Hirdetés

„Messziről jöttünk, messzire megyünk / Gyorsan érkeztünk, gyorsan eltűnünk” – Interjú Juhász Mihállyal a nyolcvanas évek magyar punkszínteréről

Juhász Mihály a hazai punkszíntér egyik legfontosabb képviselője. Az ő nevéhez fűződik a legendás paksi Total’85 punkfesztivál megszervezése, illetve az egri Más Klub létrehozása. Második zenekarában, az Egri Csillagokban szentelt egy, a Cpg hírhedt szerzeményéhez képest visszafogottabb hangvételű dalt Erdős Péternek, az MHV vezetőjének („Ezerkilencszázakárhányban / Lubickolunk a langyos tóban / Erdős Péter cézárkodott / Azt mondta, ne támadjatok!” – 1984), a zenekar egyik dalszövege pedig az interjú készítésének, 2020 júniusának idején fennállt helyzetre is rávetíthető: „Európában áll a bál / Keringőzik a halál.” De félretéve az aktualizálást, az 1980-as évekről, a korabeli punkszcénáról, zenekarairól beszélgettünk, amit rögtön egy személyes történeti áttekintéssel indított:

Általános iskolás koromban kezdtem érdeklődni a zene iránt, a nővérem révén. Ő nagy Omega-rajongó volt, gyűjtötte a lemezeiket, a közös szobánkban az egyetlen fali díszt a zenekar egyik hatalmas posztere képviselte. Tehát én a rock felől indultam el, a hagyományos slágerzene és a diszkó korszak, amin akkoriban általában átmentek az emberek, nekem kimaradt. A legnagyobb lökést az jelentette számomra, amikor megkaptam az MK 25-ös magnómat, és mellé összesen egy darab kazettát. Rögtön átmentem a szemben lakó fiúhoz, és készítettünk nekem egy válogatást, amin szerepelt a Smoke On The Water, a Paranoid, a Steppenwolf, illetve a Sweet.

Nem sokkal ezt követően nekem is lett lemezjátszóm. Abban az időben a Led Zeppelin volt a kedvencem, ezzel párhuzamosan pedig jöttek a magyar zenekarok is, a P. Mobil, az Edda, a Skorpió. Az öltözködésem is ennek megfelelően alakult, kopott farmer, szóval a tipikus csöves kinézet. Egyre inkább a zene lett a hobbim, sőt nyugodtan mondhatjuk azt, hogy a mániám. Olvastam az összes újságot, amelyben volt rockzenei rovat, sőt egy idő után kivágtam, és beragasztottam egy nagy füzetbe a zenei témájú cikkeket. Ez megelőlegezte úgymond a későbbi fanzine-készítést.

A haverokkal bandázgattunk, járogattunk koncertekre, aztán egyszer csak, végre-valahára, a sok kósza hír után eljutott hozzánk a Beatrice első demója (Alsógödi demó, 1978), rögtön ezt követően pedig egy koncertfelvétel is, és ez megváltoztatta az egész életemet. Ezen a bootlegen már szerepelt a Ramones-blokk, ami a zenekar első lemezének (Ramones, 1976) a kivonata volt, egyvelegként eljátszva. Ez valami olyan őrületes hatást tett rám, hogy pontosan az történt velem, mint amit korábban már olvastam a punkról, vagyis hogy alapjaiban felfordított mindent. Így aztán eladtam az összes lemezemet, a Zeppelintől a Pink Floydig. Punkosra változott a kinézetem, lassan megismertem a Ramonest, a Sex Pistolst, és ez igazi sokk volt számomra, de pozitív értelemben, tehát olyasmi, amit nagyszerű volt átélni.

A rockot hagytam a fenébe, és új füzetet kezdtem. A mai napig megvan egyébként az a vastag, úgynevezett punknaplóm, amibe a hazai sajtóban megjelent cikkeket beragasztottam. A következő lépcsőfokot az jelentette, amikor megismertem a magyar együtteseket is. A Sock volt az első punkzenekar, amit láttam élőben, a Budai Ifjúsági Parkban, a számomra szintén fontos Rolls Frakció előtt, 1981 augusztusában.

