Március 23-án jelent meg egy több mint 25 magyar művész közreműködésével,a Wacław Felczak Alapítvány támogatásával készült lengyel feldolgozás lemez. Tíz lengyel dalt válogattak ki és dolgoztak át, ebből négyet magyar szöveggel. Az alkotás folyamatát Nagy Illés – az album producere mutatja be, lengyel felesége (Ania) pedig az eredeti előadókról szóló kis információmorzsákkal vezet végig az albumon.
Ne kérdezz Magyarországról (Nie Pytaj O Polskę – Obywatel G.C.)
Eredeti szerző: Grzegorz Ciechowski
Illés:
Az eredeti hangszerelést “visszabutítottam”, hogy még jobban teret engedjek ennek a nyomasztó hangulatnak, és a szövegből átsugárzó “fülledt erotikának”. Az alapot kicsontoztam és keresztülszúrtam a Bikini – Közeli helyeken dobhangzása és ritmusa átal inspirált dobalappal. Nem csak azért, mert jól állt a refréneknek egy kontrasztos, heroikus váltás: A két dalt pontosan ugyanabban az évben írták, valamint ismertségük és jelentőségük hasonló a két kultúrában. Szabó Pál Tamás (Phantasy Bureau) már-már Bonanza Banzai -os “tökéletes” hangszíne és előadásmódja pompásan simult a kompozícióra. Az eredeti dalban is hallható akusztikus gitár sávjait Schnellbach Dávid (ByeAlex és a Slepp, Audio Love Nation) játszotta fel.
A dal múltbéli távkapcsolatunk dilemmáit is feleleveníti. Te költözöl hozzám Magyarországra, vagy én megyek Lengyelországba? Engem választasz, vagy Magyaroszágot? Nekünk is döntenünk kellett, mi Magyarországot választottuk, az én kérésemre. Feleségem soha nem tette fel a kérdést, hogy miért, én pedig sosem próbáltam összeszedni az érveimet – ezt a kérdést szerintem nem lehet csak racionális megközelítéssel megválaszolni. A szaxofonszólót fújó Sampo Hiukkanen (Fővárosi Rapcirkusz, Elena Mindru Finnection, Nina Mya, Sampo Hiukkanen String Theory) története még összetettebb: ő Finnországban nőtt fel finn és magyar szülők gyerekeként, gyermeke – magyar anyukával – pedig Magyarországon.
Ania:
Grzegorz Ciechowski énekes, zenész, zeneszerző és szövegíró volt, és kétségtelenül a lengyel kortárs zenei élet egyik legfontosabb alakja. Zenéjét a Republika nevű zenekar vezetőjeként, és szólóprojektjeiben is a korát meghaladó frissesség és eredetiség jellemezte, a dalszövegei pedig megérdemlik az irodalmi jelzőt. Ahogy sok kortársa, ő is tervezte külföldre “menekülését” az országból, de végül maradt. A döntés mögött feszülő érzelmi vívódásai ihlették ezt a “szerelmes dalt”, amit a lengyelek számára annyira átélhető formában sikerült megalkotni, hogy sokan a mai napig az egyik legjelentősebb slágerként – egyfajta második lengyel himnuszként – tartják számon.
A Te Titkos Bűnöd (Jestem Twoim Grzechem – Izabela Trojanowska)
Eredeti szerzők: Romuald Lipko, Andrzej Mogielnicki
Illés:
Megkérdeztem a fodrászomat – akinek kezei között megfordul pár zenész – hogy ismer-e jó magyar énekesnőt. Többek között Szalai Annát ajánlotta, így meg is néztem a videóit és egyből írtam neki, hogy lenne-e kedve lengyel dalt énekelni. Lelkes volt és ráadásul Dorozsmai Gergő szerzőtársát is berántotta a buliba. Miközben egyeztettünk a lehetséges dalokról, volt egy ráeszmélése Annának, miszerint “Elfelejtettem, hogy Gergő felesége is lengyel :D”, így végül Gergő felesége ajánlotta a számot. Az én kontribúcióm annyiban merült ki, hogy az első vázlat meghallgatása után visszaírtam Annának, hogy “hát ez valami kibaszott jó! :D”. Nagyon inspiráló volt, ahogy a dalt megcsinálták, és Gergő később jótanácsokkal is segített a lemez keverésében, illetve ő vezette a maszterelési munkákat a Tom-tom stúdióban.
