Hirdetés

Kockáztatott idén a Fishing on Orfű, de bejött neki

Megváltozott a kedvenc fesztiválom, egyszer, és azt hiszem, mindenkorra. Persze messze nem minden elemében, nem is meglepő módon, és igazából nem is rossz irányba. Elég azonban ránézni a tavalyi és az idei Fishing on Orfű programtáblájára, hogy lássuk: a fiatalítás, ami hosszú ideje váratott magára a fesztiválon, 2022-re megérkezett.

Sok mindenről lehetne beszélni az idei Fishing on Orfű kapcsán, de azt hiszem, ez a legfontosabb: azon zenekarok közül, amelyek a fesztivál 2008-as indulása óta gyakorlatilag folyamatosan a lineup magját adták és az érdeklődés középpontjában álltak, két napig egy sem lépett fel a nagyszínpadon. Ráadásul nem is a szerda-csütörtök volt ez a két nap, hanem a péntek-szombat.

Fishing 2.0

A szervezők ezzel elég bátor döntést hoztak, de bizonyos szempontból muszáj volt nekik. A rendszerváltás utáni magyar alter klasszikus zenekarai közül ugyanis egyre kevesebben aktívak. Márpedig éppen ezek azok, amelyek jórészt a Petőfi Rádió átalakulásának köszönhetően nagy népszerűségre tettek szert a kétezres évek végén, és amelyek köré felépült az a Fishing, amit ma már az ország legnagyobb rétegzenei fesztiváljának szokás nevezni.

Csak tavalyhoz képest két ilyen zenekar, a HS7 és a Kistehén helyét kellett betölteni a nagyszínpadon. Ráadásul nyilván nem is tudja az összes, egykor fontos együttes fenntartani a népszerűségét szűk tizenöt éven keresztül, pláne nem feltétlenül tud új, fiatal rajongókat gyűjteni magának. A Fishing erre a jelenségre egyrészt úgy válaszolt, hogy sokszínűbbé tette a lineupot, ahol ma már simán elfér a rap, a punk, az elektronikus zene és a metál is, bár jellemzően azért a kisebb színpadokon. Másrészt pedig úgy, hogy megpróbálta helyzetbe hozni az elődökhöz hasonlóan minőségi zenekarok következő generációját.

A Tűzhöz közel színpad. Fotó: Ruff Ági

Ez a tudatos építkezés évek óta ment már, és a legjobb példája az Elefánt zenekar. Ők már tavaly is a nagyszínpadon léphettek fel, igaz, későbbi sávban, most viszont megkapták a szombati headliner szerepét. Szendrői Csaba énekes el is mondta a színpadon, hogy nagyon hálásak a Fishingnek, amiért felnevelték őket, és a harminc fős közönségtől eljuthattak a több ezresig. Ebben persze az övék a legnagyobb érdem, de fontos volt az is, hogy évek óta rendszeresen megkapták a lehetőséget.

Az Esti Kornéllal egyébként hasonló a helyzet, ők is nagyszínadosok voltak már tavaly, és most a pénteki headliner-időpontot vitték el. Krúbi, a Carson Coma, és a Csaknekedkislány viszont most először járt a nagyszínpadon. Az átalakulást jól mutatja, hogy ez az öt előadó a nagyszínpad fellépőinek majdnem a fele volt idén. Ha pedig tippelnem kéne, hogy ki lesz a következő, az Analog Balatont mondanám. A duó remek koncertet adott a harmadik számú színpadon, a végén pedig a méretes közönség követelte is, hogy jövőre már a nagyszínpadra rakják őket.

Nem mindenki örült, de a többség igen

A szervezők számára az a jó hír, hogy ez az új felállás nagyon is bejött. A koncerteken ott volt a közönség, az emberek ugráltak, pogóztak, énekelték a szövegeket, és nem csak a leghíresebb dalokét. Én mondjuk úgy éreztem, hogy nem mindegyik újabb zenekarnak van már annyi jó száma, hogy elbírják a hosszabb műsoridőt, de kit érdekel ez, amikor a közönség látszólag odáig volt, gyakorlatilag az összes nagyszínpados koncertért.

Tömeg az Esti Kornél koncertjén. Fotó: Fishing on Orfű

Ha már a közönség, a hangsúlyeltolódás azzal is járt, hogy a szokásosnál több tizen-huszonéves volt a Fishingen, azon a fesztiválon, ahol az egyik legmagasabb szokott lenni az átlagéletkor mind közül. Idén az eltérő igényekből és szórakozási szokásokból szinte generációs feszültség alakult ki. A fesztivál nem hivatalos Facebook-csoportjában nem kevés ember panaszkodott a féktelenül bulizó fiatalokra, vagy épp olyan emberekre, akik szerintük nem is igazán valók a Fishingre, mert már ránézésre is más szcénából érkeztek, mint a Kispálon nevelkedő posztolók. Egyesek odáig mentek, hogy többször nem is jönnek, mert ez már nem az ő fesztiváljuk. Erre persze jött a válasz is, a „ha nem tetszik a pogó, miért nem mész arrébb” érveléstől kezdve a „jövőre legyen külön zsörtölődő a boomereknek” felvetésig.

A Facebookra persze azok írnak, akiket a leginkább felhúztak a körülmények. A valóság ennél sokkal barátságosabb volt. A legtöbben most is, mint korábban mindig, kedvesek, jó fejek és nyitottak voltak a Fishingen. A legtöbb ember most is egyszerűen csak jól érezte magát, akár úgy, hogy szétugrálta az agyát mondjuk az egymás után következő Bohemian Betyars-Ricsárdgír kombón, akár úgy, hogy hátrébbról figyelte a hullámzó tömeget a nagyszínpad előtti dombon, aminél tökéletesebb koncerthelyszínt nehéz lenne találni.

