Unalmas lenne a világ, ha minden zene napsütésről, nyárról, és a boldogságról szólna, ugyanakkor sokakban az is felmerül, hogy miért talál bárki szórakoztatónak negatív hangvételű, szomorú, melankolikus dalokat. A sírva vigadásról sokan azt állítják, hogy magyar szokás, pedig a pszichológusokat az egész világon foglalkoztatja, hogyan van az, hogy olyan zene, ami normális esetben bárkit lehozna az életről, inkább megnyugvást jelent, sőt jobban érzi magát tőle a hallgatója.
A zene megszületése óta jelen vannak a komor dallamok, sőt nem csak a zenében jelent felüdülést ha valami nem a boldogságról szól. Ki ne ment volna már el szórakozni egy nagyon lehangoló filmre a moziba, vagy élvezett egy olyan könyvet, ami mérhetetlenül szomorú. Az oslói egyetem zenetudományi tanszékének docense szerint a jelenségről szóló tanulmányok közös pontja az, hogy az ember szereti ha valami megérinti vagy meghatja.
Jonna Vuoskoski kutatásai szerint azokat az emberek, aki empatikusabbak, leginkább a szomorú zene és filmek mozgatják meg, és ezek szórakoztatják őket. Szerinte ilyenkor az együttérzés miatt találják izgalmasabbnak a zenét, vagy éppen azért szeretik az ilyen filmeket, mert azonosulnak a szereplővel, de legalábbis empatikusak a helyzetével. A kutatásai szerint a komor zene és művészetek olyan érzéseket hoznak elő sokakban, amit kellemesnek tartanak.
Ez elsőre ijesztőnek hangzik, de nem az
Az eredmények nem azt jelentik, hogy az emberek szeretnek szenvedni, hanem arról van szó, hogy a komor művekre válaszul olyan érzések jönnek elő az emberekben mint a nosztalgia, békesség vagy a csodálkozás, és ezeket a legtöbben élvezik.
2019-ben a dél-floridai egyetem kutatása a depresszióban szenvedő emberek zenei ízlését vizsgálta. Nem meglepő módon arra jutottak, hogy a szomorú zenéket részesítik előnyben, egészen addig az volt a vélekedés, hogy azért, hogy szomorú ingerek érjék őket, vagyis hogy akkor is rosszul tudják érezni magukat, ha egyébként minden rendben lenne, ha más nem, hát zenével érik el, hogy rossz legyen a hangulatuk. Ez a kutatás viszont kimondta, hogy ez a gondolatmenet egészen egyszerűen nem igaz, sőt pont az ellenkezője igaz.
A szomorú zenét azért részesítik előnyben a depressziótól szenvedő emberek, mert megnyugtatja őket.
A kutatók szerint sokkal inkább ez a magyarázat, mintsem az, hogy ezzel fokoznák vagy tartanák fenn a rossz hangulatukat. A kutatók szerint ráadásul azért fordulnak sokan a zenéhez vagy bármilyen művészeti alkotáshoz, mert nem kell hozzá szociális interakció, azaz nem kell találkozni emberekkel ahhoz, hogy megnyugvást találjanak.
De mi van azokkal, akik nem depressziósok, mégis szomorú zenéket hallgatnak?
A témával foglalkozó más kutatók arról számoltak be, hogy az ilyen zenéknek egyfajta terápiás hatása lehet a bánattal vagy veszteséggel küzdő emberek számára. Az angliai Durham egyetem professzora azt mondja, hogy az ilyen érzelmek kezelésére az emberi test beveti pszichológiai, hormonális és élettani fegyvereit, amelyeket a zene stimulálhat.
Bár vitathatatlan, hogy egy baráttal vagy családtaggal való beszélgetés megnyugvást jelenthet, vagy lehet egy jót sírni, de egy szakítós dalban mélyebb vigaszt lehet találni
– mondja Tuomas Eerola, a Durham professzora. A kutatásai szerint kifejezetten előny, hogy a zene és a művészetek nem interaktív dolgok, mert nincs ítélkezés, nincs rossz szó vagy rossz reakció, és ez segít a szomorúságban.
2011-ben egy vizsgálat, aminek a munkacímét a Beatles slágere a Let It Be adta, arra jutott, hogy a komor zene segít elfogadni a negatív érzelmeket, és ez nagyon fontos. A kutatók arra jutottak, hogy bár kissé paradox az állításuk, de a negatív érzelmek elkerülése vagy elfojtása negatív következményekkel járhat.
Ezzel szemben a negatív érzések elfogadásának pozitív hozadékai vannak.
Kutatásaik alátámasztják azt a nézőpontot, hogy a szomorú filmek vagy zene hallgatása terápia lehet, és olyan katarzist biztosíthat, amit ezek nélkül kifejezetten nehéz lenne átélnie a hallgatónak. Különösen igaz ez azokra a zenékre, amikhez valamilyen személyes élmény kötődik, éppen emiatt nyújtanak vigaszt bizonyos élethelyzetekben. Ezért van az is, hogy nincs univerzális szakítós lejátszási lista, hanem mindenki a saját dalaihoz ragaszkodik az ilyen élethelyzetekben.
