Hirdetés

Már látják

The Thermals – Now We Can See
(2009 Kill Rock Stars)

A Thermals eddigi három lemezével remek példa volt a könnyedén szerethető, ám igazán nagy dolgokat soha nem produkáló amerikai független rock zenekarra. Három igazi egyetemista geek – köztük egy nő is Kathy Foster néven – mintha csak valami zs-kategóriás amerikai tinifilmből lépett volna ki. Övé a ronda, de nagyon kedves lány szerepe. A zenében is a kezdetektől ott van minden, amiért ezt a vonalat számon kell tartani: tonnányi Pixies, Clash, néha súlyosított R.E.M., és persze a meg nem unható lo-fi hangzás. Ugyanakkor valahol megértem a Sub Popot, hogy a harmadik, The Body, the Blood, the Machine után lapátra tette őket, mivel következetesen tartottak egyfajta punk-hozzáállást, miszerint tilos igazán arcbamászó slágereket írni.

Na a Sub Pop most megszopta, mert a Now We Can See már a címével is utal rá, hogy a Thermals már látja, hol rontotta el. És valóban, az eddigi három próbálkozástól eltérően a lemez 34 percén több sikeresélyes dal is van, a címadó (meg okosan klipnek is választott) szerzemény például körültekintőbb arcoknál simán a következő sok hónap himnusza lehet, mellesleg jól bemutatja a változást, amin a termálok átmentek: az alapvetően garázs-hangzás megmaradt (ezt amúgy nem is nagyon lehet megunni), de mindez kiegészítve a verze-refrén-verze séma felvételével, több kórussal, és sokkal céltudatosabb dallamvezetéssel. Itt kell kiemelnem Hutch Harris énekes/gitárost, akiről itt kiderül, hogy úgy Frank Black óta nem tudott ennyire senki énekhang nélkül énekelni. Ettől talán kicsit kevésbé fogjuk magunkat intellektüell-lázadónak érezni a hallgatása közben, de ez annyira nem nagy ár.

A Now We Can See-n egyetlen kínos-közeli pillanat van, az pedig a közepén helyet kapó At the Bottom of the See, amit képesek voltak majdnem hat percesre nyújtani úgy, hogy az alapriffje a legrosszabb az egész lemezen – valami hasonlóra kell gondolni, mint mikor 2004-ben a Vines elhitte magáról, hogy többet is tudnak, mint instant slágereket gyártani. Boldogság, hogy kétszer nem lépnek ugyanabba a szarba, ezért a NWCS végére el lehet felejteni ezt a kis botlást, és indítani elölről az egészet. A tavasz, majd nyár előrehaladtával ez pedig egyre gyakrabban fog megtörténni. Nyáron valahol nagyon jó lenne elkapni őket, halljátok szervezők?

Kommentek

Két perc a David Bowie életéről szóló filmből

A filmben Johnny Flynn játssza Bowie-t, és egy darab Bowie-dal sem hangzik el benne.
35,017KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
695FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Audiópartnerünk

Friss Lángoló

A Deftones újragondolta a White Pony-t – Jön a Black Stallion

Olyanok remixelték a dalokat, mint DJ Shadow, Robert Smith vagy Mike Shinoda.

Csak a lényeg maradhat – 20 éves a U2 All That You Can’t Leave Behind című lemeze

Az All That You Can’t Leave Behind mindenképpen egy fontos U2-lemez és egyike a legjobbjaiknak.

“A depresszió nem divat, hanem betegség” – Premieren az ICENAP új videója

A Dispirit a legelső dal volt, melyen a zenekar dolgozni kezdett a tavalyi megalakulás után.

Színtiszta művészet – Meghallgattuk az új Enslaved-lemezt

Minden Enslaved lemez a legnemesebb értelemben vett művészetről szól, ez is.

Rögtön két játékban indul a magyar e-sport csapat

Ilyenre még világszinten sem volt példa.