Hirdetés

It’s not me, it’s Take That

Lily Allen – It’s not me, it’s you
(2009 Capitol)

35 millió egy éves ruhatárra, mínusz egy BMW, slágerlisták teteje, három (működő!) mellbimbó, amik majdnem ráborultak Damon Albarnra, vélhetőleg erős londoni szitkozódások közepette. Kiről beszélünk? Hogyne. A művésznő albuma már aligha nevezhető frissnek – mondanivaló azonban akad bőven a bulváron túlmenően is. 

Nekem viszont Lily Allen neve hallatán, nem tehetek róla, de két dolog ugrik be, és egyik sem a művésznő maga; GG Allin és Kate Nash. Az elsőt most tudjuk be zenei előképzettségem göcsörtös mivoltának, valamint annak, hogy tinédzserkorom legszebb éveit kapálta el a Matula magazin olvasgatása. Emellett a másodiknak már inkább van alapja. Kate Nash És Lily Allen pályája ugyanis sok ponton kapcsolódik, ilyen közös nevező a védjegyszerű abszolút londoni dialektus (na de ha védjegy, akkor kié?), és a híres neves legendás myspace-barátság még a kezdet kezdetén. Csakhogy a helyzet az, hogy Lily sikeresebb lett, Kate pedig szerethetőbb. Kate Foundations videóját az ember ezredszerre is várakozással nézi végig, az egyszerű csaj egy gitárral imázs nála sokkal jobban működik, míg a jelen tárgyalt lemez is inkább egyszerűnek szeretne tűnni, de valójában egy előre pontosan kiméricskélt arányban tradícionális és modern, tökéletesen biztonságos cucc ami egy az egyben illeszkedik az olyan új angol mainstream pophangzásba, hogy az ember kapkodja a fejét, hogy most Mikát, vagy Take Thatet vagy mi az istent hallgat tulajdonképpen. De tényleg, ez a Who’d Have Known – Shine párhuzam miért csak az én fülemet bántja? 

Igazságtalan lenne viszont azt mondani, hogy nincsenek a lemezen jó számok – az első néhány dal például kifejezetten jól sül el, szövegileg, zeneileg is változatos. Az Everyone’s At It dallamai, friss szintije, a The Fear slágeressége görbetükrével (ami mondjuk hatásosabb lenne ha nem hallanánk tőle folyamatosan, hogy tényleg mennyi pénzt ver el ruhákra), a Not Fair idióta country gitárjai pedig nagyon-nagyon sokat dobnak úgy általában a lemezen. Nincs sok ún. ötlet, de ez kifejezetten jó. Nyilván eddig hallgattak bele az emberek a lemezboltban – mert ezután fokozatosan válik lapossá és érdektelenné az egész, és így hiába fogós a Him és hiába remek a recsegős bakeliteffekt hangulatépítése a befejezésben, nem csinál popklasszikust a lemezből.

Még több Popcorn

Két bónuszrészt kap az Eufória, az egyiket még idén

A zenében is nagyon erős sorozatnak már készül a második évada, de előtte még kapunk valamit.

Eladó a Bárányok hallgatnak című filmből ismert horrorház

Buffalo Bill házát egész olcsón meg lehet venni.

Digitálisan felújították és tévében közvetítik a legendás 6:3-as magyar-angol meccset

Onnan indultak, hogy volt egy tévé képernyőjéről kamerával felvett fekete-fehér felvételük.

Kommentek

35,017KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
695FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Audiópartnerünk

Friss Lángoló

Aranyéletes dalához forgatott videót a SONYA Terézvárosban

A Hunyadi téri vásárcsarnok évtizedek óta lakatlan fejépületében zajlott a munka.

Nem olcsó, de nagyon erős az új Huawei Mate-széria

Bemutatkozott az új EMUI kezelőfelület, és egy rakás kiegészítő is érkezett.

Жълтото Момиче – Premier a Meszencsinkából is ismerős Biljarszki Emiltől

Ambient hangzású dal debütál a Lángolón, klippel együtt.

Budapesttől is elbúcsúzik Ozzy Osbourne

Az eredeti turnéban nem volt benne Budapest, a most lefoglalt dátumokban már igen.

Tiktokos hülyeség miatt került vissza a Fleetwood Mac a slágerlistákra

Egy veszélyes kihívás miatt éli újabb fénykorát a zenekar. A gördeszkázás közbeni áfonyalé szürcsölgetésbe a zenekar is beszállt.