Hirdetés

Még mindig nem elég – Elolvastunk két új Conan képregénykötetet

Az idei Képregényfesztiválra két Conan kötet is megjelent, ráadásul két markánsan különböző, sokat elárul rajongásomról, hogy nagyjából azokért rohantam elsőként. Még némi deja vu is beütött, mivel előfordult már hasonló együttállás: 21 őszén a Fumax a Conan kegyetlen kardja negyedik kötetét, a Képes Krónikák pedig a friss francia, a Conan a barbár – Elveszett legendák sorozat néhány epizódját rendezte tetszetős albumba.

A Conan kegyetlen kardja féle hetvenes évekbeli sorozatnak is volt ugyan előzménye korábbról, de mindenképpen ez a John Buscema által kidolgozott széria tekinthető a fantasy hős grafikus, sőt, mindennemű vizuális ősképének: izmos/drabális testfelépítés, lábszárközépig érő rugalmas csizma, öves ágyékkötő, csillogóan sima fekete hosszú haj, széles amerikai csontozatú arcberendezés morcos tekintettel és enyhe harcsaszájjal. Ez a mogorvaság sűríti is a karakter állandó elégedetlenségét, örök szomját az úton levésre és a hajszolt célok elérésének ki nem hunyó vágyára, ami természetesen soha nem következhet be véglegesen, és amikor királlyá válása mégis meg-megesik, egy-két kalanddal később már újra valahol másutt, másik szerepben találjuk. A kvázi-ókorra emlékeztető hybóriai kor – amiben északról elszármazott hősünk cikázik oda-vissza, csak haza ne kelljen megtérnie – persze nem valami egységes univerzum, a különböző népek, földrészek és földrajzi övek világa markánsan elkülöníthető, a sivatagi nomád világtól a dzsungellakó törzsekig, a még közel ősemberi szinten leledző vadaktól a civilizált városbirodalmakig megannyi, jellemzően töményre hangszerelt mikroklímában fürödhetünk. Csak a legfontosabb komponensek állandók Conanon kívül: megmentésre váró nemzetek, vezetésre ítélt szabadcsapatok, királyok és szépséges hercegnők, máguspapok, különböző földi javak, főleg csillogó arany és ezüstkincsek, mágikus eszközök utáni hajszák, nagy akciók és véres csaták, és természetesen a szélsőséges gonoszok állandó machinációi.

Mondhatjuk, hogy Conan olyan szintű gyökér-fantasy, weird-irodalmi alapvetés, hogy felette áll minden egyéb címkézésnek, és ez így is van jól; valójában persze színtiszta ponyva, annak minden velejárójával, a szélsőséges érzelmi hatásfokozástól a pörgős olvasmányosságig, de óriási hibát vétenénk, ha ezt értékítéletként fognánk fel: a jó ponyva ugyanis éppoly érték és időtállóság, mint a vasszigorral őrzött magas irodalom. Ebbe a Conan kegyetlen kardja 6. kötetbe a Savage Sword of Conan magazin 40-46. számainak Conan-történetei kerültek, mivel eddigre elfogytak az eredeti Robert E. Howard novellák, lelkes követői, azaz a mítosz továbbgörgetői közül a legjobbakként számon tartott L. Sprague de Camp és Lin Carter történeteit dolgozta át képregénnyé a Marvel akkori főszerkesztője, Roy Thomas. Nos, ember legyen a talpán, aki ki bírná szálazni az eredetieket nem ismerve, hogy melyek lettek eredeti Howardokból összebarkácsolva, és melyek az éhes utókor szösszeneteiből. Mivel közel háromszázra tehető a megjelent utódláskötetek száma, nyilván vannak köztük gyengébbek dögivel, de ezek pont nem azok.

A 296 oldalas kötetből 168-at, tehát több, mint a felét a négy nagy fejezetre osztott kalóz-Conanos teszi ki, de persze ne úgy képzeljük el, hogy a morcos hős vezette kalózcsapatok sorra szedik áldozataikat a világtengereken, ilyet szinte alig találni a hosszú kaland során, a fent sorolt színterek java része ellenben felbukkan a baljós szigetek ősi építményeitől kezdve a királyi városokig. És persze a mindenkori szépséges hercegnő megmentése sem maradhat ki, sőt, olyannyira nem, hogy itt már a régi vágású „rászoruló/gyenge nő”-istápolós macsózás mellé arányigazításként jókora elmozdulás figyelhető meg: a magáért végül kiálló, sőt az események alakításában, és a harcokban is részt vállaló női hős archetípusa is körvonalazódni kezd. Azt az elejétől tudjuk, hogy Conan utál nőket bántani, nem is teszi, vissza sem él soha testi és lelki erőivel, az időnként szántszándékkal jelzett megkívánásokra érkező esetleges elutasításokat minden esetben elfogadja, stb., de ezekre a fabulákra már egyre határozottabban jellemzők a nemi szerepbeli változások. Persze a hölgyszereplők továbbra is lengén öltözöttek, testük minden szögből megcsodálható, egy-egy merészebb beállítás is aránylag gyakori, de hát istenem, ezeket a képregényeket azért jellemzően srácoknak, kamasz- és tinédzserfiúknak készítették, örüljünk annak, hogy a kétkezi tárgyiasítás helyett az önálló, értelmes, szuverén nő képe is természetes összetevője lett a Conan-mitológiának.

