Hirdetés

Mi történik egy popsztárral, ha vége a sikernek?

Nick Duerden könyve az Exit Stage Left arra keresi a választ, amire sokan kíváncsiak, de csak kevesen hajlandóak róla beszélni. Vagyis hogy mi van akkor, ha a sikernek vége, ha már nincs csillogás, és ha stadionok helyett már egy klubot se nagyon tölt meg valaki a koncertjein. Duerden azt mondja, hogy az ihletet Viv Albertine könyve adta, aki a 70-es években úttörő punkzenekara, a Slits utáni életéről és küzdelmeiről is őszintén írt. Duerden több egykoron jobb napokat megélt sztárt is megkeresett a könyvéhez, de meglepően kevesen szerettek volna beszélni arról, hogyan élték meg, mikor rájöttek, hogy túljutottak a szakmai csúcson. Mit csinálnak azok, akik elérték az álmaikat vagy legalábbis megközelítették őket, akiknek teljesen újra kell kezdeni az életét, és találni kell még valamit, amiben tehetségesek.

Mert popsztárnak lenni olyan szakma, ami nem tart örökké, a zuhanás biztos, és onnan felállni nem egyszerű.

Bár Duerden a Guardianre írt cikkében azokat, akik a csillogás és a világsiker után újra tudták kezdeni az életüket hősnek nevezi, mégis sok olyan előadó van, aki kellemetlennek tartja hogy a népszerűség véget ért, és emiatt nem is szívesen beszél arról, hogy az egykori fényűző élete helyen, most mit csinál. Állítólag Bob Dylan egyszer azt mondta, hogy a legtöbb művész a legsikeresebb dalait 20-27 éves kora között írja, amikor még benne a fiatalos lendület, és minden ösztönösen jön. De akkor milyen lehet megtapasztalni azt, hogy ugyanazt a munkát csinálja valaki még ötven éves kora felett is, hogy milyen az, mikor a debütáló vagy mondjuk a 3-4. albumot az egész világ üvöltve fogadta, a tizediket meg már csak suttogva? A könyvében összesen 50 művész beszél erről a nem egyszerű témáról.

Terence Trent D’Arby látszólag egy szempillantás alatt lett popsztár 1987-ben, olyan slágerekkel mint a Sign Your Name vagy az If You Let Me Stay. 25 éves volt, mikor rettenetesen híres lett, legendák születtek a felemelkedéséről, aztán a bukásáról is. Úgy tudni nagyon hamar úgy érezte, hogy bármire képes, de a lemezkiadója egy dolgot szeretett volna tőle, slágereket. Állítólag nem volt egyszerűen irányítható, és a 90-es években remete életét élt Los Angelesben. Ma pedig Sananda Maitreya néven él Milánóban, és saját dalait adja ki saját kiadóján keresztül, és olyannyira senki nem mondhatja meg neki, mit csináljon, hogy 2017-ben 53 dalból álló lemezt jelentett be, egyikben az impotenciáról énekel őszintén.

Többé nem küldtek elém autót

Suzanne Vega akusztikus dalai szöges ellentétben álltak a 80-as évek uralkodó popzenei irányával, elég csak mondjuk őt és Madonnát összevetni. Ennek ellenére 1987-ben minden ajtó nyitva állt előtte, koncertjeire sorban elfogyott az összes jegy.

Volt díszlettervezőm, kamionok vitték a színpadi kellékeket, volt csapatom, előzenekarom, öltöztetőm. Aztán egyik nap a kiadó már kocsit sem küldött értem

– idézi fel Suzanne Vega, milyen volt, mikor rájött, hogy vége a sikerének. 1990-ben bejelentette a legambiciózusabb turnéját, de a nyitóestén nem hogy teltházat nem sikerült produkálnia New Yorkban, de a csarnok harmadát sikerült megtöltenie. Azt mondta emlékszik ahogy állt a színpadon, és nem értette, hogy miért nem jönnek be az emberek a büféből. Vega nem tett semmi rosszat, nem szállt el, nem csinált semmit máshogy, a közönség egyszerűen továbblépett. A turnéját nagyon hamar leállították, mikor hazarepült nem várta a reptéren autó, amit a kiadója küldött volna.

Fogtam egy taxit, és hazamentem

– meséli a könyvben, és mindenkit megnyugtat, hogy nem tört össze, inkább arra a rajongóbázisára koncentrál, akik megmaradtak, és kitartanak mellette.

Tudni kell kreatív öngyilkosságot elkövetni

Bill Drummond a KLF zenekarát 1992-ben feloszlatta, majd a teljes katalógust elérhetetlenné tette azzal a szándékkal, hogy ne is nagyon lehessen rá emlékezni. Szerinte egy előadónak sem szabadna a nosztalgiára játszani, mikor észreveszi, hogy a karrierje már leáldozófélben van. Inkább kreatív öngyilkosságot kell elkövetni abban a pillanatban, ha valaki többé már nem jut fel a Top 40 listára.

