Ami azt illeti, sosem voltam igazi punk, meg Sex Pistols-rajongó sem, de mivel évekkel a zenekar egyetlen lemeze megjelenése után születtem, ez annyira talán nem meglepő. Ahogy sokan a korosztályomból, én is leginkább a követők feldolgozásai kapcsán ismertem meg a fontosabb dalokat, és az 1996-os újjáalakuló turné híre is jóval kevésbé hozott lázba, mint a szintén akkoriban aktív Neurotic Outsiders albuma, melynek kapcsán az érdeklődés részemről sokkal inkább szólt annak, hogy a Guns N’ Rosesból Duff McKagan és Matt Sorum is érintettek voltak a projektben. Steve Jones? Persze, a Pistols gitárosa, akinek nem taraj volt a fején, hanem zsebkendő, meg láttam tőle pár igencsak amerikai hangulatú klipet a pár évvel korábban kijött, sokkal inkább hard rocknak nevezhető szólólemezeiről, ezekben már hosszú hajjal meg motorral nyomult. Nagyjából ennyit tudtam sokáig. Fiatalon nem feltétlenül kezel mindent értékén az ember.
Később persze számomra is kiderült, hogy a Sex Pistols nélkül a jelenkori könnyűzene valószínűleg teljesen más képet mutatna, ha számításba vesszük, hány komplett zenei stílust köszönhetünk hetvenes évek végi punk mozgalomnak zene és hozzáállás tekintetében, hogy a szerteágazóbb kulturális örökséget ne is említsük. Sex Pistols pedig nem lett volna Steve Jones nélkül, aki Paul Cook dobossal együtt nemcsak az egyik alapítótag volt, de alkotói szempontból egyértelműen a legmeghatározóbb szerepet játszotta nemcsak szerzőként, de zenészként is: ahogy a Lonely Boy-ban is írja, Sid Vicious basszusgitárján valójában többet játszott ő, mint a tulajdonosa. És nyilván ez csak a jéghegy csúcsa, mert bár Johnny Rotten szövegei és frontemberi jelenléte, vagy akár a Malcolm McLaren által épített mítosz szintén nagyon fontosak voltak az összkép szempontjából, a mára már legendássá vált dalok nélkül minden bizonnyal egészen más történetről beszélnénk.
Jones életpályája minden szempontból tele van vargabetűkkel, és a Lonely Boy című kötetben részletesen ki is tér mindenre, a problémás gyerekkortól a Pistols – talán még problémásabb – időszakán mindaddig, ami azóta történt vele. És hát volt miről írnia, hiszen a könyv mintegy 300 oldalán zenei karrierjének jelentős állomásai mellett olyan témák bukkannak fel, mint bántalmazás, morális válságok és különböző függőségek, amelyek következtében az Egyesült Államokba költözése után éveken át gyakorlatilag hajléktalanként küszködött. És persze azt is megtudhatjuk, hogyan sikerült aztán megtisztulnia a szó több értelmében is.
Szentimentális, könnyfakasztó nosztalgiára azonban ne számítsunk: Jones igazi punk módjára önironikus, fanyar humorral mesél életének olyan fejezeteiről is, melyekről mások jó eséllyel mélyen hallgatnának. Itt viszont még a legkínosabb részletekről is olyan lényegre törő, minden mellébeszélést nélkülöző stílusban olvashatunk, ami a sokat tapasztalt, számos ballépésen nemesedett emberek sajátja. Mondanom sem kell, a kötetben egymást érik a teli szájjal röhögős történetek, a frappáns, ízes, önreflexív kiszólások és szófordulatok, melyeket a magyar változatban Rézműves Lászlónak köszönhetünk.
Szóval, ha szívesen olvasnál egy nagyon szórakoztató, de sokszor komoly témákat is feszegető, szókimondó, igazi punk hozzáállású rockzenei életrajzot, nem nagyon tévedhetsz a Lonely Boy-jal. Ha meg nem, akkor kopj le!
A Jaffa Kiadó jóvoltából két olvasónk ezúttal is megnyerheti a könyvet. Ha szeretnétek részt venni a játékban, mindössze annyi a dolgotok, hogy töltsétek ki a következő rövid kérdőívet, amelyben most is három, nem különösebben nehéz kérdést kell megválaszolnotok.
Természetesen nem kötelező, de megköszönjük, ha valamilyen formában segítségünkre vagytok a könyv promóciójában. Megoszthatjátok a cikk linkjét az idővonalatokon, kommentben ajánlhatjátok a játékot, vagy magát a kiadványt ismerőseiteknek. A jelentkezési határidő december 2., péntek éjfél. Rákövetkező napon sorsolunk, a nyertest e-mailben értesítjük. A játék során beérkezett adatokat a sorsolás után töröljük az adatbázisunkból.
A könyv megvásárolható a Jaffa Kiadó webáruházában és a Bookline hálózatában!
