Orange Sessions címmel indított új videósorozatot a tavaly óta Budapest egyik legdinamikusabban fejlődő zenei alkotóműhelyévé vált Orange Termek. A kéthetente csütörtökön jelentkező epizódokban a komplexumban próbáló zenekarok és előadók mutatkoznak be egy-egy élőben, profi technikával rögzített felvétellel, a legkülönfélébb stílusú produkciókkal. Az első részben Lackfi Dorottya énekes-dalszerző aZorka nevű projektje zenélt élőben, ma pedig egy drum playthrough videót kapunk Veress Mártontól, aki az Orgy és a Davey Suicide tagjaként mára nemzetközi szinten is jegyzett zenésszé nőtte ki magát, és akire a hazai közönség akár a Pokolgép soraiból is emlékezhet. A premier kapcsán egy rövid interjút is készítettünk vele, melyben szóba kerül a karrierépítés, a távmunkában alkotás témája, és más érdekességek.
Talán közhely azt mondani, hogy az Orange rövid idő alatt jóval több lett, mint egy újabb próbaterem komplexum, de a helyzet valóban ez. Az indulás óta nemcsak profi stúdióval egészült ki a szolgáltatások köre: a hangfelvételek készítésén túl lehetőség van videóklipek forgatására, bármilyen utómunka elkészítésére. A hely megálmodói valódi közösség építését tűzték ki célul, hiszen amellett, hogy jam sessionöket szerveznek, közösségi oldalaikon folyamatosan kommunikálják a náluk alkotó zenekarok friss dalait, kiadványait, koncertjeit. Standovár Mátyás, az Orange Termek vezetője így beszélt erről:
„Másfél évvel ezelőtt szerintem mi magunk sem gondoltuk volna, hogy ilyen gyorsan megvalósulnak a terveink. A legszebb az egészben, hogy sikerült valami olyasmit megteremtenünk, ami organikusan, saját maga által növekszik. Az első időszakban sok zenekar jött, néhányan pedig mentek, hiszen volt, akiről kiderült, hogy mást keres, mint amit mi adni tudunk. Mára viszont kialakult, hogy kik azok, akik megtaláltak nálunk valamit. Elértük a jelenleg rendelkezésre álló termek fizikai határait, és szerencsére tudunk ötletet és erőforrást szánni arra, hogy azok, akik minket választottak, minél jobban érezzék magukat nálunk.
Idén január óta gondolom úgy, hogy az Orange jelenlegi állapotában „készen van”. Azóta nagyon tudatosan koncentrálunk a közösség építésére. Nem kell persze nagy dolgokra gondolni, de sokat segít, ha rendelkezésre áll több pihenősarok, asztallal, székekkel, kanapéval, ahol le lehet ülni, át lehet beszélni dolgokat. Lettek automatáink, ami a kezdetekhez képest óriási szintlépés; így már nem kell kimenni boltba, a benzinkútra, ha bárki enni vagy inni szeretne valamit. Ugyanígy alap a higiénia, a heti többszöri takarítás. A fizikai részénél viszont talán még fontosabb az, hogy igyekszünk minden lehetséges támogatást megadni az itt alkotó előadóknak és zenekaroknak. Ezért fejlesztjük folyamatosan a stúdiót, szervezünk örömzenéléseket, tartottunk születésnapi partit a nyitás egyéves évfordulóján, ezért biztosítunk egyre több háttérszolgáltatást a klipkészítéstől akár a kiadáshoz kapcsolódó segítségnyújtásig. Szerencsére még bőven nem értünk a lehetőségeink végére.”
Ennek szellemében indult el az Orange Sessions videósorozat is.
A mai premier kapcsán a folytatásban Veress Mártonnal, az Orgy és a Davey Suicide dobosával beszélgettünk.
Jelenleg amerikai zenekarokban dobolsz. Hogyan kerültél egy budapesti próbaterem komplexum videósorozatába?
Egészen tavalyelőttig Los Angelesben laktam, de amikor kitört a pandémia, hazaköltöztem. Most, ha koncert, turné, vagy bármilyen más megmozdulás van, akkor kirepülök, és minden megy ugyanúgy, mint eddig.
