Nyár elején egy nyereményjátékot hirdettünk, melynek nyertese az idei Meinl Percussion Festivalra utazhatott másodmagával, cserébe mindössze egy beszámolót és néhány fotót kértünk a rendezvényről. A fesztivál nemrég lezajlott, a cikk pedig elkészült, így most ti is elolvashatjátok, hogyan látta az eseményeket nyertesünk, Lázár András. (Fotók: Lázár András, Emanuel Oropesa)
Ha jártál már a Dobosok Farsangja fesztiválon, bizonyára ismerős lehet az az élmény, amikor belépsz egy terembe, ahol legkisebbektől a legidősebbekig mindenki ugyanazért jött: ütni, zörögni, kalapálni, nagy hangzavart kelteni bármivel, amivel csak lehetséges. Nem történt ez másképp az I. Meinl Percussion Festivalon sem, amit, akárcsak a korábbi gitár- és dobfesztiválokat, ezúttal is a bajorországi Guttenstetten mellett, a Meinl főhadiszállásán rendeztek meg.
A szervezők ezúttal is kitettek magukét, hiszen július 23-án reggeltől estig várták a programok a részvevőket. Egész nap, szünet nélkül látogatható volt a showroom. Utóbbi elsősorban a nap folyamán kiállított hangszerek otthonául szolgált. Az ütőhangszereken kívül, ahogy ez már megszokott, a húros hangszerek rajongói sem maradtak látni- és kipróbálnivaló nélkül, hiszen a Meinl által forgalmazott márkák – Meinl Cymbals, Meinl Percussion, Nino Percussion, Vivarhythm, Tama, Ibanez, Ortega, Sonic Energy, Mesa Boogie – mind képviseltették magukat. A bemutatótermet igyekeztek úgy elrendezni, hogy a rengeteg hangszer egyidejű kipróbálása ne csorbítsa annak élvezetét. Magas hangfogófalakkal – melyeken további termékek kaptak helyet- kényelmesen el lehetett szeparálni egy komplett dobfelszerelést.
A gitárok tesztelésére fejhallgatón keresztül, modellezős erősítővel volt lehetőség. Sajnos ezt a nagy érdeklődés miatt nem volt lehetőségem kipróbálni, mindig foglalt volt. Nem maradtam le viszont a Meinl Byzance cintányérjairól, a szériából kipróbáltam pár crash és ride tányért, amik meglepő módon hozzák azt a könnyen kezelhető, egészséges lecsengésű hangzást, amit már egy ideje kerestem, és ami kellemesen beépíthető többféle stílusba. A tesztelésre egy külön erre a célra berendezett teremben nyílt lehetőség, ahol több komplett szerkó volt felállítva, tökéletesen behangolt pergőkkel és tamokkal, illetve a már említett Meinl Byzance tányérokkal. A bemutatóteremben mindenkinek lehetősége nyílt arra, hogy kipróbálja a legújabb Meinl termékeket.
A showroomban a Meinl VivaRhythm Community néhány képviselője tartott dobköröket, melyeken kortól és zenei képzettségtől függetlenül bárki részt vehetett. Ricarda Raabe, Sabine Vieten és Tokhi koordinálták az egybegyűlteket, hogy az együttzenélés valóban élményt jelentsen mindenkinek. A dobkörös foglalkozások alkalmával a VivaRhythm kollekció dzsembéi, kongái mellett egy újdonságon, a Cajon2Go-n lehetett zajongani. A Meinl ezen újítása egy kartonpapírból készült cajon, mely hangzásában és teherbírásában felveszi a versenyt fából készült társaival. Ugyanakkor lehetőség van arra, hogy összehajtogassuk egy kis dobozzá, így szállítása módfelett könnyű a sokat utazó zenészek legnagyobb örömére.
11 órától elindultak a változatos tematikájú workshopok, ezeket egészen a koncertek kezdetéig lehetett látogatni. Háromszor fél órás előadások voltak, hat kategóriában: Cajon World, Djembe World, Latin World, World of Sound, Drum Circles és az All about Kids.
Kezdetnek a Cajon World sátrát választottam. A sátorba belépve körülbelül 30 cajon volt kihelyezve, amikre a résztvevők szabadon leülhettek. A workshopot Stephan Maass és Juan Carlos Melian tartotta. Számomra nagyon megnyerő volt ez a teljesen interaktív kurzus, ahol a cajon alapvető kéztechnikáit sajátíthattuk el. Felemelő érzés, amikor harminc ember egyszerre üti ugyanazt a ritmust, mindenkinek ajánlom, aki még nem tapasztalta saját bőrén.
