Hirdetés
Hirdetés

Meg nem értett ébredések – Dalról dalra a BIBA Elmerülök EP-je

Április végén jelent meg a populáris rockot játszó BIBA négyszámos bemutatkozó kislemeze, az Elmerülök. A zenekarban Bittner Dániel (szöveg, dalok, ének) mellett olyan, más formációkból ismerős hangszeresek közreműködnek, mint  Ödy Ádám, szólógitár, (Vastag Tamás, Ezüst Sólyom), Patkovics Tibor, ritmusgitár (Reckless Roses), Rabi Bálint, basszusgitár (XFeet, Király L. Norbi, OliverFromEarth), Gilinger Ádám, dob (Woodstock Barbie).

Hirdetés

A friss EP dalai a transzgenerációs örökségek, az ambivalens szerelmi kapcsolatok, a belső küzdelmek és a remény erős témáit járják körbe. Olyan pszichológiai kérdésekről szólnak, mint hogy irányítanak-e minket a függőségeink, hogyan kötődünk, miért szorongunk, és milyen ma fiatal  felnőttként bolyongani a világban vagy épp önmagunkban, legbelül. Bittner Dániel korábbi zenekarához, a BittnerSweethez képest teljesen új megközelítéssel fogott hozzá az anyag megírásához, és bízik abban, hogy a szövegközpontú dalok megérinti az övéhez hasonló problémákkal küzdő hallgatókat. Erről és a friss szerzemények gondolati hátteréről így mesélt:

„Ha szorongásból meg lehetne élni, már milliárdos lennék. Szerintem nem vagyok egyedül a félelmeimmel, ezért elhatároztam, hogy csak a lényegről fogok beszélni. Azt látom, hogy sokan vagyunk egyszerre magányosak. Őszinte érzések megosztása helyett emojikat dobunk, élő beszélgetés helyett inkább csak chatelünk, valós kapcsolatok helyett pedig különböző függőségekbe menekülünk. Vajon vannak az egyéni sztorijainkon túl közös szorongásaink? Ha vannak, azokat honnan hoztuk, és meg tudunk-e szabadulni tőlük? Képesek vagyunk megugrani önmagunkat?

Sokan mondják, hogy magunkban hordozzuk a szüleink életének örömeit, traumáit, és a velünk való bánásmódjuk lenyomatát. Ha ez így van, akkor felmerül a kérdés, hogy meg lehet-e ezektől szabadulni valaha is? Bízom benne, hogy igen, és ezt egy jó küldetésnek tartom. Azt látom, hogy baromi sokan traumáktól gyötörve tengődnek az életükben, de nem mernek szembenézni a fájdalmaikkal. Kényelmesebbnek tűnik a megszokott állóvízben való üldögélés, mint egy ugrás az ismeretlenbe. Komfortzónába rekedten hazudunk magunknak és egymásnak, az ebből fakadó feszültséget pedig függőségekbe menekülve próbáljuk oldani. Különböző függőségekkel takarjuk el a problémát, ami aztán másnap újra felszínre bukkan. Igen, sok trauma és elakadás a szüleinktől, nagyszüleinktől ered, de értsük meg: mi nem ők vagyunk. Na de, hogy kik is? Erre kellene rájönnünk valahogy.”

Az énekes az EP dalairól külön-külön is elárult pár érdekességet.

Elmerülök

„Egy dal az önzőségünkről és a függőségeinkről. Cipeljük magunkkal a rengeteg szart gyerekkorunktól kezdve akár egy egész életen át és közben egyre mélyebbre és mélyebbre merülünk a bennünk lévő káoszban. Elviselhetetlennek és rettenetesnek éljük meg, amikor megérezzük a saját gyengeségünket, ezért megkeressük a különféle mérgeket (alkohol, drog, vagy akár a közösségi média) és módszeresen csepegtetjük magunkba egészen addig, amíg már mi is elhisszük azt a sok hazugságot, amik elviselhetőbbé tesznek minket magunk számára. A mai világban még mindig túl ciki kimondani, ha elgyengültél, pedig ha ezt többen felvállalnánk, nem lenne ennyi hazugság.”

Tükröm

„Ez sem egy túl vidám dal. Nekem felnövés-történet, illetve egy kis lenyomata a húszas éveimnek, aminek mindjárt vége van. De szól arról is, hogy milyen reménytelen dolog, amikor keressük magunkat, illetve ezt másokon keresztül látjuk elérhetőnek. A saját tükrünket hajszoljuk éjszakákon át, mert ezek a tükör-emberek egy pillanatra emlékeztetnek minket, hogy mi az, amit valamikor jónak éreztünk magunkban. Persze ezek a dolgok ott vannak még mélyen, érezzük is őket, de hajlamosak vagyunk elhinni, hogy csak a másik adhatja vissza nekünk. Mert mi már lemondtunk magunkról. Ne mondjunk le!”

Nefelejts

„Ez a dal arról szól, hogy sokszor a legegyszerűbb dolgokat sem merjük kimondani. Például milyen egyszerű lenne megmondani valakinek, hogy szeretjük, mégis ez a világ egyik legnehezebb dolga. Aztán a másik elmegy, mert mi nem tudtunk kilépni a saját árnyékunkból. Iszonyatosan fáj és még ekkor is romanticizáljuk a saját hülyeségünket, mert a sérülést azzal próbáljuk gyógyítani, hogy reménykedünk, hogy a másik soha nem fog minket elfelejteni.”

Átrepülnék

„Sokan szeretnénk megváltani a világot legalább egy kicsit. Szeretnénk szárnyalni, csak sokszor a szárnyaink hiányoznak ehhez. Ahogy egyre idősödünk, úgy felejtünk el rengeteg mindent, ami miatt valamikor még tűz égett a szemünkben. Egyre kevésbé bízunk másokban és magunkban is. „Álomországot” kreálunk magunk köré, ahová elrejtjük a régi énünket. Viszont ez a régi én nem veszett el és soha nem is fog. Ha megtaláljuk, minden a helyére fog kerülni. Egyszer, talán…”

További információk a BIBA közösségi oldalán és YouTube-csatornáján

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

38,981KedvelőTetszik
3,056KövetőKövetés
3,810FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PROGRAMOK

LÁNGOLÓ PREMIEREK

DALMEGOSZTÁS

Lemezkritikák

Beszámolók