Ilyen távolságok mellett hogyan tudtok új dalokat írni például?
Úgy általában maga a zeneírás nem annyira kohezív, mint régebben. Néha persze hiányzik a jammelés, de igazából sokkal produktívabb lehet a munka úgy, hogy ha valaki kitalál valamit, akkor otthon felveszi, átküldi, én pedig hozzáteszem a magamét. Így sokkal könnyebben tudunk haladni, pláne, hogy az Államokon belül is mindenki másfelé lakik. Most általában úgy működik a dolog, hogy turnék előtt egy-két héttel találkozunk, összerakjuk a műsort, aztán hajrá.
A Davey Suicide nemrég hozott ki egy új kislemezt, mostanában inkább ezekre koncentrálunk. Egy nagylemezzel mindig sok a munka, és egyre kevésbé hallgatja végig a közönség a teljes anyagokat, sok kedvenc zenekaromnál is látom, hogy inkább 2-3 dalos EP-k formájában hozzák ki az új zenéket. Nagyon telített a piac, és meg maga a zene, mint művészeti forma, rengeteg előadó van, régen nem volt ennyi zene elérhető, nem volt ennyi platform, Spotify, Youtube, megvettük a lemezt, és hetekig-hónapokig azt hallgattuk, míg ma már egy kattintással elérhető minden.
Te hallgatsz még teljes anyagokat amúgy?
Sokféle zene érdekel, és én is gyakran kapom magam azon, hogy végigpörgetek dolgokat. Ha adott esetben nem fog meg a zene, sokszor léptetek is tovább, ez pedig akarva-akaratlanul hatással van a zenélésre is. Maga a kreatív munka leginkább a mostanában szokásos fájlküldözgetős módszerrel zajlik. A legutóbbi Davey Suicide kislemezt például itt doboltam fel Budapesten, és a végleges változat pedig Hollywoodban lett megkeverve.
Egyike vagy annak a néhány magyar zenésznek, akik nemzetközi szinten jegyzett produkciókban közreműködnek. A világ bizonyos szempontból kisebb lett az internetnek és a közösségi médiának köszönhetően, könnyebb megmutatnia magát egy zenésznek, könnyebb a kapcsolatépítés, a másik oldalon viszont rengeteg produkció, zenész és dal bukkan fel minden nap, nehéz kitűnni. Szerinted miben segíti, és miben gátolja az érvényesülést a zeneipar jelenlegi működése?
Van igazság abban, hogy összeszűkült a világ, ugyanakkor sokkal nagyobb lett verseny is. Rengetegen írnak és vesznek fel zenét, készítenek videókat, egyéb tartalmakat. A saját tapasztalatom az, hogy még mindig a személyes kapcsolatok működnek a legjobban. Nekem is úgy alakultak a lehetőségeim Amerikában, hogy ismerkedtem, találkoztam emberekkel. Beszélgettünk, szó szót követett, aztán jöttek lehetőségek. Nagyon kevés volt ezek közül, ami online esett be, hogy látott valaki a neten. Volt ilyen is, de abból volt kevesebb.
Maga a technikai tudás önmagában hány százalék része a sikernek? Hiszen a zenekarok általában nem „csak” zenésztársakat keresnek, hanem olyasvalakit, akivel hosszabb távon is együtt lehet utazni a buszban, akivel a színpadon kívül is működik a kémia.
Abszolút. A biztos technikai tudás nemzetközi szinten már alap, de legalább ilyen fontos a személyiség, hogy milyen az első benyomás, vagy akár a megjelenés. Külföldön, legalábbis Los Angelesben ezt tapasztaltam, nagyon fontos az image. Sokszor még a menedzsment is beleszól az ilyen kérdésekbe, ezért akár a zenészek kiválasztásakor is szerepet játszhat az a faktor, hogy néz ki valaki a színpadon. Ez persze sokszor műfajtól is függ.
Dobosként mennyire tudod kiélni a kreatív énedet olyan produkciókban, mint akár az Orgy, akár a Davey Suicide, ahol adottak bizonyos keretek, és van egy határozott zenei világ?
