Ha röviden össze szeretnénk foglalni, hogy mit lehet Las Vegasban csinálni, akkor azt mondanánk, hogy pénzt költeni. Viszont pénzt költeni sehol máshol nem lehet úgy, mint Las Vegasban. A Las Vegas residency fogalommá vált a popkultúrában, ráadásul az utóbbi évek alatt bebizonyosodott, hogy már rég megdőlt az a teória, hogy csak a már levitézlett, egykoron szebb napokat látott előadók fogadják ott a rajongóikat hosszú hónapokon keresztül. Las Vegas olyat tud, amit egy másik város sem, ez pedig az, hogy ahelyett, hogy egy előadó indulna turnéra a világ körül, az emberek a világ minden pontjáról oda járulnak, hogy lássák a kedvencüket.
Mikor Las Vegasban jártunk, rengeteg fajta szórakozás közül lehetett választani. Itt most olyan showműsorokra gondolok, amelyek itthon is tömegeket érintenének, ott viszont már egy idő után hangosan nevettem a nyolcadik különböző tematikájú Crique de Soleil vagy a tíznél több különböző tribute zenekar fellépési ajánlatain. De 2023-ban Las Vegasban olyan hírességek koncerteznek rendszeresen, mint Adele, Katy Perry, a Maroon 5, Rod Stewart, Sting, Bruno Mars, Usher vagy éppen Tiesto.
A negyvenes években még minden más volt
Las Vegast 1905-ben alapították a mormonok. Harminc év sem telt el, de már úgy emlegették, hogy a hely, ahol könnyedén el lehet válni. Aztán 1931-ben megkapta a szerencsejáték-engedélyt, és minden megváltozott. Ahhoz, hogy megismerjük a Las Vegas Residency világát, vissza kell menni a negyvenes évekig, a Last Frontier hotelbe. Ma is jellemző, hogy a különböző hotelek különböző tematikát kapnak Las Vegasban, így lehet az, hogy egy fél délelőtt alatt lehet gondolázni a kamu Velencében, ebédelni a kamu Eiffel-torony mellett, szétnézi a kamu Római Birodalomban, majd átsétálni kamu New Yorkba, és tervezgetni, hogy kamu Egyiptomba vagy kamu kalózszigetre menjen az ember délután. Szóval a Last Frontier nevű hely vadnyugatos tematikával hódította az oda látogatókat. Itt adta Liberace a több hetes koncertsorozatát, és megágyazott annak, ami ma már a popsztárok mellett a sivatagi rave-bulik, a tribute-fellépők, az Elvis-imitátorok, a Sinatra-utánzók, bűvészek, akrobaták, akrokbata bűvészek, hullahoppozó DJ-k, és egészen furcsa előadások hazájává tette a várost, aminek romantempójú növekedésére még azok az ott élők is rácsodálkoznak, akik ott nőttek fel. Liberace, aki a koncertek között saját maga szórólapozott és győzködte az embereket, hogy nézzék meg, 1955-ben már nem csak a zenéjét kínálta a látogatóknak, múzeumot is nyitott, ami természetesen róla szólt, és ékszereit, autóit valamint zongoráit lehetett benne megtekinteni, miközben a Las Vegas residency az élőzenei üzletág egy új ékköve lett.
Sokaknak Las Vegas a világ
1954-ben Louis Prima egy szicíliai jazz-zenész a Sahara hotelben kezdi kialakítani a saját stílusát, színpadi jelenlétét. A szakértők szerint simán a legnagyobb nevek között kellene számon tartani, előadásaira rengetegen jártak, történészek szerint ő kövezte ki az utat Elvisnek vagy Frank Sinatrának, sokan csak miatta látogattak Las Vegasba, de mégis kevesen ismerik a nevét, hiszen nem volt szüksége világkörüli turnékra, neki elég volt Vegas, ahol gyakorlatilag ugyanannyi embert szórakoztatott esténként, mintha turnéra indult volna. Ez egyébként azóta is megvan, az ott élők, akikkel szóba elegyedtünk, tényleg úgy gondolják, hogy Vegas tulajdonképpen a világ, minek mennének mondjuk Párizsba, mikor ott van Párizs Vegasban.
És ugye, hogy ez mennyire gyönyörű?
