Hirdetés

Meglepően jó a makik ritmusérzéke

Cukik, bolyhosak, monogámok, kevesen vannak, és egy új kutatás szerint nagyon jó a ritmusérzékük a Madagaszkáron honos indriknek, ami egy nagyobb méretű, kritikusan veszélyeztetett makifaj.

Azt már eddig is lehetett tudni, hogy hangos állat, és nem éppen kellemes az éneke. Kutatók szerint leginkább a megtaposott dudához lehetne leginkább hasonlítani a hangjukat, és gyakran duettben vagy kórusban rikácsolnak együtt a családok. Csak néhány emlősfaj énekel, ezért a kutatók lelkesen tanulmányozzák, hogy megértsék, minek köszönhető a muzikalitás, és esetleg magyarázatot találjanak arra is, hogy az embereknél hogyan alakult ki.

Ilyen egy jó ritmusérzékkel megáldott indri
Fotó: Hans-Jurgen Mager / Unsplash

A kutatók 39 indri énekét elemezték, és kiderült, hogy az emberekhez hasonlóan ők is ritmusokban gondolkoznak. Ezek a ritmusok alapvetően a hangok kezdete közötti intervallumok megkülönböztető és megjósolható mintái. Például 1:1-es ritmusban minden intervallum egyenlő hosszú, míg az 1:2-es ritmusban kétszer olyan hosszúak, mint az előtte vagy utána – mint például a Queen We Will Rock You kezdőütemei. Az eredmények azt sugallják, hogy a makik érzékelik az ütemet, az ismétlődő pulzusokat, ami az emberek számára (jó, néhány ember számára) is lehetővé teszi, hogy ritmusra mozogjanak.

Dr. Andrea Ravignani, a Max Planck Pszicholingvisztikai Intézet kutatásának társszerzője azt mondja, hogy a hangminták nagyon jól megjósolhatóak. Bár az 1:1-es ritmusokat korábban is azonosították az énekes madaraknál, viszont ez az első alkalom, hogy ennél összetettebb mintát fedeztek fel emlősnél, persze az embereket leszámítva.

Amikor egy zenei darabot hallgatsz és táncolsz rá, akkor alapvetően ezt a nagyon összetett hangfolyamot dolgozod fel, kivonsz belőle néhány szabályszerűséget, majd megjósolod, mi következik

– mondta dr. Ravignani, aki szerint ha egy metronóm lenne a maki fejében, akkor is ugyanezt az eredményt kapnánk, vagyis az állatok nem tévesztenek ritmust, ami a kutatók szerint lenyűgöző.

A kutatáshoz 12 évig rögzítették az indrik énekét, és az előbb már említett ritmusok mellett felfedezhető az is, hogy a tempót fokozatosan lassítják, amit a zeneelmélet ritardandónak nevez. Ez már csak azért is érdekes, és igényel sokkal több tanulmányozást, mert nem kizárható, hogy a zene sokkal ősibb és sokkal régebb óta velünk van az evolúció során, mint azt eddig a kutatók gondolták.

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

38,926KedvelőTetszik
3,059KövetőKövetés
3,460FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés

Tesztek

Audiópartnerünk