A tömbösítés helyett szerintem érdemes lenne jobban vegyíteni a fő fellépőket (a péntek-szombatról már írtam, de szerdán és csütörtökön épp fordítva volt, Péterfy Bori, a Vad Fruttik, a Hiperkarma, a 30Y és a Kiscsillag is fellépett a nagyszínpadon). Az viszont biztos, hogy a Fishing on Orfű most megmutatta: nemcsak egyre inkább a múltba forduló jelene, hanem jövője is van.

Mindemellett pedig persze volt jó néhány olyan dolog, amiben a fesztivál mit sem változott:

  • A Fishing talán legjobb koncertjét ezúttal is a 30Y adta. Nem ők a kedvenc zenekarom a fellépők közül, de nem lehet nem elismerni, mennyire tökéletesen működnek élő produkcióként. A setlist nagyon erős volt, a fellépés pedig a másfél óra végére egy nagy, közös, boldog együttlétté alakult, ahol fiatalok és idősebbek mosolyogva énekelték a dalokat, és még az is belefért, hogy egy srác felmenjen a színpadra, és onnan kérje meg a tömegben lévő barátnője kezét.
  • A zenészek továbbra is imádják a fesztivált. Látszott ez szinte minden koncerten, sorra mondták el a frontemberek, hogy mennyire szeretnek itt lenni. Ez persze azért is van, mert a közönség kiváló volt, még a kisebb színpadokon is szinte mindig volt egy lelkes keménymag, a nagyobbaknál pedig rengetegen énekelték a szövegeket. A legjobb pedig azokat volt látni, akik néhány éve még valószínűleg ugyanolyan fesztiválozók voltak, mint a többiek, de most már ők azok, akik behozzák a közönséget. A Carson Comán és a Csaknekedkislányon is nagyon látszott, mekkora élmény nekik, hogy a nagyszínpadon, több ezer lelkes ember előtt játszhatnak. Valószínűleg ez az, amiért elkezdték ezt az egészet.

    A Csaknekedkislány hangmérnöke a nagyszínpadnál. Fotó: Ruff Ági
  • A Fishingnek most sem volt szerencséje az időjárással. Tavaly a nyár leghidegebb hétvégéjén tartották a fesztivált, idén pedig lehet, hogy a legmelegebben. A tizenpár fokos sárdagonya egyértelműen rosszabb volt, mint a mostani kánikula, de sajnos ettől még igaz, hogy harminchét fokban nagyon kevés dolgot jó csinálni, és a koncerten ugrálás sem tartozik ezek közé. Nap közben a tikkasztó hőségben az egyetlen jó opció a tó volt, de hiába maradt lent az ember a strandon délután hatig, a kánikula csak a naplementével kezdett enyhülni. Ezt nem mindenki bírta jól, hazafelé a telekocsiban az egyik srác például azt mondta, jövőre is vesz majd jegyet, de ha megint ilyen idő lesz, inkább eladja, minthogy ezt még egyszer végigcsinálja.
  • Egy fesztivál persze elsősorban a zenéről szól, de nem lehet elmenni amellett, hogy Orfűn ezúttal is nagyszerű volt a körítés. Az ételválaszték óriási és változatos volt, ráadásul nem voltak vészesen magasak az árak. Inni szintén nagyon jókat lehetett, a helyi pincészetek borai mellett idén egy kézműves söröző is kitelepült. Az alap fesztiválsör pedig 800 forintba került, ami olcsóbb, mint sok budapesti kocsmában. A civil szektor tovább bővült, ráadásul idén saját alkoholstratégiával buzdították arra a fesztiválozókat, hogy igyanak okosabban, leginkább kevesebbet. És sajnos az előző évekhez hasonlóan az infrastruktúra sem volt az igazi, sokszor alakultak ki nagyok a sorok a pultoknál, és este vécére menni sem volt kis kihívás, főleg a lányoknak.
  • Idén egy új, pihenős helyszínnel is bővült a rendezvény, de ennél érdekesebb volt a már évek óta működő Víziszínpad és a Tűzhöz közel színpad. Előbbi az időjárás miatt nyilván nagyon népszerű volt, utóbbin pedig most is remek hangulatú kiskoncertek voltak. Az erdei tisztáson ráadásul több izgalmas, mostanában befutó előadó is fellépett, дeva, Barkóczi Noémi vagy éppen Szalai Anna zenéje is tökéletesen működött ezen a helyszínen.
  • A Fishing még mindig egy olyan békés, barátságos hely, ahol az ember nem érzi úgy, hogy le akarják húzni. A jegyárak a többi fesztivállal összehasonlítva teljesen rendben vannak. A ruhatár még mindig ingyenes, ahogy a telefontöltés is (csak győzze az ember kivárni, amíg sorra kerül). A tó körül szintén ingyen lehetett utazgatni – lehet, hogy a kisvonatot be kellett tolni a dombon, de ez csak hozzáadott az élményhez. Repohár volt, de nem nyerészkedtek rajta: egyrészt visszaadták az árát, másrészt bármit lehetett kérni saját pohárba is. Kivéve mondjuk a szódát, azt csak alkohollal együtt lehetett venni, ami a kánikulában egy kissé érthetetlen volt, de ez inkább csak a kivétel, mint a szabály.

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

Kommentek

37,440KedvelőTetszik
2,900KövetőKövetés
1,050FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetésspot_img

LÁNGOLÓ PROGRAMOK

Hirdetés

LÁNGOLÓ PREMIEREK

DALMEGOSZTÁS

Lemezkritikák

Beszámolók

Audiópartnerünk