«, ez eredetileg Joachim Witt német énekes 1980-as »Goldener Reiter« című dalának feldolgozása, ami a maga korában hatalmas sláger volt, bár szerintem idehaza kevesen ismerik. Itt egy szál gitárral, az albumon pedig teljes zenekarral, az eredetihez közelebb álló Neue Deutsche Welle stílusban hallható.
A »Megérkezett« a zenekar eddigi legszelídebb dala, szintén akusztikus gitáros, folkos hangszereléssel. Témája pedig az a váratlan – és néha csak másodpercekig tartó – helyzet, amikor megérkezik a boldogság. Ezektől teljesen eltér a »Kínos«, amelyik electro-punkos stílusával megelőlegezi a hamarosan megjelenő, »Kínos« című. albumot. A dal a hazai közállapotokat pellengérezi ki, szerintem 1 perc 11 másodperc alatt politikusokat megszégyenítő mennyiségű hazugság hangzik el, ráadásul videó is készült hozzá, teljesen ingyen és házilag, hiszen ez a téma pont ennyit ér. Na jó, valójában milliókba került, de olyan amatőrök csinálták – én – hogy inkább letagadom az összeget.”
Érdemes szót ejteni arról is, hogy a Marlboro Man alapítótagjai tavaly egy pszichedelikus, improvizatív stoner blues albumot készítettek A Dance With the Holy Mushroom címmel. A lemez egy harminchat perces, két részre bontott dalból áll, amely egészen formabontó módon készült.
„A Kohót a Marlboro Man három alapítótagja hozta létre. Rendszeresen összejövünk Basstard stúdiójában, hogy kondiban tartsuk magunkat zeneileg az olyan időszakokban is, amikor kevesebb a koncert. Mivel Gida alapvetően bluesgitáros, az volt a koncepció, hogy Cream-feldolgozásokat, meg hasonlókat játsszunk, de egy idő után hagytuk a konkrét dalokat, és elkezdtünk jammelni. Mivel a próbák helyszíne egy stúdió, mindent rögzítettünk, és végül felhasználtunk sok mindent, ami ezekből megtetszett. A lemez anyagának kiindulópontja a basszusgitáron játszott kezdőriff volt, a többi improvizatív módon állt össze. Meghatároztunk pontokat, hogy el kell jutnunk A-ból B-be, de hogy ezt hogyan tesszük meg, az a pillanatnyi érzésekre volt bízva.
Ének leginkább azért lett az anyagon, hogy ne legyen végigszólózva a lemez, így ahol a visszafogottabb, pihenősebb részek vannak, és kíséretet játszik a gitár, és oda írtam néhány versszakot. A lemez vége teljesen spontán alakult ki: nem tetszett az eredeti befejezés, ezért kiszedtünk mindent, csak a gitárt hagytuk meg, amire rátheremineztem, meg ilyenek. Ahogy az egész anyag, ez is élőben lett felvéve, akárcsak azok a részek, ahol többszólamú ének hallható. Énekeltem felvétel közben is, hogy tudjuk, hol járunk, és ez a szólam aztán a monitorból hallható a végleges anyagon. Természetesen a jammelések azóta is rendszeresek; már tervezzük a folytatást, az első anyagnál kicsit kevésbé improvizatív, riffcentrikusabb, bólogatósabb formában, mert az ilyesmit nem csak hallgatni szeretjük, hanem csinálni is.”
További információk a Marlboro Man Facebookján és Bandcamp-oldalán! A Kohó lemeze szintén letölthető a Bandcampről!
Fotó: Schór Ádám
