Október 5-én azon ritka alkalmak egyikét csíphetitek el az ELLÁTÓházban, amikor az Ozone Mama akusztikusan adja elő műsorát. Ennek kapcsán olvasható lentebb egy interjú Gábor András gitárossal.
Mi történik mostanában a zenekar háza táján?
A napokban éppen klipet forgatunk egy vidéki helyszínen a Cosmos Calling album egyik dalára, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. Az dolog érdekessége az, hogy ez lesz az első olyan hivatalos klip, amelyben Dávid szerepel. A dal Dávid (Szeleczki Dávid énekes, akivel még nem jelent meg Ozone Mama-stúdiódal – a szerk.) hangjával újrakevert verzióját eddig még senki sem hallotta, kíváncsian vagyunk a fogadtatásra. Ugyanaz a csapat dolgozott egyébként az eredeti dal megújításán, akik a lemezverziót is készítették: Garcia Szabi vette fel, Michael Rich keverte New Yorkban, és Milwaukeeban történt a masterelés a Mystery Room Mastering stúdiójában.
Tavaly történt, hogy egy amerikai kiadónál jelent meg legutóbbi lemezetek. Mit tud egy kis független kiadó 2019-ben, amit egy zenekar magától nem?
Egy független külföldi kiadó eleinte elég nagy hírértéket jelent, és kellő lelki löketet is ad egy zenekarnak jó esetben. Szerintem sokan álmodozunk arról, amikor rockzenekart alapítunk, hogy majd külföldön turnézhasson a banda és kinti kiadója is legyen. A külföldiek ráadásul szerencsére nem azzal indítanak, hogy csak akkor adják ki a lemezedet, ha magyarul énekelsz 🙂 Nekik köszönhetően még többen megismertek bennünket külföldön, belekerültünk egy olyan társaságba, ami egy nagy családhoz hasonlít (a kiadó többi zenekarára és munkatársára gondolok, akikkel találkoztunk a kinti fesztiválokon). Csodákat azonban nem szabad várni, hiszen már rég nem arról szól egy ilyesfajta lemezszerződés, mint mondjuk harminc évvel ezelőtt. Nem átfogó művészeti menedzsmentet, leginkább csak lemezkiadást jelent. Csakúgy, mint eddig, továbbra is bele kell pakolni pénzt, időt és energiát a zenekar előrejutásába. A teher főként olyan téren csökken, hogy például nincs lemezgyártási költséged, nem kell aggregátorokkal egyeztetned, illetve jóval több nemzetközi promóciós felületre elér a kezük. A független kiadók kis vállalkozások, akik terméket árulnak, így a kereslet és a marketingjük is befolyásolja egy-egy zenekar jövőjét.
Az mondjuk látszik, hogy sokat vagytok külföldön. Az utóbbi időben alig volt itthoni fellépésetek. Hogy bírjátok?
Az elmúlt években valóban sokat jártunk külföldön, eddig összesen tizenhárom országban játszottunk. Hozzátenném, hogy egy hosszabb külföldi turné azért mindig embert próbáló feladat, és sokszor éppen útközben derül ki, hogy nem is való mindenkinek. A munkahelyekkel sem mindig egyszerű egyeztetni, és amíg minden zenész álma, hogy a zenélésből éljen meg, addig ez csak nagyon keveseknek adatik meg. Az eddigi zenei pályám során elsősorban az érdekelt, hogy minél több helyre eljussunk a zenekarral, és hogy ezáltal minél több ember ismerje meg a zenénket. Turnézni (külföldön is) jó dolog, de egy idő után azért kérdéses, hogy rentábilis-e, vagy sem. Itthon elég sok hely bezárt, ahol korábban felléptünk, minden folyamatosan átalakul (nem éppen a saját dalokat előadó rockzenekarok előnyére), a nagyobb fesztiválokon egyre kevésbé van igény az effajta zenére, versenyezni olyan zenekarokkal pedig szinte lehetetlen, akik mögött szponzorok (vagy adott esetben ismeretségek) állnak. Ilyenkor sokszor még a szakmai elismerés, a folyamatos nemzetközi jelenlét sem elég.
Van külföldön igazi rajongói kör, akikre lehet alapozni? Vagy inkább a stílus rajongóiról beszélünk?
Természetesen jó néhányszor előfordult, hogy összetalálkoztunk olyan arcokkal, akik korábban már jelen voltak egy-egy bulinkon az adott városban, vagy pl. a Facebookon, Bandcampen ismertek meg bennünket, és ennek hatására jöttek el a bulinkra, de a koncertlátogatók esetében javarészt egyelőre a stílus rajongóiról beszélhetünk.
Az ELLÁTÓházban akusztikus koncertet adtok majd október 5-én. Nehéz a stílusotokat átvinni unplugged-ba?
Nem kis munka akusztikus verzióba átvinni, „átdolgozni” a saját dalainkat. Teljesen más így a hangulatuk, de éppen ezért különlegesek is az ilyen ritka koncertalkalmak. Számomra igazi kihívás akusztikus gitáron ugyanazt eljátszani, mint elektromoson, de szeretem a kihívásokat. Szeretettel várunk mindenkit az idei utolsó hazai koncertünkön október 5-én, ahol a Dirty Canvas lesz a vendégünk.
Facebook esemény: https://www.facebook.com/events/508998796519240/
Online jegyek: https://tixa.hu/ozone_20191005_ellatohaz