Ania:
Izabela Trojanowska lengyel pop-rock énekes karakterében markáns női energiákat elevenített meg a 80-as évek elején, amely újdonságot hozott a korszak zenei színterébe, és lehetővé tette, hogy eltávolodjon az akkori énekesnőkre jellemző békés, szelíd imázstól. A “Jestem twoim grzechem” (Én vagyok a Te bűnöd) 1980-as debütáló lemezének napjainkra már a köztudatból kikopott slágere, amit Romuald Lipko zeneszerző és Andrzej Mogielnicki szövegíró zseniális duója közösen írt.
Éledez (Z Imbirem)
Eredeti szerzők: Lesław Mateck, Łukasz Federkiewicz, Olek Świerkot, Piotr Szmidt
Illés:
Császári “Csaszi” Gergő (Császári Pillanatművek, Erik Sumo, Kaukázus, Kiende, Paganza) pár koncertjére elhívott nagybőgőzni már korábban, és az egyik kedvenc magyar számomat, a Lerobbant Trabantot ő írta, ezért nagyon szerettem volna, hogy énekeljen a lemezen. Ausztráliából éppen Magyarországra látogató unokatesójával, a szintén zenész-zseni Chris Endreyvel összeraktak egy alapot zongorával és ukulelével. Utána átjöttek hozzám és feljátszották azt, hegedű, klarinét és gitár kiegészítéssel. Az én feladatom a nagybőgőzésen túl a rengeteg zenei ötlet és szólam letisztítása és a dal végső ívének összelegózása volt. Csaszi kész szöveggel érkezett (“Cimbirem”), de egy cigi-kávézásból való visszatérése után közölte velünk, hogy teljesen átírta azt.
Az eredeti lengyel szöveg – ami egy gasztronómiai szimbólumokkal felépített mélyen megható szerelmes dal – nagy kedvencem, így az elején picit bántam, hogy teljesen más irányt veszünk. De a végeredményt hallva örülök, hogy nem próbáltam Csaszira erőltetni az elvárásaimat.
Ania:
Kortez (Łukasz Federkiewicz) 2015-ben debütált a lengyel könnyűzenei színtéren. Egyedi, kifinomult, korántsem egyértelmű zenéjéhez szokatlanul ellentétes megjelenés és karrierút társult – mielőtt a lengyel szívekbe belopta volna magát, óvodai zenés foglalkoztatóként, favágóként és bolti biztonsági őrként dolgozott. Kortez költői és hiteles dalai teljesen elvarázsolta a lengyeleket, így mostanra koncertjeire pillanatok alatt elfogynak a jegyek. Az eredeti dalban Kortez a szerelem kibontakozását az egzotikus konyha új ízeinek megtapasztalásához hasonlítja.
Chopin-remixek
Illés:
Egyik munkatársamról kiderült, hogy a csávója “otthon zenélget”. Kapott pár Chopin darabot mintának – amiket Hernádi “Moody” Márk komám zongorázott fel – , hogy csináljon valami kis instrumentális szösszenetet egyfajta külön hangulati elemként a lemezre. Végül összesen három dalt rakott össze, full más stílusban és annyira faszán sikerültek, hogy az egyik lett az album nyitódala, megalapozva annak hangulatát. A lemezen így meghatározó központi elem lett a zongora, úgy, hogy dalról-dalra más szerepet és hangsúlyt kap. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a klasszikus zene kedvelői vajon mennyire térnek ki a hitükből, ha meghallják Chopin darabjait szétglitchelve, vagy baszatós goa alapra felhúzva és lesznek-e annyira nyitottak, hogy egyáltalán felismerjék kedvencüket.
