A Bohemian Betyars idén ünnepli 15. születésnapját, aminek apropóján új lemezzel is készül a zenekar. Az album koncepciója együttműködéseken alapul, köztük hazai és külföldi zenekarokkal, mint a katalán La Pegatina, akikkel már meg is jelent az első közös kollaborációjuk, ami a hétvégi spanyolországi turnéjukon már színpadon is hallható lesz. Ennek kapcsán beszélgettünk a zenekar dobosával, Dankó Dániellel és Palágyi Máté ‘Kakas’ énekessel.
Hogyan kezdődött a közös munkátok a La Pegatinával?
Kakas: Még három-négy évvel ezelőtt találtuk ki, hogy legyen egy olyan lemezünk, ahol közösen fogunk előadni más zenészekkel. Elsősorban azért szerettük volna, hogy a covid után nyissunk a nemzetközi piac felé, és addigra már volt közös koncertünk a Gogol Bordello meg a Dubioza Kolektiv zenekarokkal, amiket annyira élveztünk, hogy mindenképp meg akartuk valósítani a kollaborációkra épülő album ötletét. Az egyik legrégebb óta velünk dolgozó koncertszervezőnk Spanyolországban él, és ő ajánlotta a La Pegatinát. Már az első kapcsolatfelvétel után szimpatikusak voltak, azonnal megvolt az összhang. Most Barcelonában fel is fog jönni hozzánk a színpadra a zenekar egyik énekese, Adria Salas.
Dani: Ott fogunk vele először találkozni.
Élőben még nem is találkoztatok eddig a zenekarral?
Kakas: Nem, velük még pont nem. Nagyon régóta járunk turnézni Spanyolországba, több, mint tíz éve, és amikor megszületett a külföldi kollaborációnak az ötlete, akkor egyértelmű volt, hogy egy spanyol zenekarral is szeretnénk ezt megcsinálni. Van egy-két olyan zenekar is , akikkel jóban vagyunk, de nem volt meg a zenei összhang.
Ezek a dalok csak azután születtek, hogy elkezdtétek a közös munkát a zenekarokkal?
Dani: A dalok nagy részéről elmondható, hogy korábbi keletkezésűek, mindegyik már évekre visszamenő ötletekből indult ki. Nem akartuk a lemezfelvétel előtti hajrában megírni a dalokat. Elővettük ezeket a régebbi kezdeményeket, és azokat csűrtük-csavartuk, ahogy mindig is szoktuk. Végül mégis sikerült az utolsó fázisban megvariálni egy-két dal felosztását, mert utólag beláttuk, hogy amit elképzeltünk egyes zenekarokhoz, az másikhoz jobban passzolna. Alapvetően elmondható a dalokról, hogy a majdnem kész állapotában, magában is megállnák a helyüket, mint Bohemian Betyars-dal. A vendégzenészek pedig ehhez egy plusz ízt adnak hozzá, de alapvetően mindegyik szuperálhat saját dalként, nem csak kollaborációként.
Kakas: A munkatempót is és a zenei oldalt is szinte teljesen mi alakítottuk. A vendégzenekarokat már csak az ének résznél vontuk be, illetve a szaxofonnál meg az esetleges extráknál. Nekik már a kész tervet mutattuk meg, de volt, amikor együtt alakítottunk rajtuk, mert tettek javaslatokat, és akkor közösen módosítottuk még őket. Volt olyan dalunk, amit már két éve eltettünk a süllyesztőbe és azt hittük, hogy örökre megmarad a demo dalok szürke zónájában, aztán egyszer csak elővettük a fiókból, és kiderült, hogy mindenkinek nagyon tetszik, az egyik kedvencünk lett. Leporoltuk, és elkezdtünk vele közösen foglalkozni. Szóval összességében elmondható erről az albumról, hogy nagyon vegyes körülmények között születtek a dalok, amit a hangzás is tükröz. A ma megjelent Quatre Grapes című dalunk, amit a La Pegatinával közösen kihoztunk, a legfrissebb a dalok keletkezésének tekintetében, ezt az utóbbi fél évben írtuk meg.
A földrajzi határokon meg a távolságon túl van különbség abban, hogy külföldi zenekarral kollaboráltok vagy hazaival?