A ricsés korszakomban, már nem emlékszem, hogyan, ismeretségbe kerültem Nagy Feróval, majd rajta keresztül megismertem a Rolls tagjait is. Az első zenekarunk 1982 márciusában alakult. Ez úgy történt, hogy szokásunkhoz híven az egri Népkertben üldögéltünk, és szóba elegyedtünk néhány sráccal, akik a Heródes nevű egri punkzenekar tagjai voltak, és lejátszottak nekünk egy számot, mondván: ”Na, ezt hallgassátok meg, mi csináltuk!” Nagyon jó volt, döbbenetesen tetszett. Eldöntöttük, hogy ezt mi is meg tudjuk csinálni, és ott helyben megalakítottuk a QQRIQ-t.

QQRIQ, Eger, 1982

Hogy nézett ki a zenekar felállása?

Kelemen Attila, valamint Bóta Sándor gitározott, Nagy János volt a basszusgitáros, Dobos Attila – nomen est omen – lett a dobos, én pedig énekeltem. Tőlem származott az együttes neve, és az is az én ötletem volt, hogy Q betűvel írjuk, de arra már nem emlékszem, honnan jött az ötlet. A QQRIQ-ban aztán átéltük a prototípusát annak, amit korábban olvastunk a punkról, vagyis hogy itt nincs különbség zenekar és közönség között, az is színpadra állhat, aki nem tud hangszeren játszani. Az a lényeg, hogy fejezd ki önmagad. Mivel senki sem tudott igazán zenélni, felosztottuk, hogy ki milyen hangszeren játsszon. Aztán így, a semmiből elkezdtünk építkezni. Volt egy nyugati szappangyűjteményem – Fa, Atlantic, Luxe – a ruhásszekrényemben. Összeszedtem a teljes készletet egy centrumos szatyorba, majd kimentünk a Dobó térre, és a Centrum áruház előtt eladtuk a járókelő néniknek, akik úsztak a boldogságban. Abból a pénzből, ami ebből a fantasztikus seftből összejött, vettünk néhány pick up-ot. A gitártesteket mi eszkábáltuk össze, bár az egyik már félig megvolt, emlékszem, hogy annak egy gyerekhangszer volt az alapja.

Azért egy dobfelszerelést összerakni csináld magad módszerrel nem egyszerű feladat.

Ez igaz, de a dobosunk volt az egyetlen, aki tudott egy kicsit zenélni, és volt is egy nagyon egyszerű dobszerkója. A két technikusunk készített egy erősítőt, illetve, ha nem tévedek, akkor volt egy Regentünk is, valamint egy BEAG mikrofonunk, amit az MK 25-ös magnóhoz használtak, így aztán végül is meg tudtunk szólalni. A Pótkerék nevű helyi rockzenekarnak (Kraft Tamás is említi őket a vele készült interjúkötetben – Boros Tamás: Stage pass. Többször felléptek országosan ismert zenekarok, például a Karthago előtt – a szerző) volt Felnémeten egy Rockműhely nevű, minden hónapban megrendezett koncertsorozata, ahova bekerültünk mi is, és kétszer is játszottunk ott, először a Bikini előtt, ami egyben az első koncertünk is volt, 1982. április 3-án. Ez még nem az Ős-Bikini volt, hanem Feró egyik útkereső formációja, a Beatrice feloszlása után. A Rice és a Rolls egyébként sokat segített az induló zenekaroknak, például biztosítottak fellépési lehetőséget. Nem sokkal ezután Trunkos András meghívott minket a Csepeli Ifjúsági Parkba. Ezen a koncerten, június 5-én, rajtunk kívül még fellépett a Trottel, a Ketchup-Letchup-Gárda és a Panoptikum, a Rolls Frakció előzenekaraként. Ha jól emlékszem, akkor a Csepeli Ifiparkban játszottunk még egyszer, nem sokkal ezt követően.

A QQRIQ-val egyébként összesen hat koncertet adtunk. Elég zűrös bulik voltak. Igazából az egész egy nagy csörömpölés volt, de nekünk nagyon sokat jelentett. Aztán, talán mondhatjuk úgy, hogy belső viták miatt, feloszlottunk, pedig már le volt kötve egy újabb koncert a Csepeli Ifjúsági Parkban, de azt már nem játszottuk le.