y0tz így mesél a munkáról: A zene több évtizede az életem része, ezért is örültem annak, hogy bekapcsolódhatok ebbe a projektbe. Nagyon izgalmas volt Chopin zenéjét feldolgozni. Mondták már rólam, hogy jó illatú a pulóverem. De voltam már rendkívül büdös pólóban is – ezt nem említették. Megtisztelő érzés, hogy egy híres zeneszerző dallamdarabkáit ültethettem át az én stílusom szerint új zenékbe. Ezáltal olyan, mintha az ő zsenialitása, mégha egy picit is, de a részévé vált volna a munkámnak. A múlt és a jelen találkozott így és még tovább élhet a jövő generációjában ezáltal is. Attól, hogy valami régen készült, más stílusban, környezetben, ugyanúgy alakíthat minket és nyomot hagyhat még mindig a lelkünkben, ha rendelkezünk ilyesmivel.
Ania:
Chopin zenéje hiába áll igen távol az átlagos lengyel ízléstől, az ország első számú kulturális szimbólumának számít, és jelenléte a klasszikus zene érzékelhető elitizmusa ellenére korántsem korlátozódik a filharmóniák koncerttermeire. Chopin műveit és magát az imidzsét gyakran használják fel marketingüzenetekben, és számos értelmezés vagy inspiráció tárgyává válik más művészeti területeken is, aminek köszönhetően a jelentősebb művei szinte altatókként ivódtak a lengyelek tudattalanjába. Aki a fővárosba látogat, ne hagyja ki a Łazienki Park ingyenes Chopin-koncertjeit, melyek takarókon heverésző varsóiak százai számára jelentenek egy-egy kellemes, piknikhangulatú vasárnap délelőttöt.
Varsovie – Brodka
Eredeti szerzők: Monika Brodka, Bartosz Dziedzic, Carenzo Quentin
Illés:
Hanna (Rehab Nation, Kiméra, FUNKorporation) pár Dokkerman And The Turkeying fellaz bulinkon beugrott hozzánk énekelni és mindenki teljesen ki volt, mennyire erős, “egész estét betöltő” hangja van. Nagyon örültem, hogy volt kedve énekelni a lemezen, és sikerült is olyan dalt mutatnom, ami tetszett neki. Ő maga rakott össze egy chillesebb, electro vázlatot, amivel azonnal kapott egy csavart a dal. Közösen töltött ebédünk közben láttam meg először a tetovált biciklit a csuklóján, ami után egészen más ízzel csengtek az “all I need is my bike” sorok. Zimon Peti komámat – az emlegetett Dokkerman multiinstrumentalista dalszerző- dobos-énekesét kértem meg, hogy ő producerelje meg Hanna vázlatát. A dalhoz készült videó nyersanyagát egy videóklipünkhöz forgattam elég bevállalós megoldásokkal a VII kerületben, lomtalanítás idején, majd 5 éven keresztül hittem elveszettnek a felvételeket. Kiderült, hogy végig a gépemen volt – és nem az összes adathordozón, amit végigtúrtam az évek alatt -, csak rá kellett keresnem a nevére. Szentesi Roland vágta meg a videót, egy olyan jelenetet feldolgozva amikor felbugyborog a város szemete – vagy máshonnan nézve kincsei. Így egy tökéletes anti-Budapest-imázsfilm lett -hasonlóan ahogy a dal is Varsó legszürkébb, legfelhősebb, leghidegebb oldalán vezet végig.