– mondta például a CES egyik társrendezvényének pincére arra, hogy Európából érkezve talán kicsit furcsa, hogy a szállodákban ókorinak tűnő templomutánzatok adnak helyet a játékgépeknek, és mindenhol még madarakat és naplementét is festenek a plafonra, hogy a jetlagtől egyébként is megzavarodott tested már abban se lehessen biztos, hogy a szabadban van vagy egy épületben. Vegas sokat változott az évtizedek során, tematikus szállodák jönnek-mennek, egy valami azonban állandó maradt. Ez egy felnőtteknek szóló játszótér, tele csillogással, fényekkel és zenével, és olyan szállodákkal, amelyek többségének saját, több ezer fő befogadására alkalmas színháztermei vannak. Ma már messze van attól a világtól, miszerint ez az a hely, ahol még a zenészek megszedik magukat, mielőtt visszavonulnak, inkább csak megpihennek egy kicsit, az viszont egészen biztos, hogy ez az a hely, ahonnan egy letörekvő zenekar kitörni nem tud. De a residency műfaját nem is erre találták ki.
A residency lényege
De mielőtt tovább megyünk a történetben, nézzük meg, hogy mitől is működik ez az egész. Miért van az, hogy ha éveken keresztül egy előadó Las Vegasban lép fel kéthetente, azt sikernek könyveljük el. A residency lényege, hogy egy ismert név tulajdonképpen átteszi székhelyét néhány hónapra vagy évre Las Vegasba. Los Angeles nincs olyan messze, hogy ez különösebb gondot okozna, de még repülgetni is megéri, hiszen az évtizedek alatt pontosan megtanulták a legnagyobb szállodák, mi a sikeres residency receptje. Kell egy olyan előadó, aki nagyjából a karrierje közepén jár. Ez azért fontos, mert az elmúlt évtizedekből egészen biztosan van egy estényi slágerre, aminek nosztalgia hangulatára rá tudnak csatlakozni azok, akik ellátogatnak oda. Keresd meg azokat, akik éppen nem feltétlenül szeretnének nekiindulni hosszú, fárasztó és költséges turnéknak, de nem is szeretnének teljesen eltűnni, és adj nekik olyan látványlehetőséget, ami talán jobban is néz ki, mint amit egy turné elbír.
A csillogás árnyoldala
Azt azért érdemes látni, hogy 1945 tájékán, mikor Las Vegast a maffia uralta, egyfajta pénzmosásként is működött a residency koncertsorozat. A szálló, ami a maffia kezében volt, odavitt egy nagy sztárt, akinek eszméletlen sok pénzt ajánlottak, mindenhol szerepelt a neve, a hatóságoknak pedig be lehetett adagolni, hogy a rengeteg bevétel nem az illegális üzleteknek, hanem a sztár jelenlétének volt köszönhető, ezért is kapott az a híresség annyit pár hónapnyi munkájáért, amiből a legenda szerint egy harmadik világ beli országot is megvehetett volna. Ebben az időszakban Nat King Cole is fellépett, ami azért is érdekes volt, mert ekkor még Vegas nyíltan rasszista volt. Hiába például, hogy ő volt a sztár a szállodában, bőrszíne miatt nem szerencsejátékozhatott, később Ella Fitzgeraldold is sztárként ünnepelték, miközben meg sem szállhatott abban a hotelben, a bőrszíne miatt. Louis Amstrongot ugyanígy kezelték. Olyan előadók mint Frank Sinatra vagy Marlene Dietrich, aki heti 35 ezer dollárt keresett már akkor a fellépéseivel, egyre hangosabban és látványosabban küzdöttek a kaszinóban és ezzel együtt a szórakoztatóiparban érezhető szegregációval szemben, végül 1960-ban iktatták törvénybe, hogy nem diszkrimálhatják bőrszínük miatt a vendégeket.
A legnagyobb nevek
43 évig volt Las Vegas a központja Frank Sinatra karrierjének, 1953-ban naponta két fellépése volt a Sands hotelben, aminek 1959-re 9 százalékban a tulajdonosa is lett. Wayne Newton 1959-ben 16 évesen kezdett Las Vegasban, 1963-ra napi három koncertet adott. Mikor 2019-ben a hatvan éves karriermérföldkövét ünnepelte, úgy számolták, hogy túl van a 30 ezredik vegasi koncertjén. Azonban mire a világ Beatles-lázban égett, Las Vegas egy új problémával nézett szembe: az öregedő közönséggel. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a Rolling Stones csak 1994-ben, a Kinks pedig 1983-ban jutott el először Vegasba, egészen egyszerűen azért, mert a törzsközönség nem volt rájuk kíváncsi. Mikor 1956-ban Elvis Presley, akit akkor már ismert és imádott a világ Las Vegasba érkezett, a látogatók kifejezetten utálták. Hiányzott nekik, hogy nem vacsorázhatnak nyugodalmasan az előadás közben, és két dal között nem vicces anekdotákat hallgatnak. 13 évig nem is tért vissza oda, ahol még mindig az imitátoraival van tele a város. A nyolcvanas évekre már kifejezett problémát okozott, hogy a fiatalok nem találtak rá Las Vegasra. A szállodák próbálkoztak egy ideig családi üdülőközponttá tenni a várost, de rá kellett jönniük, hogy a családos emberek nem hagynak ott annyi pénzt a játékgépekben, és a gyerekek sem élvezik azt nézni, ahogyan a szüleik egész nap félkarú rablóznak.
