Hirdetés

“Miért kellene egy alkotónak egyféle zenét csinálnia?” – iamyank-interjú

Iamyank 2016-os bemutatkozó, Hiraeth című nagylemezének sikere egészen odáig vezette őt, hogy fellépett a Művészetek Völgye Fesztivál nagyszínpadán egy klasszikus zenekarral, valamint a Művészetek Palotájában az egyik legnagyobb kortárs zongorista-zeneszerző, Lubomyr Melnyk előtt. Rögzített már live ensemble lemezt a CAFe Budapesten, illetve tehetségét filmzenekészítés terén is több soron megmutatta. A mögötte álló több éves, szerteágazó munkájáról és a november 19-ei turbinás koncertjéről kérdeztük iamyankot.

Mielőtt szólókarrierbe kezdtél, hosszú ideig zenekarokban doboltál, ami igencsak eltérő zeneszerzési folyamat a jelenlegi felállástól. Milyen volt áttérni a más emberekkel közösen végzett munkától arra, hogy most egyedül csinálsz szinte mindent, ami a lemez megjelenéséig vezet téged?

Praktikus, intellektuális szempontból könnyű. Minden leegyszerűsödött, megszűntek a viták, minden csak azon múlott, hogy én mennyi munkát és kitartást tudok beletenni egy-egy megvalósításba. Hosszabb távon (6-8 év) viszont ennek az árnyoldala is kiépült: szélsőségessé vált a perspektívám a saját munkámmal kapcsolatban, és ez akár naponta többször is átcsapott a magabiztosságból a teljes bizonytalanságba. Ha nem vagy egyedül, a csapattársaid – még ha konfliktusok vannak is – a realitás talaján tudnak tartani a nehéz helyzetekben. Ennek fontosságára nagyon lassan kezdtem csak rájönni. No, meg arra is, hogy a konfliktusok nem rossz dolgok, nem menekülnöm kell előlük, hanem kíváncsian és érdeklődéssel megélni, ízlelgetni, értelmezni. Lassacskán az elmúlt években elkezdtem visszaengedni a világomba másokat is.

Az idén jelent meg Una Notte című éjjeli zongoradarabod, ami utolsóként készült el a váci stúdióban, mielőtt az véglegesen bezárt volna. Megmozgatott benned ez a tény olyan érzelmeket, amik feltörtek az alkotói folyamat során, és szeretted volna különlegessé tenni az utolsó „közös munkát” a Klavins Piano Manufaktúrával?

Az Una Notte egy abszolút impulzív, átgondolatlan ötlet volt. Habár innen, hogy kész az anyag és büszkék vagyunk rá, nehéz lehet elhinni, de amikor nekiláttunk, én még számoltam azzal az eshetőséggel, hogy innen úgy megyünk haza, hogy semmink nincs, nem sikerült, ez van. Talán ez a hozzáállás alapozta meg a körülményt, hogy olyan felvétel szülessen, mint az Una Notte: egyszerű. Természetesen a rajtunk kívül álló helyzet miatt – hogy ez az első és utolsó éjszaka, amikor ezt megtehetjük –, nem is engedett mást, csak improvizációt képben és hangban egyaránt.

Ehhez az előadáshoz készült egy kisfilm is. Honnan jött az ötlet, hogy szeretnél képi világot is rendelni ehhez a zongoradarabhoz?

Kicsit olyan volt a hozzáállásom, mintha a természetbe mentünk volna egy speciális alkalomkor valami kihalófélben lévő állatfajt megfigyelni. Úgy voltam vele, hogy nincs második esély, rögzítsünk mindent, ahogy csak tudunk, hanggal, képpel. És mivel Jim (sinco) eleve terepen edződött (hatalmas rutinú koncertfotós sasszemmel, ninja reflexekkel és csodás esztétikai érzékkel), egyértelmű volt, hogy ő lesz a megfelelő ember. Ahogy a zene, úgy a képi anyag rögzítése is abszolút hazardírozás volt. Biztosan lehetett volna mindent szebben, átgondoltabban, de én hiszek abban, hogy a befogadó oldalán ez is egy másfajta élményt ad, vagy ha nem, legalább ott voltunk, és eltöltöttünk egy kellemes estét, és bárki számára elérhető emlékké formáltuk.

Van már elképzelésed arról, hogy a jövőben hol fogod megtalálni azt a légkört vagy varázslatot, amit ez a stúdió hozott neked? Vagy ezzel együtt egy új alkotói folyamatot fogsz elindítani valamilyen teljesen másik irányba?

Mivel a hangzásvilágom önmagában is nagy terekkel és atmoszférikussággal dolgozik, amiket mesterségesen hozok létre a keverés közben, nagyon szeretnék extrém, de természetes akusztikai adottságú terekkel kísérletezni: gótikus templomok, föld alatti építmények, víztározó, elhagyatott bármi, ami nagy és üres.

Szerepelt már dalod az HBO Aranyélet című sorozatában is, most viszont te írtad a Legjobb dolgokon bőgni kell című film zenéjét. Milyen érzés volt egy olyan filmzenén dolgozni, ami alapvetően a halál és a humor ambivalenciáját dolgozza fel?