A World of Sound sátor már berendezésével is a befelé fordulást segítette elő. A földön körülbelül 20-30 fő számára készítettek elő puha fekvőhelyeket, melyekhez egy takaró és egy hangtál is járt. Lucia Nosko szlovák hangterapeuta workshopján hangfürdőben, egyfajta hangtálas meditációban vehettek részt az emberek, Don Conreaux pedig gongmesterként a hangszer terápiás felhasználásáról tartott előadást.
A Die Trommelkinder formációt Heiko Tuch alapította, ami voltaképpen az első holisztikus ütőshangszer iskola, kifejezetten gyermekek számára. A hasonló nevű zenekar létrejötte szintén neki köszönhető. Fiatal tizenéves srácok alkotnak egy csapatot, így együtt, zenei alap és tanár nélkül, önállóan lépnek fel. A konceteken saját kompozícióikat adják elő, már több mint 250 koncerten vannak túl.
A legnagyobb élményt a Samba World sátorában Inor Sotolongo, illetve Tokhi és a Groove Army által vezetett foglalkozás jelentette. Körülbelül 15-20 fajta hangszert nyomtak mindenki kezébe, volt köztük shekere, tambourine, surdo, jingle stick, a-go-go bells, tambora, samba shaker, aluminium rocar, sleigh bells, wooden claves, és rengeteg hasonló, amelyeknek közönséges földi halandók nem is tudják megjegyezni a nevét. Nekem egy surdo akadt a kezembe. Tokhi vezényletével mi is megtapasztalhattuk milyen érzés egy vad samba stílusú menetdobos zenekar tagjaként zenélni.
A fesztivál szervezői gondoltak a kisgyermekes családokra is, hiszen „All about kids” elnevezéssel gyermekprogramokat is szerveztek, ahol az ilyenkor szokásos arcfestés és ugrálóvár mellett természetesen zenei programokat is biztosítottak a legkisebbeknek, volt hangterápia, shakeres foglalkozás, illetve ennek keretében lépett színpadra a Die Trommelkinder is.
A fesztivált három ütősegyüttes koncertje zárta. Elsőként a Csehországból érkezett Tokhi & the Groove Army lépett fel. Ez Tokhi legújabb projectje, brazil samba alapú zenekar modern hip hop és r’n’b stílusjegyekkel kiegészítve. A teljes csapat 20 főből, plusz a vezetőből áll, erre a bemutató koncertre egy nyolctagú változatban érkeztek. Menetdobos zenekarhoz méltón a koncertre természetesen a főbejáraton keresztül érkeztek, onnan meneteltek egyenesen a színpadra, ahol aztán fél óráig maradtak. Feszes, rendkívül pontos ritmusokat diktáltak, Tokhi kézmozdulatokkal és síppal egyaránt vezényelte a zenekart. Ez a nem túl hosszú workshop is bőven elég volt arra, hogy sokan azonnali rajongójává váljunk ezeknek az ősi energiákat felszabadító ritmusoknak.
Őket követte a Die Schlagzeugmafia, egy öt főből álló csapat, akik a zenét burleszk elemekkel vegyítik. Fantáziadús, a közönséget folyamatosan megmozgató produkció, nagy hangsúlyt fektetnek az előadásmódra, a látványra, mindemellett tehetséges ütősök. Le se tudtam venni a szememet róluk, különösen az tetszett, amikor pergő felsőbőröket egy éttermi jelenetben pizzaként használták, ráadásul a hangeffekteket szintén mind az ütőhangszerekkel valósították meg. Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy ütőhangszerekkel aláfestett némafilmet néztem volna, érdemes rájuk keresni a Youtube-on!
Utolsónak érkezett a drescHHeads, akik már a tavalyi Meinl Drum Fesztiválon is felléptek. A Simon Gattringer és Max Grösswang alkotta osztrák duó mindkét tagja session zenész és producer, akik az európai színtér legkülönbözőbb zenészeivel dolgoznak együtt. A dobokat és a percussion ütemeket elektronikus zenével keverik: kezdetnek 8 bit stílusú alapra játszottak, ezek között természetesen elhangzottak a Super Mario ikonikus dallamai is. A koncert további részében számos elektronikai stílusú alapokra kaptunk változatos és komplex dobtémákat, amelyeket tökéletesen kiegészítettek az ütőhangszeren előadott hangzások.
A zajkeltésből és a hangzavarból a fellépők mellett mi is kivettük a részünket, így a csendes szállásra visszatérve jólesett pár sörrel levezetni az élményeket. A hosszú nap után még este is bőven csengett a fülünk, amire sajnos a német szinkronos South Park sem jelentett gyógyírt. De jövőre elmúlik a fülzúgás, és ha minden igaz, ismét lesz fesztivál.