Átfagyva mentünk a U2-zarándokhelyre egy amerikai sivatagban
Meg kellett újulni
Frank Sinatra halála után Las Vegas előtt két út állt. Vagy vége lesz a residency korszakának, vagy teljesen megújul. 1999-ben Barbra Streisand hatalmas siker lett, és újra fellángolt az élőzene iránti vágy. 37 millió turista érkezett évente, akik olyan koncerteken szórakozhattak, mint Celine Dion, akinek a neve mára egybe forrott a Las Vegas residency műfajával, mára több mint ötmillió ember vett részt a vegasi előadásain. Dion a karrierje csúcsán járt, mikor 2003-ban elvállálta a vegasi koncertsorozatot, 2003-2007 közötti, New Day koncertsorozata 714 fellépést, és 385 millió dolláros bevételt jelentett.
2006-ban Prince nyitott szórakozóhelyet, az előadók pedig bármit megtettek volna, hogy felléphessenek a 3121 nevű helyen, ahol a színpad alatt Prince privát lounge-a kapott helyett, egy lila szőnyeges lépcsőn lehetett lejutni, és egy külön szakács készített ott ázsiai ételeket a legendás zenésznek. Közben olyan nevek mondtak igent a Las Vegas residency műsorokra, mint Calvin Harris, Bruno Mars, Mariah Carey, Def Leppard, Mötley Crue, Guns N’ Roses, Boyz II Men vagy Carlos Santana. 2013 és 17 között az egyébként gondnokság alatt álló Britney Spears 475 ezer dollárt keresett fellépésenként, és utat nyitott a fiatalabb előadók felé. 2008-ban pedig Paul Oakenfold nyitott teret annak a trendnek, hogy az EDM világából érkező előadók is lehetnek állandó vendégek Las Vegasban.
200 dollárért tíz méterre a kedvencedtől
A különböző hotelek különböző kapacitásokkal rendelkeznek, azonban az igaz, hogy ezek a residency koncertek jóval kevesebb férőhellyel rendelkeznek, mint ahol ugyanezek a sztárok általában fel szoktak lépni. Több tízezres arénák helyett itt 2-4-5 ezer fős koncertekkel lehet számolni. Az is változó, hogy melyik előadó meddig marad Las Vegasban. Jennifer Lopez két éve például kevésnek számít, Janet Jackson csak két hónapot vállalt, és az Aerosmith is csak 35 előadást kötött itt le. Lady Gaga két különböző műsorral szerződött le ide, de ő is kikötötte, hogy csak két évig marad. De ma már a Las Vegas residency-t övező előítéletek megváltoztak, és nem annak a jele, hogy az előadónak hamarosan vége, hanem hogy az igazán nagyok között van. Adele majdnem egy évvel tolta a vegasi koncertsorozatát, erről cikkezett a világsajtó, a rajongókat pedig nem érdekelte, hogy csak miatta vették már meg előre a repülőjegyet és foglaltak szállást.
Azonban a Las Vegas residency lényege az évek alatt nem változott: a sztár egy ideig egy helyen maradhat, lassíthat, néhány hónapig kevésbé őrült életet élhet, miközben dől hozzá a pénz, és a családjával lehet. Egyfajta wellness-taktika, ahol az előadó feltöltődhet, a gyerekeivel lehet, rendszert vihet az életébe néhány éven keresztül, és akár még a karrierjét is építeni tudja. Ehhez pedig minden támogatást megkapnak a hotelektől, akik gyakorlatilag szabad kezet adnak nekik, milyen műsorral álljanak ki a közönség elé. Hatalmas színpad, korlátlan ember és technika, ráadásul nem kell minden este építeni és bontani a színpadot. Helyben van minden, és helyben marad az előadó is, az üresjáratokban pedig azt csinálhat, amit szeretne. Lady Gaga például műsort vezet, Gwen Stefani jótékonykodott. Las Vegas közben megfiatalodik, ugyanis egyre több a negyven év alatti turista, akik szeretnék látni a kedvenceiket, szeretnének nosztalgiázni, bulizni, és ami Las Vegas számára a legfontosabb, pénzt költeni. Már ha eljutnak a koncertekre, nem úgy, mint mi.
(x) A cikket a Samsung eszközeinek segítségével állítottuk össze.