Imádtam ezt a projektet. Még amikor nem, akkor is. Amikor nehéz volt, úgy éreztem, hogy nem tudom, hogyan kell filmzenét írni. Nem tanultam sosem, nem néztem utána. De ezeken az időkön Grosan Cristi mindig átsegített, és biztatott, hogy bátran kísérletezzek. A humor nem szerepel a palettámon, amikor alkotásról van szó, de azt gondolom, sikerült átlépnem néhány ponton ezt a korlátomat és került a filmbe néhány egyenesen agytekerő, szarkasztikus ötlet. Mondanom sem kell, hogy a film (szerintem) legszebb jeleneténél voltam igazán elememben és máig meghatódom, ha arra gondolok, hogy ezt a fontos jelentet Cristiék teljesen átengedték a zenének.

Tervezel még a későbbiekben másik ilyen filmes projektbe is belevágni?

Eddigi életem során minden nagyobb lépcsőből következett több másik. Azt gondolom, hogy ezek a munkák lassan, de nyitnak majd új kapukat a filmiparban, de én önmagamtól nem törekszem szándékosan ebbe az irányba, csak csinálom tovább azt, amit szeretek, aztán majd, ha pont ez kell egy rendezőnek, nálam nyitottságra fog találni.

Már a Cold Summer című bemutatkozó EP is átlépett a műfaji határokon, és a későbbi számaidra is jellemző a színes stílusirányzat, az elektronikustól kezdve egészen a komolyzenéig. Mi határozza meg hogy melyik irányba indulsz el?

A műfaji elnevezések, stílusdefiníciók szerintem nagyon furcsa szerzetek, de értem a funkciójukat: kommunikálni, szociálisan szerveződni, csatolni, csatlakozni, tanulni lehet rajtuk keresztül, de szerintem pont az a tény, hogy velem kapcsolatban rendszeres jelző a “műfaji határokon átlépő”, csak egy következmény. Én nem akarom átlépni őket. Az, hogy ezek a definíciók túl szűkek ahhoz, hogy beleférjek, az nem az én gondom. Kicsit a kacsacsőrű emlős helyzetéhez hasonlít ez szerintem: a természet nem foglalkozik az ember kategorizálási igényeivel, kialakult valami, aminek külön kategória kellett. Szerintem manapság nincs ember, aki csak egyféle zenét hallgat, miért kellene egy alkotónak egyféle zenét csinálnia? Azt, hogy merre indulok, általában két összetevő dobja ki: az aktuális érzelmi állapotom igénye és a szakmai érdeklődésem, imádok új dolgokat tanulni.

Nemrég indult a yankos dolgok című podcast is. Volt köze a hosszú ideje tartó pandémiának ahhoz, hogy egy új terepen szeretted volna kipróbálni magad?

Nehéz lebontani, hogy mihez minek van köze, de azt éreztem, hogy az írott, videós posztok, amik egyéb csatornákon történnek, nem alkalmasak olyan érzékenyebb témák kifejtésére, amikről jól esne beszélnem. Sokszor elképzeltem, ahogy egy engem mélyen érintő gondolatmenetet kifejtek egy Facebook-videóban, ami másoknál egy politikai hirdetés és egy trash content között jelenik meg a feedben. Nagyon fontosak a körülmények. Azt gondolom, hogy egy művésznek nem ér véget a munkája az alkotásnál, amennyire lehet, gondoskodnia kell arról, hogy kontextust is teremtsen a befogadó számára az értelmezéshez. A podcast egy olyan formátum szerintem, amit az ember máshogy indít el, mint egy random videót bárhol.

Van kilátásban a közeljövőben valamilyen hasonló új projekt?

A yankos dolgok podcast folytatódni fog nagyjából heti epizódokkal, a szokványos megjelenések mellett egyelőre nem találom a helyét a rengeteg meditációs, ambient kísérleti anyagnak és a work in progress geek tartalmaknak, de kivárom, mindig felbukkan a tökéletes megoldás.

November 19-én egy kétórás retrospektív live actre készülsz a Turbinában. Mire lehet számítani azon kívül, hogy régebbi dalok is megszólalnak majd?

A visszalapozás közben találtam egy nagy adag kiadatlan zenét is, úgyhogy a 2 órás műsorban lesznek elrejtve elfeledett unreleased anyagok is, és a közönség nyomásának engedve a korábban már tesztelt Dystopia és Elements koncertanyagok is előkerülnek. A korábbi megjelenések kaptak egy új mastert és kis re-editet / remixet, élőben rá is játszom még, szóval all in ambienttől basszusnehéz ütemeken át az industrial technóig jutunk 2 óra alatt.

A Facebook-oldaladon már említetted, hogy ez a turbinás koncert egy olyan visszatekintés lesz, ami után egy új fejezetbe kezdesz majd. Mit tartogat számodra és a közönség számára ez az új fejezet?

Egy új zenekart, ami a valóság kontrasztos, kegyetlen mivoltának szépségére emlékeztet. Engem legalábbis.

A november 19-ei koncert Facebook eseménye: https://www.facebook.com/events/6606986146008948

Jegyek

Hirdetés

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

Kommentek

35,886KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
874FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PREMIEREK

Hirdetés

DALMEGOSZTÁS

Programok

Lemezkritikák

Beszámolók

Audiópartnerünk