A mesterséges intelligencia és a zene kapcsolatában általában a két végletben gondolkodnak az emberek, és gyakran a szakma is. Az utópisztikus kép szerint a mesterséges intelligencia demokratizálja majd a zenét már a zeneírástól kezdve, mindenki esélye egyenlő lesz, és még azok is labdába rúghatnak, akiknek jó ötletük és kreativitásuk van, csak éppen nem gitárvirtuózok, képtelenek megtanulni dobolni vagy éppen egyáltalán nincs hangjuk az énekesi karrierhez.
Ez a nézet talán valamelyest ritkább, a szakma legtöbbször vészharangot kongat, és inkább a disztópikus jövőképet vázolja fel, amelyben nem lesz szükség zenészekre, sem előadókra, színtelen, szagtalan, stílustalan dalokat tesznek majd elénk, és szépen lassan megszünnek a zenekarok, előadók, az új zenék pedig el sem jutnak hozzánk, hiszen annyi lesz belőle.
Ezzel szemben a valóság valahol félúton található, hogy egészen pontosan milyen irányban, arról Stefan Lattnerrel, a Sony számítástechnikai tudományok laborának kutatási vezetőjével beszélgettünk, aki szerint a mesterséges intelligencia kérdésköre mindig is összetett lesz, hiszen arra képes, amire eddig csak a kreatív emberek voltak, de szerinte mindig is lesznek olyanok, akik zenét szeretnének írni, hiszen éppen ez az alkotói munka az, ami az egyik legszórakoztatóbb dolog az iparágban. A cél tehát nem az, hogy ezt elvegye bárki is a zenészektől, sokkal inkább az, hogy még izgalmasabbá és élvezetesebbé tegye ezt az élményt. Erről a témáról egyébként Veszprémben, a Music Hungary Konferencián is lehet majd hallani, sok más izgalmas téma mellett, amelyekről itt olvashattok bővebben.
Mesterséges intelligencia van és marad
Azon a kérdéskörön már régen túlvagyunk, hogy a mesterséges intelligencia mikor éri el a zeneipart. Már egy jó ideje elérte, és az is pontosan látszik, hogy nem megy sehova. Már nem az a kérdés, hogy a zenészek használják-e, hanem az, hogy megtehetik-e, hogy nem használják, és mi lesz azokkal, akik szeretnének ebből kimaradni.
Valószínűleg lesznek olyan zenészek, akiknek valójában elveszi a munkáját, ebben mindenki egyetért. “Azoknak a zenészeknek lesz egyszerűbb, akik mögött van történet. Az emberek nem csak a zene miatt szeretnek zenészeket, hanem a személyiségük miatt is, a mondanivalójuk miatt, akarják őket élőben is látni koncertezni, és még sorolhatnám. Ez mindig is így lesz, számukra ez nem jelent fenyegetettséget, inkább újabb lehetőségeket. Ők lesznek azok, akik használnak ugyan mesterséges intelligenciát, de attól még az előállított zene az ő zenéjük lesz” – magyarázza Lattner.
Akik ennél egy fokkal talán nehezebb helyzetbe kerülnek, azok azok a szerzők, akik úgynevezett alkalmazott zenét írnak. Ha nagyon könyörtelenek szeretnénk lenni, ezek azok a zenék, amelyek szólnak a háttérben, és ennek örülünk, de egyébként nagyon kevesen tudnak olyan liftzenét vagy videójátékos zenét írni, ami igazán mély nyomot hagy bennünk. Nekik jelent igazából valós veszélyt a mesterséges intelligencia.
Nem az első eset, mikor alapjaiban változott meg a zeneipar
Az első torzító, az első szintetizátorok, mind mind átütő sikerűek voltak. Valószínűleg az első dobgépeknél is féltek dobosok, hogy nem lesz rájuk szükség, ahogyan sokan aggódtak, mi lesz akkor, amikor már csak digitálisan rögzítenek hangsávokat és számítógépekkel keverik. “Alapvetően igazad van, ez csak egy újabb lépcsőfok, de a mesterséges intelligencia erősebb, és kevesebb emberi interakciót igényel” – mondja Lattner a felvetésemre, ami szerint ha nagyon leegyszerűsítjük mi történik most, akkor rájöhetünk, hogy szimplán csak léptünk egy nagyot a digitalizációban.
