Megjelent Bigfoot Preston legújabb Light Up My Darkness című lemeze, amiről elöljáróban már több előfutárt is bemutatott. A lemezen szereplő tételekről pedig dalról dalra is mesélt Gábor András dalszerző-gitáros, aki 2020-ban kezdett el Bigfoot Preston néven saját anyagain dolgozni.
The Harbinger
Az alig fél perces nyitány fontos részét képezi a lemeznek. A sejtelmes Hammond-orgona és a visszhangoktól zengő gitárok vezetik fel az első dal hangulatát előhírnökként. Gondolkodtam rajta, hogy ez lehetett volna a Broken Halos intrója, de jobbnak tűnt egy külön, instrumentális dalként kezelni.
Broken Halos
Ezt a dalt a világunkat fenyegető klímaválság és a Ne nézz fel! című film inspirálta, amelynek az alapsztorija az, hogy két csillagász figyelmeztetni akarja az emberiséget egy hamarosan a földbe csapódó üstökösre, persze a világ ezt nem akarja tudomásul venni, elbagatellizálva az elkerülhetetlent.
Bluebird Wine
Dal egy madárról, aki nem tud együtt maradni már a párjával, és féktelen ivászatba kezd. Miután kijózanodik a Kékmadár nevű bor-okozta mámorból, amiről eddig úgy gondolta, hogy szabaddá teszi, elkezd visszavágyódni az otthonához. Szimbolikus témájú sztori az emberi kapcsolatokról.
Glorybound
Emelkedett, vidám, amolyan road trip hangulatú dal, amely az élet szeretetéről szól. A hasonlat itt egy vonat, amiről nincs leszállás, és nem tudjuk merre tart. Ez a dal válaszként íródott a pár évvel ezelőtti lezárásokra, amikor az ember már nagyon ki akart szabadulni, szeretett volna szórakozni, emberekkel lenni és élvezni az életet. Szerintem ezt az érzést a covid időszaka alatt mindannyian megéltük. A dal rövidebb verziójához készült egy klip is, amely tavaly ősszel jött ki, mint bemutatkozó Bigfoot Preston-dal.
Carnivale
Ez a dal arról a fordulópontról szól, amikor az ember középkorúvá válik. A középpontban egy karnevál áll, ami magát az életet személyesíti meg az összes furcsa szereplőjével együtt. Indirekt módon erre a dalra két film is inspirációként szolgált: a Szörnyszülöttek (1932) és a Vándorcirkusz című sorozat (2003). A két említett remekmű sötét és bizarr hangulatával ellentétben ez a dal az egyik legvidámabb a lemezen. Bruce Springsteen és Tom Petty fanoknak ajánlott, erre a két előadóra egyébként finom utalás is van a dalban.
Light Up My Darkness
Ez egy gospel, vagy fohász, amelynek a szövege tele van bibliai elemekkel (a Szentlélek, a kígyó képébe bújt gonosz, stb). Dallam és a hangzás tekintetében az általam kiemelten kedvelt motown és southern-soul zenei stílusok szolgáltak inspirációként. Adta magát, hogy a sztori kissé az amerikai déli államokra jellemző vallásosságra és a Faulkner-féle délvidéki gótikus világ köré épüljön. A lemezről az egyik személyes kedvencem.
Melody Lane
Ez a dal az én „Halott menyasszonyom”. Nem titok, hogy egy Tim Burton film inspirálta ezt a balladát, az animált videóklip is hasonló képi világgal készült és jelent meg tavaly Halloween előtt.
Egy Melody nevű lányról szól, akinek a halálát a párja nem bírja feldolgozni, és egészen az alvilágig merészkedik, hogy viszontláthassa halott szerelmét. Ennek azonban ára van. A cím átvitt értelemben a pokolba vezető utat is jelenti. Ja és mindez a Tarantino filmekre jellemző western hangzással körítve.
Borrowed Time
A lemez számomra legszemélyesebb, és talán legszomorúbb dala. Ez a szerzemény arról szól, hogy az idő véges és valójában nem is a sajátunk, korlátozott, „kölcsönzött” és egyszer csak elfogy. Az elmúlt években sajnos jónéhány barátomat és családtagomat is elvesztettem és ezek a megrázó események vezettek arra, hogy kiírjam magamból az érzéseimet. A verzéket átjáró melankólia ellenére a refrén a reményt erősíti az emberben. A hangszerelés itt külön kihívás volt, mivel korábban csak ritkán használtam atmoszférikus szintetizátorokat a gitárok mellett.
My Jerusalem
Ebbe a steel gitárokkal átitatott country dalba is belekúszik kicsit a vallásosság, de a sztorija inkább az elvágyódásról, illetve a megváltás kereséséről szól. Jerusalem egy képzelt hely, ahol az angyalok fújják a harsonákat és üdvözlik a menedéket kereső embereket, akik végre letelepedhetnek és békében élhetnek egymással. A XIX. században egyébként például Kaliforniát hívták szimbolikusan „Amerika Jeruzsálemének”, amely az Aranyláz idején, a meggazdagodás reményében rengeteg európai bevándorlót vonzott.
Bigfoot Preston legújabb lemezét március 22-én élőben is bemutatja a Muzikum Klub & Bisztróban. A koncert részletei elérhetők a zenész Facebook oldalán, valamint az eseménynél.