A maradék három fejezet közül egy megint csak kalózos jellegű, egy uralkodó megmentős, és akad egy szárazföldi hadvezéres is. A hat etapból négyet a tényleg utolérhetetlen, mindig biztos kezű és karakterállandóságban is párját ritkító John Buscema rajzolta, egyet az öccse, a szintén remek Sal Buscema, az utolsót pedig a szuperhősökben szintén érdekelt Ernie Colón. Külön érdekesség, hogy a legtöbbet a DC-nek dolgozó Tony Dezuniga az összes fejezetben fel van tüntetve plusz rajzolóként, ami itt lényegében kihúzást, végső karakterizálást jelent. Dezuniga saját munkái mellett gyakran vállalt ilyet is, például John Buscema ceruzarajzait a Conanokon kívül is rendszeresen húzta/festette át tintával.

A francia Éditions Glénat képregénykiadó 2018-ban egy rakás tehetséges alkotót felkérve beröffentette az újkori Conan-feldolgozások lavináját, és az eddig megjelentetett 14 történet kiváló minősége igazolja a vállalkozás jogosságát. A Marvel és a Drak Horse értelemszerűen nem örül a konkurenciának, és a klasszikus Conan-ábrázolás beforgatását igyekszik is gátolni, igaz, Howard alapvető karakterleírása olyannyira egyértelmű, hogy arra az idők végezetéig lehet hivatkozni. Na, ez végül is nem elsősorban ránk, végfelhasználókra/rajongókra tartozik, a Conan-jogi csatározást vívják csak meg a fejünk felett, főleg ha az, ami lecsorog hozzánk, ezen a nívón marad mindvégig.

A Képes Krónikák kiadó a Conan, a barbár – Elveszett legendák II-es kötetébe az elsőhöz hasonlóan szintén három, nagyobb terjedelmű történetet rendezett, és erősítsük is meg újra: a minőség semmit sem esett, sőt. Valamint a belinkelt cikkben foglaltakat is szintén újraéleszthetjük: a hetvenes évek óta sokat változott a világ, a férfi és női talapzatról indított identitások kérdése ma már mondhatni 0-24-ben zajlik, az alapsémák mégis majd ugyanazok, rég beíródtak az összemberi tudatba, és valójában az ego-szociális tengelyen zakatol hatalmi-invenciós motorral hajtva. Nem is véletlenül jelentek meg a nők ábrázolásának legégetőbb problémái már Howard életében, sőt, a Conan-életmű összehozásának négy évének már nagyjából a félidejében számon kérték rajta a kortárs ítészek a nők lebecsült ábrázolását, amikre Howard igen sértődötten válaszolgatott, bizonygatva, hogy szó sincs ilyesmiről, de aztán igen sebesen az ezután keletkező novellákban már sokkal nagyobb gondot fordított a női karakterek függetlenebb, öntörvényűbb, magukért kiálló és felelősséget vállaló megjelenítésre. Ezeket egyébként a kötet történetei utáni kiadói jegyzetek szépen végig is veszik.

A Sylvian Runberg forgatókönyvíró és Park Jae Kwang illusztrátor adaptálta A fekete kör népe című novella már az előbb részletezett helyzetben íródott 1934-ben, az annak idején a Weird Tales magazinban három részben lement történet ebben a modern formájában is sugallja, hogy ezt már nagyobb ívben építette fel Howard: a trónörökös, népért a személyes vágyakat és előmenetelt is beáldozó hercegnő figurája éppen abból a szögből igazán naprakész, hogy nem egy egoistán légüres térbe dobja női hősét, éppen ellenkezőleg: új erőire kapva vállaljon felelősséget szociálisan is. És még egy fontos elem ezzel kapcsolatban: mindezt nem külső nyomásra, hanem saját, szabad döntésből. Nem biztos, hogy eszünkbe jutna pont Robert E. Howard, a heroikus fantasy egyik atyja a modern társadalmi berendezkedés néminemű alakítójaként, pedig így van. Természetesen Conan figurája ettől mit sem sérült, ráadásul az, hogy rendíthetetlen keménysége, rögzült harci kedve és morózus elszántsága mellett képes bárkit szabadon hagyni és szükség esetén megtorlásról, bosszúról is lemondani, tovább erősítheti bennünk az örök hős ethoszát. Amellett természetesen, hogy azért ez az egész mégis csak elsősorban „jó mulatság, férfimunka volt”. Mármint persze múlt idő nélkül, az előbb beszéltük át a conani hősmotívum örök-jelenvalóságát. Kwang vizualitása egyébként odébb lépett a klasszikus megjelenítéstől, az ő nyers és kaotikus, színezésben is homogén sűrűségre hangolt stílusa érzésben közelebb áll a kora középkor világához, érzelmi szélsőségei és a sok vérengzés pedig a létező egyik legbékétlenebb hangvételű képregényt eredményezte, függetlenül az alapkánontól.