Azonban ez nem jelent feltétlenül negatívumot. “Ma is producer dolgozik a lemezeken, basszusgitáros játsza fel a basszusszólamot, és ma is vannak olyan zenészek, akik gyakorlatilag maguk játszanak fel minden hangszert. De ez változhat. Eddig például csak a nagy költségvetéssel rendelkező produkciók engedhették meg maguknak, hogy kísérletezzenek session zenészekkel. A mesterséges intelligencia segítségével bárki”
Minden változik
A zeneipar mesterséges intelligencia nélkül is átalakul, a legnagyobb nevek nem zenekarok, hanem szóló előadók, akik van úgy, hogy nem saját maguk írják teljes egészében a lemezt, és nincsenek a stúdióban, mikor a zenét felveszik. Ezt a trendet például nagyon egyszerűen felerősítheti az MI, talán egyszerűbb lehet majd az új dalokat rögzíteni is. Nincs újabb Beatles, frontemberek vannak, akik mögött vannak cserélhető zenészek.
“Nem csak a generatív mesterséges intelligencia tud majd segíteni. A mastering, a keverés, de még a felvételek esetén is ott lehet a mesterséges intelligencia, ami felgyorsíthatja a folyamatokat úgy, hogy nem adod ki közben a kezedből az irányítást. Valószínűsítem, hogy eljutunk majd ahhoz a ponthoz, amikor a legtöbb produkció mesterséges intelligenciát használ majd. De ez nem szükségszerű, talán lesz majd egy olyan trend, amikor az lehet egyfajta selling point, hogy egy lemez mesterséges intelligencia nélkül készült. Mindenkinek van helye ezen a színtéren, így egészen biztos, hogy nem lesz olyan, hogy az MI mindent eltöröl, amit ma ismerünk.”
Több szigetes előadón is kiborult a mesterséges intelligencia
Nem csak a zenekészítésben vehet részt
A mesterséges intelligencia az élet minden területén jelen van, ha jól használjuk, segít is. Például segíthet ötletelni, hogyan promótáljuk a lemezt, vagy akár megmondja, milyennek kellene lenni egy sajtóközleménynek, és a telefonnal készült zenekari fotókon is tud javítani. De segíthet szervezni turnét, vagy elemezheti a hallgatottsági adatokat, és a többit. Lattner és csapata olyan alkalmazásokat fejleszt, amelyeket még tesztelnek ugyan, de már most kirajzolódik, hogy valóban azon dolgoznak, hogyan lehet élvezetesebbé tenni a zenekészítést.
Ezek az alkalmazások, bárki számára hozzáférhetőek, és kipróbálhatóak. A fejlesztések között van olyan, ami segít kipróbálni különböző hangszereket, van, amivel egész dalokat lehet összerakni, zongorafutamokat lehet alkotni, vagy végtelen lehetőségből válogatni a dobhangzások között. Kísérletezésre is tökéletes, arra is, hogy valaki gyakorló zenészként rájöjjön, hogy mennyi lehetőség nyílik ki előtte, és arra is, hogy lássuk, valóban alacsonyabb lesz a belépési küszöb, azaz tényleg elég a jó hallás és a kreativitás ahhoz, hogy bárkiből zenész legyen.
“Szeretnék minél inkább hozzáférhetővé tenni, de nem vagyunk szoftverfejlesztő-cég, kutatunk, és prototípusokat építünk, arra nincsenek fejlesztőink, hogy a végleges terméken dolgozzunk” – figyelmeztet Lattner, hogy mire készüljenek azok, akik béta-tesztelésre adnák a fejüket. A visszajelzéseknek pedig örülnek.
A zenészek nem zárkóznak el
Múlt héten egy előadáson ültem, ahol Jan Svenungsson, a bécsi Alkalmazott Művészeti Egyetem professzora fogalmazott úgy, hogy a mesterséges intelligencia olyan, mint egy hangszer: van, aki játszik rajta, van aki nem, van aki jól játszik rajta, van aki nem, de sokat kell gyakorolni, hogy jó legyen a végeredmény. A Sony fejlesztéseit sok zenész teszteli, különböző stílusokat játszanak, különböző végeredményeket várnak, és különböző felhasználásra keresik a mesterséges intelligencia segítségét.
Ennél jóval nehezebb kérdéseket vet fel azonban, hogy a már meglévő, és használható alkalmazások jogtiszták legyenek. A Sziget fesztivál alatt én is készítettem új Sziget-himnuszt, amihez egyszerűen elővettem a nálam lévő telefont, megadtam egy szimpla óhajt, vagy szaknyelven promptot, hogy mire is használhatnám, a Sunno pedig kiadott egy rakás lehetséges dalt szöveggel együtt, amit Horváth Gáspár, az Irie Maffia alapítója, és producer, úgy jellemzett, hogy egy klisségyűjtemény.