A QQRIQ tagjai Waszlavik Gazember Lászlóval

Érdekes, hogy megszűnt a zenekar, holott az első, és csupán egyetlen példányszámot megért hazai zenei lapban, az 1982 novemberében megjelent Poptikában is megemlítik a QQRIQ-t.

Így van, bár arra már nem emlékszem, hogyan jött ez össze. Mondjuk, én akkor már, ha csupán érintőlegesen is, de ismertem Szőnyei Tamást, illetve Sebők Jánost. Valószínűleg ezért tudtak rólunk.

QQRIQ, Csepeli Ifjúsági Park, 1982. június 5.

Ez után elég hosszú szünet következett, hiszen csak két év múlva jött létre a következő zenekar, az Egri Csillagok, Karácsony János gitárossal, Illés Géza basszusgitárossal és Pusoma Lajos dobossal.

Ami egyébként csak próbált, de nem adott koncertet sohasem.

Mi volt ennek az oka? Nem volt lehetőség Egerben ebben az időszakban koncertezésre?

Nekem az volt a célom, hogy felhozzam ezt a zenekart olyan szintre, hogy készítsünk egy színvonalas demófelvételt, amire felfigyelnek. Nos, ebből a nagy rákészülésből akkor még nem lett semmi, csak pár próbafelvétel maradt az együttes után. Az Egri Csillagok tagjainak volt némi rockzenekari múltja, tehát ők már tudtak zenélni. Az Egri Bikavér lényegében ennek a zenekarnak a folytatása volt, úgyhogy akár meg is maradhatott volna a név.

Viszont a két együttes tagsága nem volt azonos.

Ez így igaz, de az a zenekar már elég képlékeny dolog volt, ugyanis itt már nagy kavarások mentek, míg a QQRIQ-nál stabil volt a tagság. 1984 augusztusában volt egy punkfesztivál a Budai Ifjúsági Parkban. Én ebben az időszakban kerültem barátságba Botos Tűz Krisztával (Auróra Cirkáló), illetve Dianával (Botos Péter). Akkoriban élte a fénykorát a punkok közötti országos szintű levelezés, aminek én az egyik leglelkesebb, oszlopos tagja voltam. Abban az időben a külföldi punkbandák közül csak Buzzcocksot, valamint B-52’s-t lehetett kapni a lemezboltokban, így aztán másolt kazettákon terjedtek a zenék, de azokat is meg kellett valahogy szerezni. Így aztán kialakult egy összetett, különböző méretű összefonódásokból álló levelezési hálózat, ami aztán fokozatosan bővült, egy idő után a külföldi punkszcéna tagjaival is felvettük a kapcsolatot. Ez a levelezés egyébként úgy nézett ki, hogy ha például meg akartál szerezni valamilyen felvételt, akkor betettél annyi üres kazettát egy Sokol rádió dobozába, amennyi belefért, és elküldted. Arról is levelezés útján tájékozódtunk, hogy mi történik a hazai punkéletben. A levelezőtársaim egyike volt Csuprik Tamás, aki Pakson élt, és felvetette, hogy helyet tudna adni a helyi Ifjúsági és Úttörőházban egy punkfesztiválnak. Ő biztosítaná a helyszínt, én pedig leszervezném a zenekarokat. Volna hozzá kedvem? Nagyon megörültem, és azonnal igent mondtam. Le is zajlott a rendezvény, ugye, ez volt a Total’85. Bár sokan úgy tudják, hogy ez volt az első hazai punkfesztivál, de ez nem így van. Amúgy nem volt túl sikeres rendezvény. Nagyon csekély volt a nézőszám, a közönség nagy részét is a zenekarok tagsága alkotta.

A fesztiválról szerencsére filmfelvétel is készült. 1985-ben még a Betamax, illetve az akkoriban megjelenő VHS videómagnó is csupán kevesek számára volt elérhető, nem beszélve a videókameráról. Végül is ki készítette a felvételt?