Kakas: Maga a digitalizáció komoly hatást nyomott a folyamatokra, mert ilyenkor e-mailen keresztül küldözgetjük egymásnak a dalokat, de ez itthoni zenekarral is hasonlóan szokott működni. Ami most szembeötlő volt nekünk, és meg is könnyítette a munkát, hogy a külföldi zenekaroknak nagyon hasonló volt a szemléletük. Ugyanilyen világzenében és jó hangulatú koncertzenékben gondolkodnak, mint mi. Persze nekünk is vannak kicsit borúsabb dalaink, de a mostani számok kifejezetten koncertbarátok, bulisak lesznek. Velük emiatt nagyon könnyű volt megtalálni ezt a közös hangot, mert itthon kevés zenekarhoz tudjuk hasonlítani a mi zenénket. Persze az évek során bebizonyosodott, hogy például a Parno Graszt és a Bohemian Betyars párosítása remekül működik, de velük például szükségünk van arra, hogy együtt töltsünk egy kis időt, egymásra hangolódjunk teljesen. A külföldiekkel erre nem volt lehetőség, mégis működött. Elküldtük az alapot, és ők hamar visszaküldték hozzá a dalszöveget.
Mi az a közös pont, ami alapján kollaborációba szoktatok kezdeni egy másik zenekarral?
Dani: Maga a mentalitás az egyik legfontosabb szempont. Olyan előadók nem is jutnak eszünkbe, akikről azt feltételezzük, hogy nem passzolna az elképzelésünk. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy ugyanazt a stílust kell képviselni a másik zenekarnak, mint amit mi hozunk. Ez egy nagyon nehéz kitétel lenne, mivel mondhatni, eléggé egyedi pályán mozgunk. Viszont például az év elején megjelent a Platon Karataevvel a közös dalunk Mezítláb címmel. A két zenekar stílusában nem sok hasonlóság van, de nagyon jóban vagyunk egymással. Volt egy felvetésünk, hogy szerintünk passzolna a két zenekar hangzása, és sikerült kihoznunk belőle egy olyan dalt, amiben mindkettőnk világa benne van.
Kakas: A Platon Karataev meg a Parno Graszt együttműködés alapja az volt, hogy emberileg jól ismerjük egymást, viszont zeneileg nehezebb összehozni ezt a két világot. Ezzel szemben külföldön olyan zenekarokkal dolgoztunk együtt, akiket ugyan a menedzserünk ajánlott, de tudtuk, hogy mentalitásban és zenében is közel állnak hozzánk. Erre az egyik legjobb példa volt, hogy amikor összeálltunk a La Pegatinával, és elkezdtük küldeni nekik az első anyagokat, akkor azonnal hozzá tudtak állni, és nem akarták kiforgatni a dalt magából, mert ők is ezen a területen alkotnak. Persze ebben a mi szerepünk is benne volt, mert amikor egy-egy zenekarra esett a választásunk, akkor végig hallgattuk a diszkográfiájukat, és ahhoz mérten alakítottuk a dalokat, hogy passzoljon az ő repertoárjukba is. Utána a szöveget és a végkifejletet közösen alakítottuk. Úgy gondolom, hogy valamilyen szinten személyesen is tudni kell kapcsolódni ahhoz, amihez mi is hozzá szeretnénk nyúlni. Nálunk már régebb óta érett, hogy közreműködjünk más zenekarokkal és összehozzuk a kultúrákat, szóval most nagyon boldogok vagyunk, hogy ezen az albumon ezt megvalósíthatjuk.
A kétnyelvű szövegalkotással voltak fennakadásaitok? Egyből értette mindenki a koncepciót meg a mondanivalót?
Kakas: A mondanivalóban segítettünk nekik, megmutattuk nekik az Utcabetyár című számunkat, mivel az a mi szemszögünkből nézve a spanyol életérzést tükrözi. Ott általában este tízkor kezd az első zenekar egy fesztiválon, és mi utolsóként hajnal ötkor szoktunk játszani. Ezt követi a DJ meg az afterparty, reggel tízig. A La Pegatina egy katalán zenekar, és az elején katalánul írták meg az egész szöveget, ami egy nagyon jó dolog, és mi tiszteletben is tartottuk, viszont be kellett látnunk nekünk is és nekik is, hogy piaci szempontból kedvezőbb, ha spanyolul írják a szöveget, mivel azt a nyelvet harmincszor annyian beszélik, szemben a katalánnal. Végül egy köztes megoldást találtunk, így spanyolok a verzék, a refrének pedig katalánok.
Dani: Ők nagyon komolyan veszik a katalán meg a spanyol vidékek megkülönböztetését. A térképet nézve is, ha ránézünk egy spanyol városra, akkor arról sem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy spanyol, mert vannak helyek, ahol kikérik maguknak, hogy katalánok. Korábban volt is kisebb problémánk ebből, hogy egy pár évvel ezelőtt készült képünkhöz kiraktuk a spanyol zászlót, a menedzserünk pedig mondta, hogy nem mindenki szereti a spanyol jelképeket, ezért kerüljük a zászlókat. Ezek érzékeny dolgok, erre figyelnünk kell.