Dilemmák, jó válaszok nélkül
És éppen ez a probléma, hogy klissé, tehát már ismerjük, hiszen olyan dalokon tanították az algoritmust, amelyet valaki már megírt, és akár sláger lett belőle. Hogy az új verzió átirat, vagy új dal, az egy újabb kérdés, ahogyan az is, hogy ki lesz a szerző, és kié lesz a szerzői jogdíj. Erre egyébként nincs egyértelműen jó vagy rossz válasz, és egyelőre kiforrott elképzelés sem.
A leginkább elterjedt gondolat szerint a jó dolog az lenne, ha azok a szerzők kapnának jogdíjat, akiknek a dalából tanult az algoritmus, valami olyan elv alapján, hogy mi volt a legnagyobb inspiráció. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy nem ugyanígy tanulnak és működnek az emberek is? Elkezdenek zenélni, olyan dalokon gyakorolnak, amelyeket szeretnek, és olyan dalokat írnak, amelyekre hatott gyakorlatilag minden dal, amelyet valaha sokat hallgattak. A legnagyobb sztárok is elismerően mesélnek arról, kik voltak rájuk nagy hatással, ennek ellenére eszébe jutna bármelyiküjnek is pénzt utalni a kedvenceiknek?
Na és te hogy bírod? – mentális problémák jelenléte, változása és kezelése a zeneiparban
És mi van azokkal a stílusokkal, amelyek kimaradnak? A már említett videóhoz készítettünk egyfajta easter eggként egy black metálos balladát a Sziget fesztiválról, de ha azt feltételezzük, hogy a nagy kiadók a fejlesztéseihez olyan dalokat használnak, amelyeknek náluk vannak a jogaik, hogy a jogtisztasággal ne lehessen gond, akkor nem nehéz belátni, hogy lesznek olyan stílusok, amelyek kimaradnak. Ebben Lattner is igazat adott nekem a beszélgetésünk alatt. “Azok a zenék, amelyek nem annyira szokványosak, azokról kevesebb adat áll rendelkezésre, és igen, minél változatosabb egy adatbázis, annál kevésbé lesz elfogult. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a jövőben algoritmusokat adatokkal tanítani, egyre elterjedtebb lesz, így nagyon optimistán állok ehhez, és azt gondolom, hogy lesznek olyan adatokkal tanított algoritmusok, amelyekből nem maradnak ki a nem legpopulárisabb stílusok sem. Ha jól modellezed ezeket, jól tanítod, kiegyensúlyozottan alkalmazod a különböző stílusokat, akkor jól fog működni”.
Örülünk?
Ez az a kérdés, amit még mindig nehéz megválaszolni. Viszont most van az a pont, amikor az embereknek dönteni kell, és jó lenne jól dönteni. Nem félelemből hozni szabályokat, hanem azért, hogy megvédjük a zenészeket és az iparágat, ez azonban nem azt jelenti, hogy el kell lehetetleníteni az MI használatát, sokkal inkább azt, hogy jól kell szabályozni. “Biztos vagyok abban, hogy ha a jogi kérdés megoldódik, akkor kialakul egy olyan struktúra is, amely valóban bevételi forrást jelent majd a művészek számára. A mesterséges intelligencia eredményezheti, hogy a zene kevésbé lesz statikus, hogy dinamikusabb legyen a zene, és vonzóbb a zeneírás.
Lehet, hogy hamarosan úgy tudsz majd zenéket remixelni, ahogyan most az Instagaramon a szűrőket használod. Szórakoztató lehet, mit tud a mesterséges intelligencia hozzáadni a zenéhez a színpadon, olyan módokon kapcsolódhatunk vagy járulhatunk hozzá a zenéhez, ahogy eddig soha. Furcsa lenne, ha itt lenne ez a nagyon erős technológia, és a zene minősége nem változna, és nem lehetne feszegetni a zene határait, illetve a saját alkotói határainkat, amelyekre eddig nem volt lehetőségünk. Ha a termelékenység növelése lenne csak, amit elérünk, az kiábrándító lenne” – mesélte, milyen irányba vinnék el kollégáikkal a mesterséges intelligencia használatát a világ egyik legnagyobb major kiadójánál. Hogy mit hoz a jövő, az persze majd kiderült, de amíg zeneszerető emberek dolgoznak rajta, addig nagy gond nem lehet.
A XII. Music Hungary Konferencia és Showcase a zeneipar folyamatos átalakulását és az ehhez való alkalmazkodásunkat vizsgálja. Vajon régen tényleg minden jobb volt, vagy csak nosztalgiával tekintünk vissza? Megvizsgáljuk, hogyan reagálunk a változásokra: alkalmazkodunk az új kihívásokhoz, vagy továbbra is lázadunk a rock’n’roll jegyében? Jegyek.