A helyi KISZ szervezet. De utána egyből odaadták a videót. Az én esetemben annyi újdonságot hozott ez az esemény, hogy az egri rendőrség akkor már beindított egy punktalanítási hullámot. Ez úgy nézett ki, hogy felkutatták a helyi punkokat. Bevitték őket, vagy pedig kimentek értük az iskolába. Elkobozták a kazettáikat, letörölték, majd üresen visszaadták. Eredetileg csupán a Cpg és a Mos-Oi érdekelte őket, de aztán végül is mindent elvittek, még az LGT-kazettát is, biztos, ami biztos. Én különösen érdekes voltam számukra a paksi punkfesztivál miatt. Azzal kapcsolatban egyébként úgy kezdtek vallatni, mint egy klasszikus értelemben vett rendőrségi nyomozás esetében, tehát mintha ott történt volna valami kivetnivaló, ne adj’ Isten, bűncselekmény. De hát nem beszélhettünk semmi ilyesmiről, szóval fogalmam sem volt, hova is akarnak kilyukadni. Mindenesetre eléggé határozottan megfenyegettek, hogy meg ne próbáljak még egyszer koncertet szervezni, mert különben kirúgatnak a munkahelyemről, és azt is elintézik, hogy sehol se kapjak többé munkát a környéken, ami maga után vonta volna azt, hogy a közveszélyes munkakerülő kategóriába kerülök. Ettől függetlenül nekem szerencsém volt, mert kompromisszumot ajánlottak fel, hogy lássam, milyen jóságosak, így aztán csak a Cpg-t és a Mos-OI-t kellett bevinnem, illetve a paksi videót, tehát hozzám végül is nem jöttek ki, így megmaradt a kazettagyűjteményem, és szerencsére a Total’85-öt sem törölték le.

A Kereskedelmi Szakközépiskolában voltak szülői értekezletek, ahol bemutattak részleteket a fesztiválról, elsősorban a Marina Revue-t, valamint az Új Életet. Szerintem az lehetett ennek az oka, hogy a zenén túlmenően Papp Gyuri kinézete, illetve ahogy fetrengett a színpadon, volt a leginkább sokkoló számukra. Akkoriban indult a Polifon, és írtam egy beszámolót a Total’85-ről az újságba, amit le is közöltek.

Bár a teljes fesztivált rögzítették, a rendelkezésre álló anyag nem egészen két és fél óra. A beszámolóban az is olvasható – ugyanis akkor még nem adták oda a felvételt – hogy remélhetőleg nem fogják össze-vissza vagdosni az anyagot. Ezek szerint mégiscsak ez történt?

Erre már nem emlékszem pontosan. Nem mindegyik meghirdetett zenekar lépett fel végül is a fesztiválon. Arra konkrétan emlékszem, hogy a Kretens azért nem játszott, mert nem volt megfelelő az időpont számukra.

A Total’85-ön fellépett az abban az időszakban induló Pál Utcai Fiúk, több OI-zenekar (OI-kor, Fehérje), illetve egy Pállott Szájú Fiúk nevű együttes is. Róluk mit lehet tudni?

Szerintem őket a helyi szervezők hozták, ahogy a szegedi Boldog Időket és a Protekció nevű rockzenekart is. Egyébként az ő szerelésükön játszott minden együttes. Az OI-bandákat a pestiek hozták, a többi zenekart pedig én szerveztem le. A PUF tagjaival akkor már régóta barátságban voltam. A Bizony gyöngyösi zenekar volt, ők később el is hívtak minket játszani a városukba, miután volt egy közös koncertünk Egerben, de ez már a Biztonsági Tanács-korszakban történt. Mi is felléptünk a Total’85-ön az Egri Bikavérrel, ez volt az egyetlen koncertünk. Valahol meg is van a rendezvény plakátja, emlékszem, hogy úgy nézett ki, mintha rá lenne sprézve a szöveg.