Ebből a szempontból nagyon jó iskola volt a Pokolgép itthon, mert ott kezdetben nagyon sokat akartam megmutatni a saját dolgaimból, viszont illett tiszteletben tartanom a stúdióváltozatokat. Ez normális, hiszen a közönség adott esetben több évtizede hallgatja a lemezeket, értelemszerűen a koncerteken is úgy szeretné hallani a dalokat, ahogy megismerte és megszerette őket. Amikor az Orgy-ba kerültem, már egyáltalán nem jelentett gondot, ha Jay, az énekes adott esetben megkért ugyanerre. Ezzel semmi gond nincs, a dobosnak ki kell tudnia szolgálnia a zenét és a zenekart, de azért mindig találok helyet arra, hogy beletegyem a saját megvillanásaimat a zenébe, ott, ahol van erre lehetőség, és ahol ennek helye van, erre jó példa a most készült drum playthrough videó is.
A napokban jöttél haza egy amerikai turnéról. Merrefelé jártatok?
Egy tíz hétig tartó, az Egyesült Államok minden részét érintő koncertsorozat volt ez, az első felében az Orgy-val, ennek a körnek egy részét sajnos le kellett mondanunk rajtunk kívül álló okokból, a Davey Suicide-dal viszont szerencsére sikerült a teljes turnét megcsinálnunk. Még mindig érezhetők a két pandémiás év utóhatásai, nem állt még minden vissza a rendes kerékvágásba ott sem a koncerteket illetően. Néha még a kifejezetten nagy neveknél is kétesélyek nézőszámok, elég komoly co-headliner turnék kellenek mostanában ahhoz, hogy biztosan megteljenek a helyszínek.
Ebben szerintem az is benne van, hogy sokan nem vesznek jegyet a korábbi rossz tapasztalatok miatt, vagy kivárnak az utolsó pillanatig, mert ha elmarad, vagy tolódik a koncert, akkor sok a macera a visszaváltással és hasonlókkal. Nem is tudom megsaccolni, hogy mikor lesz olyan állapotban a rendezvényszektor, mint korábban, már ha lehet egyáltalán, hiszen a koncertszervezőket ugyanúgy, vagy talán még inkább érinti egy-egy válság, mint a gazdaság bármely más szereplőjét. Itt is azt lehet látni, hogy a nagyobb cégek és zenekarok kevésbé érezték meg a válságot, a kisebbeket viszont sokkal érzékenyebben érinti. De reméljük a legjobbakat!
Nemrég egy dobiskolát is indítottál International Drum School Budapest néven. Arról mit kell tudni?
Az IDS tavaly nyár óta működik, az órák az Artist Factory-ben vannak, és az indulás óta már közel 40, elsősorban nem magyar anyanyelvű tanítvány jár hozzám. Angolul tanítok, gyerekeket, felnőtteket egyaránt. Évente két vizsgafellépést szervezünk, ahol mindenki profi körülmények között adhatja elő a kedvenc dalait, ezeket az alkalmakat összekötjük egy mesterkurzussal, ahová mindig hívok vendégelőadót is. A legutóbbi most márciusban volt a Budapest Jazz Clubban, a következőt pedig őszre tervezem, jó eséllyel ugyanott.
Az Orange Sessions sorozatban megjelenő videódról mit érdemes tudnunk?
A videóban a Davey Suicide egyik régebbi dalát, a Rise Above-ot játszom el. Ez is egy olyan szám, amibe dobok terén elég sok saját ötletemet be tudtam építeni, a stúdiófelvételhez képest alaposan fel lett turbózva, elég sok kétlábdobos elemet tettem bele, illetve olyan filleket, amik az eredeti változatban nem voltak. Készült egy hasonló az Orgy egyik dalához is, abba szintén sokat bele tudtam tenni a saját ízeimből, hamarosan az is napvilágot lát majd a tervek szerint.
A sorozat eddigi részei az Orange Termek Youtube-csatornáján nézhetők meg. Az Orange aktuális információval kapcsolatban keressétek a komplexum közösségi felületeit!
Szöveg: Kovács Attila
