A Fates Warning a prog rock/metal zene szürke eminenciása. Bár sosem lett az érdemei szerint sikeres, mégis nagy hatással volt a kortársaira, de főképpen a hűséges közönségére. Hogy ez minek is köszönhető? Nem nehéz kitalálni: a nagyon karakteres, nagyon egyéni zenének, aminek minden eleme kilóg a sorból, és mivel kilóg, ezért csak azoknál lehet sikeres, akik képesek kapcsolódni ehhez az amúgy gondosan megírt zenei világhoz. Persze az egyéniség egyben erős korlát is, mert még az úgynevezett progresszív zenék is eljutnak odáig, hogy egyazon paneleket ismételnek.
A Fates Warning is valami ilyesmit csinál a Long Day Good Night-on, mégsem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy csak önismétlés lenne ez az album, mert van rajta pár olyan adalék, ami feldobja a zenéjüket. A jazzt például nem használták még soha ennyire egyértelműen. De jöhet bármilyen új elem, ez a zenekar nem tudja meghazudtolni magát, nem tud nem Fates Warningként zenélni. És ebben benne vannak az zenészek külön-külön is felismerhető jellemzői. Ray Alder mélyeket szinte egyáltalán nem használó, barátságos hangszíne, Jim Matheos érces gitárhangzása, ami torzítás nélkül is kissé hideg és „kék”, Joey Vera zenei, lebegős basszusgitárja, és Bobby Jarzombek dobolása, ami a többiekhez képest leginkább konzervatív, és talán az ő stílusa húzza vissza leginkább a kikacsintásokat. Mark Zonder dobolása kevésbé volt izgága (főleg a lábdob terén), de valójában mindketten mesterek.
A legfőbb jellemzője ennek a lemeznek a változatosság. Minden dal egyértelműen különáll a többitől. Most nem érezni azt az egységet, ami a korábbi lemezeiken volt. És ha már panelek, szinte mindegyiket össze lehet kötni valamelyik korábbi Fates Warning-lemezzel. Ami pedig a lényeg: egytől egyig tele vannak jól megjegyezhető dallamokkal, izgalmas váltásokkal, hosszan kifejtett refrénekkel, mégsem érzi úgy az ember, hogy egy útvesztőben mászkál. Például ott az utolsó előtti, 11 perces The Longest Shadow Of The Day, aminek a fele instrumentális témázgatás, a második fele meg egy nagyon progos metáldal, mégsem esik darabjaira.
Ezt a lemezt egyszerűen jó hallgatni, és zenei képzettség nélkül is élvezni lehet azt a könnyed zeneiséget, ihletettséget, ami minden dallamban, minden riffben benne van. Amikor sok a szar dolog az ember körül, amikor a világ összeomlani látszik, ennél többet senki sem kívánhat.