Az évtized második felében – ahogy már említettem – elkezdtem levelezni külföldi punkokkal is, és hozzájutottam fanzine-ekhez. Sosem felejtem el, hogy az egyik finn kiadvány címlapján Botos Kriszta volt látható, bár a neve nem volt feltüntetve, a magyar punkszíntérről pedig kétoldalas beszámoló volt olvasható a lapban. Nem sokkal ezt követően én is úgy döntöttem, hogy csinálok egy fanzine-t. Ez lett a Vitamin, ami 1987 elején indult, és három számot ért meg. Akkoriban már olvastam a vajdasági fiatalok lapját, a Képes Ifjúságot, amelynek volt zenei rovata. Fenyvesi „Kokó” Ottó költő írt cikkeket az újságba a punkról. Írtam neki a fanzine ügyében, ugyanis ez a tevékenység Magyarországon akkoriban sajtórendészeti vétségnek számított. Azt találtam ki, hogy tüntessünk fel az impresszumban egy jugoszláviai címet. Kokó segített, elküldte az egyik topolyai rokonának a címét. Abban az időben csupán az Ofotért üzletekben volt lehetőség fénymásolásra, így ott sokszorosítottuk a lapot.

Biztonsági Tanács, gyöngyös

Az Egri Bikavér 1985 végén feloszlott, majd a következő évben megalakítottuk a Biztonsági Tanácsot, amellyel végül is, még abban az évben elkészült az a bizonyos, régóta tervezett demó, ami egyébként a Pajtás, daloljunk– sorozat első részére (X) is rákerült, így – igaz, harminc év után – de lemezhez jutottunk.

KISZ oklevél, 1985

Hol, és milyen technikai körülmények között készült a demófelvétel?

A Pótkerék együttes cuccán vettük fel. Itt már több sávra játszhattuk fel a hangszereket, tehát stúdiókörülmények között dolgozhattunk. Az ének is külön sávra került, nem az volt a helyzet, mint a korábbi zenekaraink esetében, hogy letettük az MK25-ös magnót, és elindítottuk a felvételt. Az volt az elképzelésem, hogy a számok közé különböző hangeffektusokat keverek, és itt már volt is erre lehetőség. Azt akartam, hogy a demó egy kerek egész legyen. A Biztonsági Tanácsnak volt egy idézőjelben vett turnéja is, ami azt jelentette, hogy eljutottunk pár vidéki városba. Ennek az együttesnek amúgy volt egy későbbi felállása is – erről kevesen tudnak –, de az már egy nagyobb létszámú, alternatív zenekar volt, ami 1988-ban szűnt meg. Ez a felállás úgy nézett ki, hogy Rózsa Andrea és én énekeltünk, Pénzes Katalin játszott fuvolán, illetve vokálozott. Fáklya Csaba volt a gitáros, Kemenes Tamás basszusgitározott, és Rudi dobolt.

A Biztonsági Tanács Gyöngyösön

Ezután jött létre a Más Klub, ami egy újabb, rendkívül fontos fejezet az életemben. Először a helyi Ifjúsági Házban működött, aztán hozzájutottunk egy pincehelységhez. Az volt a célom, hogy ne úgy nézzen ki a klub, hogy havonta van egy koncert, és ennyi, hanem legyen mindig valamilyen program, ne csupán zenei jellegű, hanem vonjuk be a többi művészeti ágat is. Ez meg is valósult, voltak kiállítások, és a helyi zenekarok is fellépési lehetőséghez jutottak. Akkor még volt erre érdeklődés, aztán a 2010-es években ez szép lassan elhalt.

Mi volt az oka a klub megszűnésének?

Mi mindig öt évre kötöttünk szerződést az Önkormányzattal. Csakhogy az utolsó időszakban már olyan támadásoknak voltunk kitéve a helyi jobboldal részéről, hogy végül elegünk lett az egészből. Hozzáteszem, hogy a klub indulásakor a helyi jobb- illetve baloldal egyaránt támogatta az ötletet. Végül is 2019-ben bezárt a Más Klub, sőt az épület előtti, a kerékpárosok, illetve gördeszkások számára létrehozott pályát is eltüntették.

Ami pedig a koncerteket illeti, jelenleg pontosan az a helyzet, mint kamaszkoromban: időnként fellép egy ismert együttes a városban, amúgy semmi. Totális apály, szóval mondhatjuk azt, hogy bezárult a kör.

Interjú: Dragojlovics Péter

Hirdetés

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

Kommentek

35,886KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
912FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PREMIEREK

Hirdetés

DALMEGOSZTÁS

Programok

Lemezkritikák

Beszámolók

Audiópartnerünk