z underground örök és elpusztíthatatlan, tartja a mondás. Ez különösen igaz napjainkban is, amikor 66 percenként jelenik meg új blackmetal(os) lemez, természetesen mindegyik vagy kazettán vagy bakeliten, a tagok saját vérében megfürösztve. A Lángoló Fatemplomok célja nem más, mint a dömpingben kiadott true zenei kavalkádból a legunikálisabbat és a legborzalmasabbakat kiválasztva rendet vágni a szürkeségben. „Tud valaki ajánlani olyan blackmetal-zenekart, akik például a régi Burzum-albumokat idézik, amik vetítik a havas tájakat, ilyeneket?” – merül fel naponta ilyen és ehhez hasonló kérdés az interneten. A válasz: mi tudunk segíteni, de a kiscsoportos foglalkozás egy későbbi időpontban kezdődik. Az LFT oldalain csakis a förmedvények és az antitrendi mocskok burjánzanak majd göcsörtös televénnyel a fekete fémszív köré fonódva. Hajrá!
z igazi blackmetalos egyáltalán nem kultúr barbár, hanem igenis nyitott az őt érdeklő újdonságokra, különösen ha az egy milliméterrel sem tér el kedvenc műfajától. A tavasz közeledtével épp itt az ideje a megfáradt, szobaheadbangben elnehezült testünket átmozgatni és kikapcsolódni egy kis kirándulással. Remek választás lehet a nemrégiben nyílt Blackmetal Múzeum meglátogatása, ami nem kitaláció, hanem tényleg létező dolog. Hol másutt is lenne, mint Oslóban és ki más, mint egy abszolút kultikus undeground figura (Metalion a Slayer fanzine-tól) lenne a kitalálója és életre hívója a létesítménynek. A múzeumi alapkoncepció már régóta létezik a Neseblod lemezbolt falain belül ám csak most nyílt lehetőség rá, hogy a szélesebb körben és profibb szerkesztésben jöhessen létre a kiállítás. A történeti áttekintésen és az egy példányban megjelent, talán még a szerzők által sem hallott demó/próbatermi felvételeken, bakelit tesztnyomatokon át megcsodálhatjuk többek közt Nattefrost vizeletét vagy Euronymous hajcsomóját is. Csak remélni tudjuk, hogy lesz belőle vándorkiállítás.
***
kik nem feltétlenül élveznek el 2012-ben egy fénymásolt kazettaborítótól vagy nem látják értelmét az öncsonkításnak, azoknak jó hír, hogy részükre is jelennek meg minőségi vagy legalábbis normál kiadványok. Ezek közül kiemelkedik a lengyel Mgła With Hearts Toward None albuma, amelytől sok merész újítást nem, de hangzásban és minőségben egy teljesen korrekt, leginkább középtempós black produktumot kapunk. Akárcsak a német Lunar Aurora, ami Hoagascht című lemezével egy szintén nem túl szélvészgyors és elég gyakran cipőbámulásig belassított tételekkel teszi kellemesebbé a kint kerti munkák elvégzését. És ha már révedés, akkor bizony a Skagos 23 perces blackgaze kinyilatkoztatása aztán végképp feledteti egy fáradt munkanap után a gondokat.
***
kik viszont görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy a téli időszak 12 hónapon át tart, és a sötétség nem csak a fejében, hanem a világban is kötelező jellegű azoknak örömteli szomorú hír hogy a Förgjord hosszú hallgatás után egy igazi szívetkitépős, puritán, fagyos albummal tért vissza. A Sielunvihollinen hét tétele kellően lehorzsol minden húst rólunk, de ha tovább szeretnénk lépni önmagunk kártételén, akkor kitűnő választás lesz a Sutekh Hexen Larvae kiadványa. A háromszámos, épp félórás dallamorgia a lelkünk leg velejét támadja meg, amihez a mindig vidám noise műfajt hívja segítségül primitív blackmetalja mellé. Finom hallgatnivaló, erősen ajánlott erős idegzetűeknek.
