z underground örök és elpusztíthatatlan, tartja a mondás. Ez különösen igaz napjainkban is, amikor 66 percenként jelenik meg új blackmetal(os) lemez, természetesen mindegyik vagy kazettán vagy bakeliten, a tagok saját vérében megfürösztve. A Lángoló Fatemplomok célja nem más, mint a dömpingben kiadott true zenei kavalkádból a legunikálisabbat és a legborzalmasabbakat kiválasztva rendet vágni a szürkeségben. „Tud valaki ajánlani olyan blackmetal-zenekart, akik például a régi Burzum-albumokat idézik, amik vetítik a havas tájakat, ilyeneket?” – merül fel naponta ilyen és ehhez hasonló kérdés az interneten. A válasz: mi tudunk segíteni, de a kiscsoportos foglalkozás egy későbbi időpontban kezdődik. Az LFT oldalain csakis a förmedvények és az antitrendi mocskok burjánzanak majd göcsörtös televénnyel a fekete fémszív köré fonódva. Hajrá!
Szépen elsuhant mellettünk a 2013-as év is; nem volt most sem templomégetés, vagy önvédelemből elkövetett zenésztársgyilkosság sem. Idén sincs ez másképp, viszont ami a zenét illeti talán-talán a nyakig érő fostengerből ki-kiviláglik, mintegy sötétlő fároszként, egy-két új minőségibb kiadvány.
Ezek közül lássuk először a Fluisteraars első lemezes próbálkozását.
Három szám, 35 perc, alapból szimpatikus az elosztás, pláne, hogy a nyitás egy erőteljes Burzum riff lenyúlásával kezd. De, ahogy ilyenkor másik 100 nevesincs pózerzenekar azonnal elvérzik a klisé és unalom tömegében, itt minőségibb a megközelítés. Az alap persze nem eredeti, ám mégis tudnak annyi pluszt hozzátenni, amitől nem fogjuk kínosan a karóránkat nézegetni, hogy mikor ér már véget a lemez. Jellemzően kifejtősre veszik a figurát, sok téma ismétlődik, de legalább sok-sok riff is van (némi Agrypnie-íz is fel-felsejlik). A legfurább, hogy a srácok hollandok. El nem tudom képzelni, hogy egy blackmetalhoz melyik ottani legális drog állhat a legközelebb vagy hogy erdő helyett a tulipánföldi sétálgatások adnak-e ily kiváló ihletet nekik, ám a zene tényleg jó lett. Megváltást ne várjunk, de kellemetlen (kellemes mégsem lehet egy blackmetal, nem igaz?) félórát igen.
Blackmetalos vagy, de túl kipihentnek érzed magad? Életed és lelked egyensúlyban van a Sátáni természettel és nincs egyetlen rémálmod sem? Ha ezen változtatni szeretnél, feltétlenül hallgasd meg a Jute Gyte új albumát. Ha az első számon nem húztad fel a szemöldököd egyszer sem, akkor te tényleg menthetetlen vagy, esetleg maga vagy az ördög. Lelketlen, disszonáns kirohanás, pattogós ütemek, folyamatosan fenntartott idegen való táncolás jellemzi a Vast Chains lemezt, 58 percben. Az eddigiekből már könnyen eldönthető, hogy kell-e valakinek egy óra fájdalom vagy sem, a lényeg, hogy ez tényleg nem egy könnyen emészthető blackmetalos anyag.
***************************************
Karst – Lime Veins Bleed Rust
A miskolci Karst új lemezzel jelentkezik májusban. Akik ismerték és szerették a bandát eddig, nem fognak csalódni, sőt. Akik pedig nem is hallottak a srácokról, azok olvassanak tovább.
A Wikipédiás részt ugorjuk, majdnem minden elolvasható a honlapjukról.
Általában blackmetalnak csúfolja a sajtó a Karst-féle mélységet, ám az új album esetében alig-alig van igazán ilyen fekete metalos momentum. Nem baj.
Elvont a zene és elvontak a szövegek. Nagyon-nagyon. Nem baj ez sem. (Igaz csak sokadjára. Elsőre idegtépő. Ez a keresztjük.)
A gondolatok ömlenek, ránk nehezednek. Magyar nyelven erős ez, szokni kell.
A slágeresség nagyon jól áll nekik, néhol Blind Myself is visszaköszön (nem minősítés ez itt kérem, hanem pozitívum).
A még mindig gyakran felbukkanó HC-s üvöltéssel képtelen vagyok megbarátkozni, talán a műfaj miatt is, ami teljesen hidegen hagy.Viszont ha ezt hanyagolja az énekes és változatosabban üvölt vagy épp károgásba kezd, ott növekszik az élvezeti faktor. Amúgy kicsit csiharos, kicsit csavaros, de extrém.
Magyar szövegek, kivéve egy dal esetében, ahol angolul megy a térítés. Megmondás, tükörkép-mutatás. „Szan fran Szikszó – Kell egy szép szó”, csúcspont, azonnal hat, balga aki nem élvezi.
Grunge? Blackmetal? HC? Punk? Modern metal? Karst. Véreznek a karsztok. Jajonganak a dolomitok, sír a Bükk; a barlangba kellene visszamásznunk talán ott jobb életünk lenne.
A magyar underground életben van, erre legjobb bizonyíték a Lime Veins Bleed Rust (és maga a Karst, nyilván) és az, hogy 100 példányban jelenik meg kazettán.
Kazettabemutató koncert: május 9, Kék Yuk. (ahol a Frost is új lemezzel jelentkezik)
Kézcsók Ilonka néninek!
