Hirdetés

Metalcore helyett melankólia – Meghallgattuk a Times Of Grace új lemezét

Amikor a Times Of Grace nevű projekt első albuma elkészült, akkor még hivatalosan Howard Jones volt a Killswitch Engage énekese, és nem a lemezen éneklő Jesse Leach, de mégis sokan feltették a kérdést, hogy miért volt szüksége Adam Dutkiewicz gitárosnak egy plusz projektre, ha az igazán nem üt el az anyazenekarától. Ebben a véleményben volt is valami, mert a The Hym Of Broken Man inkább egy energiáiból lenyesett, főleg dallamos Killswitch Engage-lemeznek tűnt. Amikor híre jött, hogy a projekt keretében újabb album készül, felerősödtek a hangok, hiszen Leach azóta már újra a Killswitch Engage énekese lett. Most, hogy a Songs of Loss and Separation hallgatható, végre értelmet nyert ez a különutasság.

Az új dalok csak nyomokban emlékeztetnek az anyazenekarra, a tempó alig gyorsul fel, a dalokban kiabálás/ordítás alig hallható, a hangsúly a dallamokon van, ami bőven érkezik Leach torkából és Dutkiewicz gitárjából is. Ez a melankolikus környezet amúgy jó hatással van mindkettőjükre, legalábbis jobban meg tudják mutatni magukat. Leach-et szokás ösztönös énekesnek nevezni, ami talán igaz is, de tud ő bizony változatosan énekelni, és itt millió hangszínt elővesz. Ugyanúgy szívvel énekel, mint a Killswitch Engage-ben, de ezekben a dalokban sokat tud árnyalni az emóción.

Aztán ott van még a színpadi viselkedését elnézve kőegyszerű Dutkiewicz, akinek baromi jellegzetes gitározása van. Egyértelműek ugyan a hatásai, de mégis azonnal felismerhető, hogy ő a dalszerző. Az első Times Of Grace-lemezhez képest most többet veszi le a lábát a torzítóról, viszont cserébe olyan vaskos doomriffeket is írt, amik a Crowbarnak is becsületére válnának. Kirk Windstein hatása eddig vélhetőleg csak azért nem volt ennyire nyilvánvaló, mert a Killswitch Engage ritkábban lassított le erre a tempóra. Az pedig külön adalék, hogy Dutkiewitz énekel is több helyütt, és nem is rosszul.

És hogy milyen a zene? Érzelmes, alter hatásokban gazdag metál. Kis túlzással rá lehet fogni, hogy ez egy grunge-lemez, de annál azért több és sokszínűbb. Van benne például country is, de a Tool szintén ihlető volt, és persze az öblös doom is tágítja a spektrumot. A lemez egységét a Rescue bontja meg valamennyire, ami egy átlagosabb Killswitch Engage-dal, illetve a Bleed Me-ben egy kissé sok a Nirvana, konkrétan rá lehet énekelni a Something In The Way verzéit, és van pár dal, ami nem üt akkorát, de kiugróan rossz pillanat nem akad, a jókból meg bőven van.

Ha a cikk eleji fejtegetést akarjuk egy mondattal lezárni: ezt a lemezt megérte összerakni, bőven ad annyi új élményt, amivel több vagy inkább más lesz, mint a Killswitch Engage. Még egyszerűbben: két baromi tehetséges ember zenei kitárulkozása.

Hirdetés

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

Kommentek

35,886KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
872FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PREMIEREK

Hirdetés

DALMEGOSZTÁS

Programok

Lemezkritikák

Beszámolók

Audiópartnerünk