A legutóbb, amikor beszélgettünk, akkor pont az Ázsiai-turnétokról tértetek haza, és akkor az utolsó lemezetekről, a Gubancosról is aktuális volt beszélgetni. Hogyan hatnak ezek a külföldi utazások a dalaitokra?
Kakas: Minden alakít minket, amit megélünk. Az én életszemléletemre az ázsiai turnénak is nagyon nagy hatása volt. Lesz egy francia kollaborációnk, mivel az a világ is elég közel áll hozzánk. Nekem különösen fontos, mert én ott tanultam, de a zenekar életében is meghatározó. Szeretünk mindig az új irányzatok felé nyitni, és megismerni új kultúrákat meg előadókat. Szerintem kijelenthetjük, hogy ez a spanyol dal az ékköve lett a zenekarnak. Nagyon szeretünk Spanyolországba járni, gyakran megyünk oda, és már vannak barátaink is Barcelonában meg Madridban. Szeretjük ezt a világot, az embereket, akik élvezik a tengerparton töltött időt, meg a táncot, és ezt próbáljuk visszaadni a dalban, amin abszolút érezhető, hogy mély benyomást keltenek bennünk bizonyos helyek.
Dani: Nekem az első igazán nagy külföldi élményem az Iboga fesztivál volt, ahol a bekerülésem után játszottunk 2015 júliusában. Ahol február 9-én fogunk fellépni Madridban, az ennek a fesztiválnak a téli kiadású klubbulija lesz. Nekem az volt álmaim fesztiválja, szinte el sem hittem, hogy ott játszunk. Hajnal négykor kezdtünk a tengerparton és a napfelkeltében lett vége a koncertnek, reggel fél hatkor. Nagyon nehéz elmondani, életem egyik legjobb élménye volt ezt megtapasztalni és azóta is az egyik legkedvesebb emlékem. Mindegyik külföldi utazás alakít minket, még ha nem is tudjuk egy konkrét dologhoz kötni, hogy ez miben nyilvánul meg. Nekem személy szerint egy sokkal nyitottabb látásmódot adott, hogy ennyi helyen jártunk, és nem csak az itthoni fesztiválokból építkeztünk. Azokat is nagyon élvezzük, de szerintem az egyik legnagyobb élmény, amit az ember meg tud tapasztalni az életében, hogy minél több kultúrát megismer, és annyi helyre utazik, amennyire csak tud.
Ha már a lemez főképp együttműködésekre fog épülni, fog közös videoklip is készülni?
Dani: Nyár elejéig még három-négy dalunk fog megjelenni, ami azt jelenti, hogy minden hónapban érkezni fog egy új dal. Ezek között lesz olyan is, amihez készítünk klipet, viszont mivel a legtöbb zenekart, akikkel együtt dolgozunk homály fedi, így a közös videoklipekről sem árulhatunk el többet.
Május 31-én a Budapest Parkban fogjátok ünnepelni a 15. születésnapotokat. Azon a koncerten az új dalokat is el fogjátok játszani? Illetve érkeznek hozzátok külföldi vendégelőadók is?
Kakas: Ez még számunkra is nagy kérdés, mert mi nagyon szeretnénk ezeket a dalokat játszani, és nagyon szuper lenne, ha mindenkit meg tudnánk hívni. Egyelőre még mérlegeljük, hogy egy dalért repülnének-e ennyit a zenésztársaink. Szeretnénk ezt a 15. szülinapot egy olyan koncertté tenni, ahol minden megjelenik, ami velünk történt az elmúlt 15 évben, viszont ezt másfél-két órába belesűríteni nem egyszerű dolog. Mindenképp szeretnénk előadni ezeket a dalokat, mert szerintünk nagyon jók lettek és nagyon szeretjük őket, kár lenne őket kihagyni a nyári fesztiválszezonból. Van egy pár forgatókönyvünk, hogy hogyan fognak az új számok megszólalni a színpadokon, elképzelhető, hogy én fogok spanyolul hablatyolni, de az is lehet, hogy arra a pár sorra írunk magyar szövegeket.
Dani: Kakas az Ázsia-turné után is azt hitte, hogy megtanult japánul.
Kakas: Japánul hablatyolni.
A Bohemian Betyars 15. születésnapi koncertjére jegyek még kaphatók. Részletek a zenekar és a Budapest Park Facebook oldalán illetve az eseménynél érhetők el.