Ania:
Monika Brodka 2004-ben kezdte országos zenei karrierjét, amikor megnyerte a lengyeleknél is igen népszerű „Idol” harmadik kiadását. Első két albuma nem sokban különbözött a zenei műsorokban debütáló énekesnőkre jellemző, kiszámítható popprodukcióktól, és mint azt Brodka maga is elismerte egy interjúban, inkább előadóként, mint alkotóként szerepelt rajtuk. Következő albuma, a 2010-ben megjelent Granda viszont áttörést hozott, és azóta Brodka folyamatosan lepi meg a közönséget friss de mégis művészileg érett zenei kísérleteivel. Brodka lengyelül és angolul is ír, és egyik legnépszerűbb dala az angol nyelvű „Varsovie”, ami azokat a varsóiakat érinti meg akik megpróbálják átvészelni a nyarat ebben a szürke, télen kissé nyomasztó, de igenis szerethető városban.
Én vagyok (Jestem – Pablopavo i Ludziki)
Eredeti szerzők: Radosław Polakowski, Lena Romul-Markuszewska , Jakub Sadowski, Jakub Kinsner, Paweł Sołtys, Emil Wojtczak, Rafał Kazanowski, Andrzej Marek Giegiel
Illés:
Feleségem óriási kedvencének dalait nagyon sokáig kerültem, mert szövegei nagyon kifinomultak és komplex felépítésűek – tele frappáns lengyel szójátékkal és szimbólumokkal, a zenében pedig egyszerűen nem találtam kapaszkodót. Elkezdtem végigpörgetni a teljes diszkográfiát, és a 2017-es albumon felcsendült ez a fura akkordmenet, amitől egyszerre hallottam a számot “esetlennek” és izgalmasnak. Már az első sor érdekes felütéssel indul – “Én vagyok az a srác, aki a koncertemre eljött” – és ezt a kifordult nézőpontot végigvezetve járja körül, hogy egy előadóművész hogyan hat emberi történetekre. Mindezt úgy, hogy szerepét egyszerre érzed nagyon jelentősnek (mindenki az ő koncertjére jött) és teljesen jelentéktelennek (valójában mindenki csak szeszel és egészen másra figyel). A szöveget Mócsai-Karaba Márta Alexandra műfordító lefordította, majd azt átalakítottam, hogy énekelhetőbb legyen. Gitár helyett zongorával, szintibasszus helyett nagybőgővel építettem újra az alapot, Barta Gyöngyi (Képzelt Város, Atreyu’s Horse) pedig a csellószólamokat bolondította meg és játszotta fel. Hatalmas mák és menőség, hogy Szűcs Krisztiánt (Szűcs, Heaven Street Seven, Pablo Hunny, Rühös Foxi) sikerült felkérni az éneklésre, mert ő Pablohoz hasonló szinteken élte meg frontemberként az előadóművészet magasságait és mélységeit.
Szűcs Krisztián:
Bár nem tudok lengyelül, de ez a furcsa félig beszélve énekelt valcer egyből megtetszett. A szöveg pedig nagyon érdekes, hiszen azt mondja el, hogy különböző emberek fejében mi zajlik egy koncerten. Úgy tűnik egyikük sincs igazán jelen a pillanatban, és maga a koncertszituáció csak a kerete a személyes mikrotörténeteknek, amiket igazából csak sejthetünk. Külön szereplő a basszushang, és a fény, és végül a múlt eseményeiből a dal jelenébe mutató életmorzsák, egy, a jelen pillanatból a jövőbe mutatóval zárulnak le. Mindez persze csak utólagos okoskodás, de nagyon átélhető és valahogy megható az egész sztori.
Sajnos nagyon keveset voltam Lengyelországban, de mindig volt egy erős vonzódásom felé. Ez egyebek mellett betudható a Krúdy-rajongásomnak, a Pestről nézve mindenkori misztikus Észak, a Tátra, a Szepesség, „és ami azon túl van ” iránti megmagyarázhatatlan vonzalmamnak. Meg pár kirándulásnak Krakkóban. Sajnos a Balti-tenger partján még nem voltam, de közeleg az idő.”
