Ugyan az előzetes hírek arról szóltak, hogy SAY10 címmel jelenik meg hamarosan Marilyn Manson új albuma – egyébként ha jól emlékszünk, régen a zenekart hívták így, de ne kukacoskodjunk – de ősátáni szentsége, a közösülés istene végül finomított a dolgon, és Heaven Upside Down címmel érkezik majd a lemez október 6-án. Ahogy ez ilyenkor már lenni szokott, felvezető szám is van, a címe We Know Where You Fucking Live, jó kis célkeresztes, bombázós audióvizualizálóval. A dal maga nem rossz, bár a végéről lehagyhatták volna a hihetetlenül hatásvadász mondókát. Azt viszont képtelenek vagyunk elhallgatni, hogy nagyjából egy szintipopos nosztalgiában elmerült, kissé már spicces Ministry jut róla eszünkbe, és ennek semmi köze nincs ahhoz, hogy Manson friss nyilatkozatai szerint új teljesítményükre nagy hatással volt Rihanna legutóbbi albuma.
Manson így nyilatkozott erről:
Elég furcsa, de az egyik lemez, ami erre az albumra erős hatást gyakorolt, bár ezt nem a szó szoros értelmében mondom, az Rihanna utolsó anyaga volt. A Love On The Brain című dal nagyon szíven ütött, mert láttam, amikor élőben előadta, és láttam, ahogy megéli a számot. Szerintem ez az, amit a rapperekben tetszik nekem. Látszik, hogy komolyak és valóságosak, úgy gondolom, ez ugyanúgy a rap szubkultúra része, ahogy a része volt a punk rocknak, vagy az igazi rockzenének, nevezd, ahogy akarod. Meg tudod mondani, ha valami erőltetett, és próbál valami olyasmi lenni, ami nem ő. Ez az egész nem arról szól, hány tetkód van, vagy kimondod-e elégszer a „fuck” szót egy dalban, arról szól, hogyan mondod. Ahogyan éled az életed.
Nem Rihanna volt az egyetlen hiphop színtérről érkező inspiráció a Heaven Upside Down lemezhez. Manson és a lemez producere, Tyler Bates épp arra készülnek, hogy közös albumot készítsenek a feltörekvő philadelphiai rapperrel, Lil Uzi Verttel.
Szeretne csinálni egy rocklemezt, és én is nagyon kíváncsi lennék rá, mi történik, ha kipróbálja magát ebben a stílusban. Nem erre a rap/rock dologra gondolok, hanem valami újra, amivel még jobban felbaszhatjuk a világot. Szerintem, ha ki kéne találnom, mi lenne ő rockzenei környezetben, akkor azt mondanám, hogy a korai Bad Brains, vagy a Faith No More, de fogósabb elemekkel. Megvan benne a punk rock, ő egy bolond kis anyabaszó. És jó. Kibaszott okos. Ugyanolyan a hozzáállása, mint az enyém, és ez tetszik benne.
Ezek után igencsak kíváncsiak vagyunk az új albumra, melynek a borítója egyébként kellemesen letisztult, de nyilván a „valamilyen obligát fordított kereszt” motívum nem maradhatott le róla, ellenkező esetben ki sem fizették volna a grafikust valószínűleg. Október 6-ig már csak huszonhármat kell aludni.