Hirdetés

Még tágabb határok – Meghallgattuk a Road új lemezét

Az ezredforduló környékén több olyan zenekar is felbukkant a magyar rockszíntéren, akiket a kritikus hangok „tankcsapdásnak” neveztek, a közönség viszont ezzel nem igazán foglalkozott, bőven volt fogadókészség több, a debrecenihez hasonló zenekarra. A hasonlóság objektíven nézve is tényszerű. Volt. Azért csak volt, mert ketten közülük legalábbis biztosan megpróbáltak a korábbi vonaltól többé-kevésbé eltávolodni. A Depresszió is feszegeti a határait, de a Road sokkal jobban letért a kitaposott útról. Utóbbiak írtak most egy minden eddiginél tüskésebb lemezt, néhol vaskos mondanivalóval, súlyos hangzással, sok-sok témával.

Hirdetés

Molnár Máté frontember az első ilyen kilengéseknél még magyarázkodott, hogy ez ugyanúgy a Road zenéje, mint a korábbi, sőt igazából ők a korábbi nagy kedvenceken túl modernebb zenéket is sokat hallgatnak, és most már ezt nem is akarják titkolni. A most megjelent Senki kedvéért nem fékezünk című lemez nemcsak azért nagy vállalás, mert a keményebb hangzásokat is bőven használják, de most már olyan is akad a lemezen, ahol a mondanivalóhoz van igazítva a zene. A Kócos éjszakák sok vitát fog kiváltani, én mégis klipet is csinálnék rá a Road helyében. Egy full részeg ember pont így érzékeli a zenét, ahogy itt szól, képesítve ez még erősebb lenne. Persze lehet azon gondolkozni, hogy ez tiszta fejjel mennyire értékelhető, de én ebben az esetben például sokkal többre becsülöm a bátorságot, mint amennyire érdekel a dal fogóssága.

A Kabbenyaldki is a szöveg-zene párosa miatt működik, bár ott lehetett volna még punkabb a végeredmény, de gondolom a Road mostani hangzása ezt tudta befogadni és ebben a formában ez egy mélyre hangolt Auróra-dal lett. A két példa alapján látszik, hogy a legváltozatosabb lemezükről van szó, és kétségtelen, hogy nehezebben lehet a dalokhoz utat találni, és igen, valójában ezzel azt akarom mondani, hogy nem elég fogós. Na de hogy jó-e? Néhol igen, néhol nem. Például az Igazi testvér nemcsak nem fogós, hanem később sem működik igazán. Hallani, hogy valami komolyat akartak összerakni, dinamikai váltásokkal, szokatlan dalszerkezettel, de ha több hallgatás után sem ül a fülbe, akkor az nem jó. De közben ott van az Éhes, ami szintén komolyra vett cucc, mégis vannak elsőre érthető szakaszai, és a szöveg-zene párosítás itt is telitalálat. Annak, hogy az Ölj meg december itt van úgynevezett metálos verzióban, én nem örülök, mert szerintem az eredeti giccsét nem sikerült kigyomlálni. Hozzáteszem, ennek a szövege amúgy kifejezetten jó, mint ahogy Molnár Máté általában is rengeteget fejlődött. Volt egy időszak, amikor talán elvontabban akart fogalmazni, mint ahogy még egészséges, de most már rátalált az egyensúlyra. Egyik szöveg sem buta, de érteni is őket.

Na de vissza a dalokra! Ha már líráról van szó, akkor a szokatlanul ritmizált, gazdagabban hangszerelt Szerintem sokkal jobban működik, mint a(z Ölj meg) December. A keményebb számok közül a címadó a legjobb irány számukra. Mert jó, hogy csinálnak punkot meg thrasht, de ez a dal, amire tényleg rá lehet mondani, hogy roados. A sokhúros gitár-basszusgitár páros miatt mélyre hangolt hangzás mellett van normális refrén és rögtön működő ütemek, a váratlanabb váltások ellenére. És ugyanilyen az Állj Elém is, vagy Az Ember dicsősége, mind nehéz, de egy-egy eleme már első hallásra működőképes. Sajnos ott van ellenpárnak a Van az úgy, ami jópofa helyett csak jópofáskodásra sikerült. Olyan, mint amikor a Quimby bohóckodni szokott, de senki nem nevet, és csak azért nem szólja meg, mert hát mégis csak a Quimby csinálja. Egy az egyben lemaradhatott volna a lemezről.

Szóval szimpatikus, hogy van igény a Roadban a sokszínűségre, de nem minden áll nekik ugyanúgy jól, és a lemezhossz is túlmegy az egészséges határon. Talán emiatt a közönségük is hosszabban fog barátkozni a lemezzel, mint máskor, de hogy ne lenne rajta kapaszkodó, az nem igaz, és ezek révén pedig simán lehet, hogy néhányan belefülelnek olyan zenekarok dolgaiba, akik a felszínes szórakoztatáson túl nyújtanak valami pluszt is. A Road pár lemez óta bátran tágítja a korlátait, és ezt minden hibájuk ellenére el kell ismerni.

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

Kommentek

35,886KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
803FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PREMIEREK

Hirdetés

DALMEGOSZTÁS

Programok

Lemezkritikák

Beszámolók

Audiópartnerünk