A Virginie Augustin által feldolgozott, rajzolt és színezett Árnyak a holdfényben viszont régi vágású ábrázolásmódjával és narratívájával tüntet, beállításaival és formáival emlékeztet a korai képregényekre, sőt, a hetvenes évek fantasy festőinek világára is, néhány póz, lekerekített vonalvezetés és színezés még Frazettát is beidézi, igaz, nálánál jóval karikírozottabban kezelve a figurákat. Conan itt két nagyobb életszakasz közti sávban mozog, vezetőből lett magányos hősként bolyong, hogy aztán a végén újra vezérré váljon. A majdnem kétszemélyes kalandban a vele tartó női hős itt is döntéseket hoz saját életéről, így a kifutásban is önként vállal sorsközösséget másokkal, de a veszélyes szigeten rekedés és onnan továbbmenekülés elsősorban azért a sötét erőkkel vívott küzdelemben csúcsosodik ki, és vizuálisan sem az egyébként gazdagon és látványosan részletezett, zöld árnyalatokban tündöklő dzsungelsziget-effektusban, inkább a sötét léptékű, króm-pasztelles fekete-mágiákban tobzódó rémálmokban talál magára igazán.

Az egyértelmű csúcspont pedig a kötet majd felét kitevő A sárkány órája. Ez a 33-ban keletkezett alkotás egy olyan időszak műremeke, amikorra a recesszió alámosta a Howard kisprózákat is leközlő magazinokat, így újrakalibrált mindent, és összehozta ezt a Conan-esszenciának számító regényt, amihez aztán legjobb ötleteit és korábban már kiérlelt karakterelemeit mind felhasználta. Ha az előbb említettünk krómszínezést, egységesre feszített aurát, akkor itt már kifejezetten megrázó erejű monokróm poszterezésről beszélhetünk, a jegecesen rideg felületektől a pokoli izzásokig ível a skála, nem beszélve Valentin Sécher fotórealisztikus rajzairól, amiknek egyébként szerencsére semmi köze a legújabb kori AI-festményekhez. Julien Blondel forgatókönyvíró az eredeti Howard anyag összes erényét átemelte, és bár nyilván kellő idő és tér állt rendelkezésére ekkora terjedelemnél, a ráérős, mégis feszes ritmizálás megnyugtatóan profi.

A sztori szinte kanonizált: a világrosszító figurák egy ősi gonoszt idéznek meg saját uralmi céljaik elérésére, miközben azt gondolnánk ugyebár, ki hihet komolyan abban, hogy (a hazugság és minden szellemiség eltagadásának alvilági isteneként számon tartott) Ahrimán szívével felélesztett fekete mágus – akinél a narratíva szerint sosem létezett nagyobb métely a földtörténet össze korait is beszámítva – valójában miért tenne majd végül hatalommegosztási gesztusokat csatlósai felé. Mindenesetre az itt egyébként immáron korosabb Conan, aki már arcra is túl van mindenen, továbbra sem ijed meg egykönnyen a legnehezebb rosszfiúktól sem, maga is királyságra vágyik, igaz, egészen másfajta megközelítésűre. Nála alapszempont ugyanis az alattvalók egyöntetű és szabadon átgondolt uralkodóválasztása. Az persze nyilván más kérdés, hogy akad-e még a környéken egyéb alkalmas jelölt a posztra. Ez a szélesvásznú fantasy eposz, ritka erős narratívájával és elképesztő látványvilágával, az eddig megjelent hat újkori Conan történet közül azt hiszem messze a legütősebb, de talán nem is csak ebből a körből…

Conan kegyetlen kardja 6. – 296 oldalas keménytáblás, fekete-fehér képregénykötet, fordította: Matolcsy Kálmán. Beleolvasó és rendelés.

Conan, a barbár – Elveszett legendák II – 212 oldalas keménytáblás, színes képregénykötet, fordította: Bayer Antal. Rendelés és beleolvasó.

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

39,012KedvelőTetszik
3,068KövetőKövetés
4,580FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés