Hirdetés
Hirdetés

„Lennék az, aki az elején voltam” – Irie Maffia-interjú

Szeptember 21-én, szerdán „Are you reggae?” címmel ad különleges koncertet a Müpában az Irie Maffia. A zenekar egy estére visszatér a korai idők hangsúlyosan reggae-alapú megszólalásához, és egy teljes programot adnak elő ebben a köntösben, melynek során régi és új dalok is előkerülnek majd, sőt, még az est vendégzenészei is jamaicai hangulatban, újragondolt formában adják elő saját számaikat. Az Irie Maffia énekesnőjét, Sena Dagadut, és MC-jét, Columbot egy nyárvégi koncertjük előtt sikerült telefonvégre kapnunk. Az interjúban olyan témák kerültek szóba, mint az alkotói én frissen tartása, a reggae, mint hozzáállás, de az is kiderül, ki az Intuitív Művészlelkek Reprezentatív Szakszervezetének vezetője!

Hogyan jött az „Are you reggae?” koncert ötlete? Van köze ahhoz, hogy idén pont 15 éve jelent meg az első lemezetek, a „Fel a kezekkel!”, ami annak idején ebben a stílusban fogant?

Columbo: Hoppá! Nem is tudtuk, hogy az első lemez most lett tizenöt éves.

Sena: Ezen nem is gondolkodtunk, szóval nem ez az apropója a koncertnek. Bandi, szerintem a te fejedből pattant ki, hogy csináljunk egy ilyet.

Columbo: Inkább közös ötlet volt. Az apropó pedig az, hogy az Irie Maffia leginkább fesztiválokon, nagyobb koncerthelyszíneken játszik, 6-8 ezer, vagy még több ember előtt, és általában ezekre a koncertekre olyan műsort próbálunk összeállítani, ami az egész pályafutásunkból merít, amiben a régi és az újabb számokat is megfelelő arányban tudjuk felvonultatni. És pont emiatt rengeteg számunkra fontos dal kimarad most már a műsorból, olyanok, amelyek mondhatni megalapozták a zenekar arcát. Ugye ez maga a reggae zene, a reggae stílus. Arra gondoltunk, hogy a MÜPA pont megfelelő hely, illetve kiváló alkalom egy ilyen családiasabb, intimebb koncertre, ahol leginkább azokra a dalokra építve rakunk össze egy teljes estét, amik ma már esetleg nem férnek bele egy nagyszínpados műsorba.

Sena: Egyszer csak azt vettük észre, hogy egy-egy hajtós fesztiválszezonban nagyon sok reggae dal kifázik a műsorból akár a tempó, akár más miatt, és jó ötletnek tűnt, hogy most ezeket egy kicsit leporoljuk, megünnepeljük, és szeretgessük őket, hiszen megérdemlik.

A koncerten kifejezetten az első lemezre, a korai dalokra fókuszáltok, vagy inkább az lesz a koncepció, hogy minden korszakból válogattok, és a később született dalokat is reggae-s hangulatban, hangszerelésben hallhatja majd a közönség?

Sena: Nyilván a régi dalok adják magukat, de lesznek újak is, mondhatni ez az este egy utazás lesz a reggae világába. Nem akarok minden poént lelőni, de lesz példa olyanra, hogy a mi kedvenc riddimjeinket, a saját dalaink alapjait keverjük sztenderd reggae riddimekkel, átdolgozzuk más stílusú számainkat reggae-vé, és persze néhány klasszikus is elhangzik majd. Igazából itt a műfaj határozza meg a koncert képét, nem feltétlenül maguk a dalok. A milliőt, a vibe-ot, vagy összességében ezt a reggae életérzést akarjuk újra reflektorfénybe hozni, ugyanis szerintünk Magyarországon kicsit elhalt ez a stílus, nincsenek ilyen tematikájú bulik. Mi régen nagyon sokat jártunk reggae klubokba, helyszínekre, eseményekre, maga a zenekar is ebből a közegből indult el. Ezt a hangulatot akarjuk feleleveníteni, vagy ha úgy tetszik, tisztelegni szeretnénk előtte.

A reggae szerintetek pusztán zene, vagy inkább egyfajta hozzáállás? Szerintem ez a stílus is kicsit olyan, mint a punk, hogy maga a szellemiség, a hangulat sokszor akkor is jelen van az előadóknál, ha maga a zene változik az évek folyamán. Ti mit gondoltok erről?

Sena: Szerintem mindkettő, mert kell egy meghatározó lüktetés a basszuson, van egy tipikus dob groove, amire a zene épül, ezeket nem lehet mellőzni, mert pont ezek hozzák létre azt a vibe-ot, azt az érzésvilágot, amire ráépülhetett ez a „reggae attitude”. Nem egy fiatal műfajról van szó, szóval volt már ideje arra, hogy a zenei motívumokon túl életstílussá is váljon.

Columbo: A fiatalok körében talán azért szorult mostanában háttérbe a reggae, mert a világ is felgyorsult. Sokkal kevésbé türelmesek és befogadóképesek az emberek, így egy lelassult hangulatú dal a fiataloknak talán nem jelent ma akkora impulzust. Én inkább úgy látom, hogy manapság sokan a reggae-ből áthozott elemeket építenek be új dalokba, új zenei környezetbe. Ez nálunk is sokszor felfedezhető, mert azért nagyon sok dalunkba próbáljuk valahogyan becsempészni ezt a reggae életérzést mostanában is.

A felgyorsult világ, ami az előbb szóba került, elég jól rímel a pár hónapja kijött „Volt egy álmom” című dalotok szövegére, hogy „Lennék az, aki régen voltam, a telefon helyett a kezedet fogtam”. Jobb lett bármi mondjuk 2007 óta, vagy tényleg igaz, hogy régen még a nosztalgia is jobb volt?

Columbo: Mi kényesen ügyelünk arra, hogy azért ne essünk bele ebbe a megkeseredett, „régen minden jobb volt” zenészi attitűdbe. Én soha nem hasonlítgatom a régi világhoz az újat. Nem jobb vagy rosszabb ma, egyszerűen más. Ez a váltás ugyanígy megvolt a szüleink korosztálya és közöttünk is. Van, aki fel akarja venni a tempót, van, aki nem. Az Irie Maffiánál azt látom, hogy nyilván nem fogunk a trendek után rohanni, de szerintem ezzel párhuzamosan sikerül frissen tartani a zenekart, meg egyébként szeretjük is a modern, mai zenéket. Nincs azzal semmi baj, hogy változik a világ, inkább az a lényeg, hogy önmagunkat és az eredetiségünket megtartva, természetes módon el tudjunk érni a fiatalabbakat is.

A közönségnek az a része, aki később ismert meg titeket, szerintetek hogyan reagál majd arra, hogy ilyen köntösben hallja a kedvenc dalait?

Sena: Részben az előző kérdésre is válaszolva, fontos, hogy ne váljunk azokká a szülőké, akik azt mondják, nem értik a mai fiatalokat. Tehát ez nem egy oktató jellegű koncert lesz, hogy „márpedig tudnotok kell, hogy mi az eredeti, és tudjátok, mi a reggae!” Ez az ötlet csak úgy jött, és csak remélni tudjuk, hogy azokban, akik eljönnek, van annyi érdeklődés a zene iránt, hogy át tudják érezni azt, amit mi szeretünk – még ha nem is pontosan azt kapják, amivel mondjuk egy fesztiválon állunk színpadra. Szerintem sok szempontból még érdekesebb is, amikor másfajta hangszerelésben játsszuk el a dalokat.

A próbafolyamatot milyen megélni belülről? Van olyan, hogy egy régi dalnál most tűnik fel, hogy „ez de jó volt annak idején”, vagy éppen egy átdolgozás jelent hasonló élményt?

Sena: Abszolút, és szerintem ez hatással is lehet arra, hogy mondjuk a jövő évi fesztiválszezonban mit fogunk csinálni. Nyilván mindig belemerülünk abba, amivel épp foglalkozunk, ilyenkor pedig váratlan helyekről is jöhet inspiráció. És amikor ezt mondom, Bandi itt mosolyog mellettem, mert nekem már most van két olyan dal, amit be akarok tenni a jövő évi műsorba, ő meg nevet ezen!

Columbo: Nem, azon nevetek, hogy pont a napokban volt egy próba, aminél azt mondtuk, hogy ne is annyira magukat a dalokat próbáljuk, hanem inkább ötleteljünk a különböző gegeken, átkötéseken. És persze mindenki dobta be a régebbinél régebbi dalokat, egy idő után meg azt vettük észre, hogy ott ül körben a zenekar, mindenki röhög, megy a sztorizás, és a többi. Szóval biztos vagyok benne, hogy ez az időszak egyben csapatépítés is. A zenekari morálnak is tök jót tesz, hogy egy ilyen műhelymunka során, együtt alakítjuk ki a műsort, a számsorrendet. Alaphelyzetben, amikor koncertszezon van, jellemzően egy bejáratott műsort viszünk minimális változtatásokkal, de most, ahogy a zene is le fog lassulni erre a másfél órára, úgy átvitt értelemben mi is kicsit lelassulunk, így pedig van lehetőség arra, hogy valóban együtt vegyünk részt a kreatív folyamatban.

Lehet azt mondani, hogy ilyenkor kicsit újra felfedezitek magatokat akár zenekarként is? Hiszen az, hogy a régi dalokat játsszátok, vagy abból a zenei világból indultok ki, valahol a saját gyökereiteknek a felelevenítése, ami rengeteg új ötlet kiindulópontja is lehet.

Sena: Így van. Főleg egy olyan zenekarnál fontos ez, mint mi, akiknél mondjuk a májustól szeptemberig tartó fesztiválszezonban azért elég komoly a hajtás: összerakunk egy műsort, és ilyenkor sok szempontból meghatározó a szisztematikusság és a „delivery”, tehát hogy mindenhol hozzunk egy ugyanolyan magas színvonalat. Én meg általában az intuitív művészlélek vagyok, és abszolút felpezsdülök a mostanihoz hasonló helyzetekben, mert látom, mennyire jólesik az egész zenekarnak, hogy most teljesen máshonnan közelítjük meg önmagunkat. Jó kicsit levenni azt a páncélt, ami kell ahhoz, hogy egy sikeres, 30-40 koncertből álló nyári szezon lemenjen. Ilyen értelemben felfrissülés és fellélegzés, amikor nevetve, röhögve, együtt tervezve húzzuk elő az újabb dalokat, a riddimeket, a különböző kiegészítő ötleteket. Ez olyasmi, amire szükségünk van ahhoz, hogy ne fásuljunk el, ne fáradjunk bele, és ne egy síkon lássuk a művészetünket, a közös életmódunkat.

Lesznek vendégeitek is a Müpában, egyrészt egy háromtagú fúvósszekció, Hámori János, Lovay Tamás és Weisz Gábor személyében, rajtuk kívül pedig közreműködik majd Lábas Viki, a Margaret Island énekesnője, László Miksa a Ladánybene 27-ből, illetve Azahriah. Ők hogy kerültek a képbe, illetve mit takar az, hogy újrahangolva adják elő a saját dalaikat a koncerten?

Columbo: Mivel reggae tematikájú buliról van szól, Miksa mondjuk úgy, adta magát, hiszen mégiscsak ők voltak az első zenekar, akik Magyarországon meghonosították ezt a zenét. Viki és Azahriah meghívása meg úgy jött, hogy egyrészt jó kapcsolatban vagyunk mindkettejükkel, sokszor összefutottunk már ilyen-olyan rendezvényeken, illetve Vikivel már dolgoztunk is együtt, és igazából szerettünk volna olyan előadókat meghívni…

Sena: …akik nem azok a tipikus reggae arcok.

Columbo: Pontosan, hogy kicsit nekik is legyen kihívás, hogy kicsit kimozgassuk őket a komfortzónájukból. Azahriahról azért tudtuk, hogy kacsintgat a jamaicai gyökerű zenék felé, Vikiről meg azt, hogy szívesen kilép a saját keretei közül. Szóval arra törekedtünk, hogy a vendégek listája se legyen kiszámítható, és az ő szereplésükkel még izgalmasabbá tegyük a rendelkezésre álló műsoridőt.

Az „Are you reggae?” koncert után milyen terveitek vannak a közeljövőre?

Sena: Az év végéig inkább különálló dalok megjelentetésén gondolkodunk, most nem tartunk ott, hogy egy nagylemezt összerakjunk, de született bőven új, eddig még kiadatlan anyag idén tavasszal, egy jól sikerült zenei alkotótábor során. Szóval most egy kicsit stúdiózunk, és aztán új dalokat hozunk majd ki, az év végéig három van betervezve, valószínűleg videóklipekkel együtt.

Columbo: Illetve jövőre egy teljesen új színpadi és zenei koncepcióval jelentkezünk majd. A 15. jubileumi évünk a Covid miatt kicsit szétcsúszott, nem is tudtuk az adott évben megünnepelni, úgyhogy maga turné is majd’ két éven át tartott, ez idő alatt nagy vonalakban ugyanazzal a műsorral és látvánnyal koncerteztünk. Ezt most nyilván lecseréljük, és egy teljesen új színpadképpel és repertoárral készülünk a jövő évre.

Sena: „Új zenekar leszünk”, haha!

Arról el lehet árulni bármit, hogy milyen értelemben lesz „új” a zenekar, vagy ez egyelőre bizalmas információ?

Sena: (Hatalmas, filmbeli főgonoszokat idéző nevetés után.) Nem mondhatok semmit! Viccet félretéve, most megcsináljuk ezt a Müpás koncertet, erre koncentrálunk, de már vannak ötleteink, hogyan frissítsük a zenei énünket akár saját magunk számára is. Ez szerintem egyéni szinten is fontos minden művész számára. Az Irie Maffiával több ízben is átéltünk már megújulásokat, most is egy hasonló küszöbén állunk. Remélhetőleg ez időben is megfelelően összeáll majd, és kedvez nekünk annyira az élet, hogy jövőre meg tudjuk valósítani. De hogy pontosan mi lesz ez, erről én – az Intuitív Művészlelkek Reprezentatív Szakszervezetének vezetőjeként – annyit merek most mondani, hogy pontosan még fogalmunk sincs, hogyan lesz – de az biztos, hogy nagyon jó lesz!

Columbo: Én csak annyit tennék hozzá rejtélyesen, hogy „december 30.”, jelentsen ez most bármit! Az idei évben ez egy nagyon fontos nap lesz, az Irie Maffia rajongóinak érdemes lesz majd figyelniük ezt a dátumot a naptárban.

Az interjú végén visszautalnék arra, hogy a reggae talán kevésbé van szem előtt manapság Magyarországon. Van-e olyan kortárs előadó, akiket szívesen ajánlanátok annak, aki friss hangzásokat keres ebben a stílusban?

Sena: Óriási Chronixx-rajongó vagyok, nagyon szeretem, amiket csinál, szerintem ő a modern reggae egyik zászlóvivője. Aztán ott van Koffee, egy fiatal hölgy, aki elképesztően nagy figyelmet irányít az egész műfajra azzal, ahogyan csinálja, teljesen zsigeri, ősi tudással. De rajtuk kívül ott van Stylo G. vagy Tarrus Riley – utóbbi már nem egy fiatal előadó, de imádom – , és még sorolhatnám a neveket. Van reggae ma is!

A koncertről további információk a Müpa weboldalán, valamint a kapcsolódó Facebook-eseményen!

Fotó: Irie Maffia Facebook

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

Kommentek

37,332KedvelőTetszik
2,909KövetőKövetés
1,090FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés

LÁNGOLÓ PROGRAMOK

Hirdetés

LÁNGOLÓ PREMIEREK

DALMEGOSZTÁS

Lemezkritikák

Beszámolók

Audiópartnerünk