Ania:
Pablopavo (Paweł Sołtys) énekes, zenész, dalszerző és díjnyertes író. Zeneileg erősen kötődik a reggae közösséghez, több zenekarban énekel, MC-zik, köztük a népszerű Vavamuffin -ban. Szólóprojektjében – amit a Ludziki zenekar támogat – , messze elrugaszkodik a jamaikai ritmusoktól, és olyan dal-történeteket alkot, amelyekben hétköznapi emberek és mindennapi életük történeteire élesíti írói fókuszát.
Earth Scar – Decapitated
Eredeti szerzők: Wacław „Vogg” Kiełtyka, Rafał “Rasta” Piotrowski
Illés:
Mikor nyakig benne voltunk a lemez készítésében, egy megcsúszott estén egy belvárosi ivóban szinte teljesen véletlenül összetalálkoztam a Decapitated tagjaival, akik éppen a Budapesti sold out bulijukról csöppentek oda. Nem volt mit tenni, együtt italoztam tovább ezekkel a nagyon barátságos, nyitott, érdeklődő figurákkal. A rákövetkező napokban esett csak le, hogy “Vogg”, akivel kedélyesen beszélgettem, az egy legenda – nem csak azért mert a kegyetlen sorsú zenekara technikai metál körökben az egyik legismertebb a világon, de úgy mellesleg a Machine Head gitárosa is. Az est egyik legabszurdabb pontja az volt, amikor a kocsmában álló zongorán elkezdett játszani hajnali 3-kor, és miután a biztonsági szakember onnan határozottan, nem éppen finom szavakkal azonnal eltessékelte, ő szelíden és mosolyogva számonkérte, hogy miért nem zenélhet – átbillentve a biztonságiőrt az “eztnemhiszemelbazmegnemértibazmeg” stádiumba. Az est foszlányainak összerakása után azonnal írtam is Moody -nak – aki nem csak eszméletlen virtuóz zongorista, hanem ő is szereti más számainak a szétszedését és nem mellesleg az elborult metál zenét is. Pár nap múlva át is küldte a darabot, amibe teljesen beleszerettem. Nagyon inspiráló pucéran hallani a zúzás mögött bújó komplex harmóniákat, finomságokat és mélységeket, másrészt zongorával volt képes visszaadni “Vogg” gitárreszelő virtuozitását – aki – mint utólag kiderült -, tényleg zongorázik is, és nem csak kocsmákban.
Ania:
A Decapitated a Behemoth mellett Lengyelország egyik legismertebb metál zenekara, akik 8 albumnyi életművel nemzetközileg is elismert alakjai a metál színtérnek.
Almost There
Eredeti szerző: Marcin Cichy
Illés:
Ez az underground körökben legendás lengyel Skalpel duo egyik tagjának debütáló szólólemezének egyik dalának remixe, amit korábban egy remixversenyre csináltam. A versenyt meg is nyertem, és nagyon jól jött a visszajelzés, hogy érdemes más zenéit matatnom, enélkül biztos nem mertem volna nekiállni ennek az albumnak. Akkor épp a legismertebb lengyel kortárs nagyzenekari komponista – Jimek – zenéi inspiráltak – akit úgy ismertem meg, hogy megkérdeztem a feleségem, hogy “ki szerinted a legjóképűbb lengyel?”. Az ő hatásának is betudható, hogy Marcin nyugis minimál new-jazzes számából egy monumentális, fúvós-vonós-megalomán csinnadrattát faragtam.
Ania: A Skalpel Marcin Cichy és Igor Pudło projektje, akik a 2000-es évek elején 60-as, 70-es évek lengyel jazzfelvételeiből építkezve az országban nagyon egyedinek és úttörőnek számító nu-jazz, downtempo hangzást keltettek életre.
