Az egészen biztos, hogy a pandémia mindenki életét megváltoztatta és befolyásolta. Mindegy, melyik táborba tartozik az ember, ha valamiben egyetértés van, az az, hogy a másfél év kényszerű bezártság mindenki életére hatást gyakorolt. Máshogy dolgoztunk, máshogy szórakoztunk, kommunikáltunk, és a kutatások szerint a zenehallgatási szokások is megváltoztak.
Amellett, hogy azt figyelték meg, hogy sokan teljesen új stílusok felé nyitottak, vagy visszatértek a fiatalkoruk kedvenceihez, voltak szép számmal olyanok is, akik szinte teljesen leszoktak a zenehallgatásról, és elkezdtek inkább sorozatokat nézni vagy podcasteket hallgatni. Utóbbi csoport tagjain pedig azt is megfigyelték, hogy ahogy elkezdett nyitni a világ, úgy ők is újra nyitottabbak lettek a zenékre is, arról pedig már korábban írtunk, hogy nagyon sokan a régi kedvencekhez tértek vissza.
Dr. Mark Jude Tramo neurológus, a Zene- és Agytudományi Intézet vezetője, a Kalifornia Egyetem professzora foglalkozott bővebben a kérdéskörrel. Szerinte a világjárvány mindenképpen traumatikus élmény volt az emberiség számára, olyan jellegű esemény, amivel eddig a generációnknak nem kellett foglalkozni sem egyéni, sem csoport szintjén, így mindenki egyéni tapasztalata más. Emlékeztetett a zene és a társadalmi tevékenységek közötti kapcsolatra, ami ugyebár a legtöbb ember számára nem létező fogalom volt a lezárások alatt.
Dr. Kim Innes biopszichológus, epidemiológus, a Nyugat-Virginia Egyetem Közegészségügyi Iskolájának professzora pedig arról beszélt, hogy
válság idején az egyének nagyobb eséllyel a túlélésre és a fennmaradásra fordítják az energiájukat, és nem a növekedésre vagy a felfedezésre.
Azaz teljesen normális, ha valaki nem érezte a késztetést a járvány közepette, hogy új zenéket fedezzen fel. Most, hogy az élet fokozatosan visszatér, és a helyek is megnyitnak, az is érthető, hogy a pszichológiai igényeink is változnak.
A zenének számtalan előnyös hatása van, kezdve a közösségi kapcsolatok erősítésével, a társadalmi összetartozás érzésének elősegítésén át az egyéni mentális és fizikai egészség javításáig
– mondta Innes, aki előhozta azoknak a kutatásoknak az eredményeit, amelyek szerint a zenehallgatásnak pozitív egészségügyi hozadékai vannak, például csökkenti a stresszt, a szorongást és a depressziót, segíti az alvást, az érzelmek szabályozását, de a vérnyomást és a pulzust is képes pozitívan befolyásolni. Nyilvánvalóan ezeket a pozitív hatásokat csak azok tapasztalhatják meg, akik eleve hallgatnak zenét.
A zene univerzális, ennek pedig a társadalmi összetartás kérdésében van nagy szerepe.
Dr. Tramo arról is beszélt, hogy az egyéni identitástudat mellett az emberek hajlamosak magukat különböző kollektív identitások alapján is definiálni. Szerinte a zenéhez való kapcsolatunk eleve társadalmi, például izgatottabban szemléljük azon zenekarok munkásságát, akik ugyanabból a városból indultak, ahol mi is felnőttünk, vagy amelyeket többet látunk fellépni, esetleg azt, amelyiknek a koncertje azt jelenti számomra, hogy mindig összefutok ott a rég nem látott ismerősökkel. Mivel azonban ez a része a zene élvezetének a lezárások miatt kimaradt, így a zenével való kapcsolat is sokaknál gyengülhetett. A zene alapvetően egy csoportos élmény is, nem véletlenül született annyi együtt éneklős videó az első lezárások során, de ezt mutatja az is, mennyire központi téma lett az egész világon, hogyan tudják túlélni a zenekarok, a technikusok és a szórakozóhelyek ezt az időszakot. Az emberek többségét rosszul érintette, hogy nem tud a zene közelében lenni, és sokan rájöttek, hogy mennyire fontos is ez az egész az életükben.
Az egyén mentális egészsége a csoport mentális egészségétől függ
– mondta Dr. Tramo, kiegészítve azzal, hogy a zenehallgatás mennyire összekapcsolódik a társas kapcsolatokkal, és ezzel együtt az egyének mentális egészségére gyakorolt hatással.