Vagyis a szomorú dalok a tudomány szerint sem lehangolóak, csak érzelmi töltetet, vigaszt és nyugalmat jelentenek a hallgatóknak, és empatikusabbá teszik őket, ez pedig sosem árt.
A happy end nem feltétlenül jó
Egy friss kutatás pedig azzal foglalkozik, hogy összességében nem mindig rossz az, ha valaminek a vége rossz, és nem igaz az sem, hogy minden jó, ha jó a vége. Egyszerű példaként azt hozták, hogy egy póker estén sokkal jobban élvezik a játékot azok, akik öt játékból kettőt nyernek az este közepén, mint azok, akik egyet a végén. Ez persze normális körülmények között igaz, ha valaki az utolsó fordulóra mindenét felteszi, és elveszti, az nyilvánvalóan nem osztja a kutatók meglátásait, de térjünk vissza a Journal of Neuroscience-ben megjelent kutatáshoz.
A happy end azt jelenti, hogy a dologok jobbra fordulnak a végén, mint ahogyan azt a kibontakozás alatt várni lehetett. A filmekben a hősök leküzdenek minden akadályt, a világ megmenekül, összejönnek, sikert sikerre halmoznak. Az emberek szeretik is az ilyen filmeket, mert ez reményt adhat, a kutatók szerint viszont nem mindig jó, főleg ha az életükben is mindig a jó befejezést keresik.
A boldog végkifejlett iránti vágyakozás eltereli a figyelmet arról, hogy mi történt az oda vezető úton.
Az ember hajlamos arra, hogy a rossz vég miatt az egész addigi élményt negatívnak lássa, és ez a szakemberek szerint kifejezetten rossz. Egy hosszú nyaralásra, ahol az utolsó napokban rossz volt az idő, sokan szomorúan tekintenek vissza, miközben úgy is hozzáállhatnának, hogy volt egy rövidebb nyaralásunk, tökéletes időjárással. Vannak, akik ezt az élet minden területén alkalmazzák, és a boldog végkifejlettre való törekvésük az általános élményüket ronthatja el.
27 önkéntest hívtak meg egy kísérlethez, amiben szerencsejátékot játszottak. A lényeg az volt, hogy egy kijelzőn különböző méretű pénzérmék hullottak cserepekbe, a végén nagyobbak, ez jelentette a boldog befejezést. Eközben MRI szkennerrel nézték az agy aktivitását. A feladat szerint el kellett dönteniük, melyik pénzesbödönt választanák. Kiderült, hogy ezt a feladatot az agy két különböző központja hajtja végre. Az amigdala olyan érzelmi reakciókat közvetít, ami irracionális viselkedéshez vezethetnek, miközben racionálisan képesek kódolni a különböző stratégiákat. A kísérlet során bebizonyosodott, hogy az elülső lebeny is aktív, ha egy korábbi tapasztalat nem ér jól véget, és ez a rész is közbeszól a döntéshozásnál. Ez azért izgalmas, mert ennek megfelelően érezhet az ember például undort, vagyis ez a magyarázat arra, hogy néhány embert egyenesen taszít a boldogtalan végkifejlett. Jelen esetben ez azt jelentette a kísérletben résztvevőknek, hogy a helyes döntéshez le kellett küzdeniük az elülső lebeny aktivitását, vagyis képesnek kellett lenniük, hogy a kellemetlen benyomást – azaz hogy nem jöttek nagyobb pénzérmék -, elnyomják.
Kicsit életszerűbb példa, ha mondjuk elmegy az ember egy fesztiválra, jól érzi magát, és a zenekarok is tetszettek neki, de az utolsó zenekar koncertje bűn rossz volt. Ezzel szemben egy másik fesztiválon a zenekarok, amiket látott elmentek ugyan, de jónak a legjobb indulattal sem lehet nevezni, viszont a végén látott egy baromi jó koncertet. Ilyenkor a többség utóbbira mondja azt, hogy na az egy jó buli volt, miközben az ott töltött idő jelentős részében nem érezte magát jól, csak jó volt a lezárás. Az első fesztiválra pedig azt mondja majd, hogy nem volt jó, pedig összességében sokkal több időt szórakozott jól. Ezért sem véletlen, hogy a headlinerek lépnek fel utoljára, hiszen kell a jó befejezés.
A kutatók szerint azonban a boldog végkifejlettre való elszánt törekedés ágyaz meg a manipulációnak, ezért sokkal átgondoltabbnak kell lenni, és belső érzések helyett a racionális érvekre kell hallgatni, és néha felül kell bírálni a prefrontális kéreg irányította cselekedeteket és gondolatokat. Ha ez megvan, akkor a szomorú végű film vagy a komor dalok után is el lehet mondani, hogy összességében szórakoztatóak voltak.