Valóban sok olyan előadó van, aki boldogan lovagolja meg a nosztalgiázás vágyát, egy darabig még talán be is jön neki, újra mehet turnézni is, de Drummond szerint ez egy kreatív zsákutca, amibe nagyon egyszerű belekerülni, de még nehezebb nem beleragadni. Főleg, ha nem szóló produkcióról van szó, hanem olyan együttesekről, ahol nem feltétlenül szeretné valamelyik tag még abbahagyni a zenélést.

Pihenni kell és méltósággal megöregedni

Billy Bragg zenei munkásságának jelentős része abból állt, hogy szidta Margaret Thatchert. Mikor aztán Thatcher megbukott, Bragg feltette magának a kérdést, hogy most mégis mi legyen, és rájött, hogy most kell szünetet tartania. Megházasodott, gyereke született, szakállt növesztett és olyan alt-rockra váltott, amiben nyugodtan megöregedhet.

Róisín Murphy a Moloko után teljes erővel vetette bele magát a szólókarierrjébe, majd inkább gyermeket szült, és a Földközi-tengerhez költözött.

Tudod, néha jó pihenni

– írta Duerdennek, mikor arról érdeklődött, hogyan élte meg hogy egykori sikereinek vége.

A saját asszisztensének adta ki magát

Ma már nem sokan emlékeznek rájuk, de a 2000-es évek angliai bulvárújságaiban a So Solid Crew zenéjéről nem, viszont a balhékról sokat írtak. Volt itt erőszak, lőfegyverek birtoklása és rengeteg balhé. Mikor vége lett a sikernek, az egyetlen női tag, Lisa Maffia újrakezdett miután, miután realizálta, hogy egyedülálló anyaként lehet, hogy van egy rakás ékszere, egy csomó ruhája és három autója, de pénze is kereste nincs. Szólókarrierbe kezdett, alapított egy nem túl hosszú életű ruhamárkát és lemezkiadót, és elkezdte szervezni a saját fellépéseit. A telefonban Celine-nek, a saját asszisztensének adta ki magát, és kapott is felkéréseket. Most egy szépségszalont vezet, és egyáltalán nem bánja, hogy mással keresi a kenyerét.

Vannak, akik önismertre fordítják azt az időszakot, amíg nem találják ki, mi legyen a következő szakmájuk. David Grey és  a Darknessből ismert Justin Hawkins például annak járt utána, hogy miért lehet az, hogy imádják maguk körül a felfordulást, az érzelmi zűrzavart és a rossz kapcsolatokat.

30 éves, és vége

Amikor a Boomtown Rats 1985-ben hirtelen már nem volt túl sikeres, mert jött helyettük a Duran Duran, Bob Geldof énekes nem volt boldog.

Hazamentem, behúztam a függönyt, és arra gondoltam, hogy ennyi volt? Vége? Elmúltak életem legszebb évei? Ennyire brutális a popipar? 30 éves voltam

– mondta, és annak ellenére, hogy a nevét mai napig ismerik, hogy a Band Aid és a Live Aid örökre zenetörténelem fontos része marad, Geldolf még mindig vágyik a sikerre, amit a zenekarával elért. Éhezőkön segített, az üzleti életben is sikeres, de vissza akart térni a zenéléshez, ezért zenekara a Boomtown Rats 2020-ban új lemezt adott ki. Geldolf azt mondja hogy az ő szakmája zenész, nem szent.

A 90-es évek indie-zenekara a Belly Grammy-díjat nyert, majd Tanya Donelly azonnal kiszállt belőle kiégésre hivatkozva, ma pedig dúlaként találta meg önmagát.

A gyereksztároknak a legnehezebb

A Musical Youth a 80-as évek elejének gyerekreggae-zenekara volt. Miután hírnevük elszállt, Patrick Waite-nek kábítószer-problémái lettek, és 24 évesen szívelégtelenségben meghalt. A másik tag, Kelvin Grant remete lett; Dennis Seaton énekes pedig az egyházban és a vallásosságban találta meg újra magát. Építőmunkásoknak tart munkavédelmi előadásokat, és hétvégén még vannak helyek, ahol elénekli a legnagyobb slágereiket.

Minden újra divatba jön

Robbie Williamsről nem lehet azt mondani, hogy hirtelen eltűnt volna, de azt sem, hogy még mindig a slágerlisták élén állna. Saját bevallása szerint kezdetben versenyben volt a világgal és önmagával, és bár a versenyszellem nem lett kisebb, de belátta, hogy már nem biztos, hogy BBC Radio 1, hanem inkább a Smooth Radio lejátszási listán érhet el sikereket. Szerinte a középkorú popsztár legnagyobb erénye a türelem, mert úgyis minden visszajön a divatba. Addig vannak, akik más szakmák vagy elfoglaltságok után néznek, és vannak, akik mindent megtesznek, hogy a tűzközelben maradjanak, ezért jóformán minden tévés felkérést elvállalnak, legyen az zsűrizés, reality, főzős műsor vagy riport bármiről.

Az életem első fele érdekes volt, szeretném, ha a második félidő is hasonlóan izgalmas lenne

– mondta Robbie Williams.

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

Kommentek

35,886KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
1,020FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés

LÁNGOLÓ PROGRAMOK

Hirdetés

LÁNGOLÓ PREMIEREK

DALMEGOSZTÁS

Lemezkritikák

Beszámolók

Audiópartnerünk