A Record Store Dayt eredetileg azért hozták létre 2007-ben, hogy betereljék az embereket a független lemezboltokba, amik a lemezipar összeomlásával rendkívül nehéz helyzetbe kerültek. Az üzenet szép és jó, de vajon nyolc év eltettével is ugyanazt jelenti? A Sonic Cathedral és a Howling Owl kiadók szerint nem. Szerintük a Record Store Day mára csupán a zeneipar egy újabb nagyszabású eseménye lett, amiről jó szokás szerint most is csak a nagyok szedik le a hasznot.
A két kiadó szerint minden évben jönnek ki az értelmetlenebbnél értelmetlenebb kiadványok (most például a Mumford and Sonst, a U2-t vagy a Foo Fighterst mondták ilyennek), amik az igazi különlegességek elől elvesznek minden figyelmet. Most is ugyanaz van, mint régen: a nagy kiadók cuccai, elől, a kis kiadóké hátul, a futottak még kategóriában találhatók. A közleményük szerint az egész Record Store Day a termékekről szól, és nem a lemezboltokról, így sem nekik, sem a kisebb kiadóknak nem segít igazán. Csak egy nagy hepaj, buli az egész, üzenet nélkül.
A két kiadó amúgy közösen piacra dob egy kislemezt a Spectres és a Lorelle Meets The Obsolete zenekarokkal, akik egymás dalait dolgozzák fel. A kislemez 365 példányban jelenik majd meg, de nem a Record Store Dayen, hanem, minden nap egy találhat gazdára. Ez lesz az ő 365 napos Record Store Dayük és még honlapjuk is van recordstoredayisdying.com címmel.
Az idei Record Store Day amúgy április 18-án lesz, és természetesen Budapesten benne lesz a Musicland és a Wave is a buliban szokás szerint.
