Nagyon sok metálrajongónak megvan az a képessége, hogy nagyjából már a zenekari fotó után megmondja, hogy egy idegengyűlölő zenekart lát-e a képen vagy nem. A metálszíntér az a közeg, amit egy ideje már kinézett magának az antiszemita és erősen szélsőséges zenekarok egy része, de mivel gyakran ennek a jól látható megnyilvánulása és a jelképek használata törvénysértő lenne, így előfordul, hogy valaki véletlenül, például a streaming szolgáltatók ajánlása miatt szeret meg egy zenekart, akiknek az eszmerendszerét egyébként teljesen elítéli. De most megjelent a kisokos arra vonatkozóan, hogyan lehet kiszúrni a náci zenekarokat.
A metálzenét mindig is körüllengte az extrémitás varázsa, és a mainstreamtől való elkülönülés. Míg a popdalok többségében arról van szó, hogy valakinek összetört a szíve, addig egy metáldalban az összetört szív sokszor biológiailag értendő, és napsütés helyett is előfordul, hogy vérzivatarról esik szó. Emiatt sosem volt mainstream, korábban nehezebb volt hozzáférni, a zenekaroknak pedig a terjesztés vagy a gyártás lehetett kissé körülményesebb. Nem segített a helyzetén sokat az a propaganda sem, amiben a szülők figyelmét hívták fel, hogy az ilyen zenéktől óvni kell a gyerekeket, mert káros lehet a fejlődésükre. Azonban a metál vizuális megjelenése vagy éppen a brutalitása, sőt a különutassága is kedvez azoknak, akiknek a politikai nézeteik is extrémek, gyűlöletük pedig nem általános harag vagy elégedetlenség, hanem az emberek egy csoportjának szisztematikus elpusztítására irányul. Ezt pedig sok zenei platform annak ellenére sem tudja szűrni, hogy már a név alapján ki lehet találni az irányt, ami megjelenik a szövegekben. Arról nem is beszélve, hogy a politikai kérdések ügyében is érzékeny metálzenét kedvelők szeretnék tudni, hogy semmilyen módon nem támogatnak olyan zenekarokat, akiknek az eszmerendszerétől a sajátjuk teljesen különbözik. Mindenkinek a saját értékrendszere eldönteni, hogy mondjuk egy fasiszta nézeteket valló vagy erről éneklő zenekarral való azonosulás mennyire elfogadható számára, viszont érthető, ha az általa hallgatott zenekarok értékrendjéről szeretne többet tudni.
Rejtőzködő fasiszták
Általában elég felnézni a zenekar közösségi-médiás oldalaira, ott azért sok minden kiderül a nézeteikről, vagy a kommentelőik hozzászólásából. A legbátrabb zenekarok teljes nyugalommal használnak önkényuralmi jelképeket is, főleg a koncerteken. De kialakult egy rejtőzködő vonal, ez pedig az ezoterikus fasiszta vonal, ami jelen esetben nem azt jelenti, hogy számmisztikával és horoszkópokkal igazolják a népirtásos fantáziájukat, hanem a direktben horogkeresztezés helyett inkább mitikus világot visznek bele rejtélyes szimbólumokkal.
Metálos Wikipédia
Nyilván a legelső pont a szövegek vizsgálata lenne, de hát ez pont nem az a műfaj, amiben minden esetben olyan nagyon tiszta énekkel találkozik az ember, ráadásul az sem túl valószínű, hogy a frissen felfedezett underground belorusz metálzenekar szövegeinek az értelmezése olyan egyszerű feladat lenne.
Ezért az első pont helyett a kisokos írója az Encyclopedia Metallum tanulmányozását ajánlja. Olyan ez, mint egy nagyon szigorú metálos Wikipédia, ami több országból gyűjt össze aktív vagy egykoron aktív zenekarokat. Ha szerencséje van az embernek, akkor rengeteg információt talál a zenekarról, ami túlmutat a diszkográfián vagy a zenekar tagjainak a nevén. Például szó van benne a szövegek témájáról, a tagok előéletéről. Ehhez egyébként még így is szükség van egy kis háttérismeretre, így a kezdő metálosoknak nem fog túl sok információval szolgálni. Ahhoz, hogy valakinek egyértelmű legyen, hogy az újonnan felfedezett cseh deathmetál zenekar tulajdonképpen egy korábban ismert fasiszta zenekar énekesének új zenekara, elég sok háttértudásra van szükség, ezért körültekintően kell bánni vele.
Aki okosan keres, az talál
Lehet, hogy a metálos wikipédiából nem derül ki egyértelműen, hogy az azeri underground metálzenekar tagjainak korábbi együttesei olyan dolgokban foglaltak állást, amivel egy jóérzésű ember nem tud azonosulni, de itt jön képbe az internet egyik legnagyobb találmánya, a keresés.
Ha beírja valaki a zenekar nevét vagy a tagok nevét, és mögé teszi a vita, a támadás vagy a letartóztatás angol megfelelőit, akkor is izgalmas és hasznos találatokra lehet bukkanni, vagy régi interjúkra, amikor még a teljes ismeretlenség nyugalmával fejtették ki a nézeteiket erről-arról.
Rendkívül hasznos lehet megnézni, hogy milyen előadókkal léptek fel, illetve milyen fesztiválokon jártak, itt azonban érdemes észben tartani, hogy a „fiatal voltam és kellet a pénz” jegyében vagy szimpla tudatlanságból előfordulhat, hogy maga a zenekar is rosszul szervezte a fellépéseit, de ha jól láthatóan tendencia, hogy náci zenekarokkal lépnek fel náci fesztiválokon, akkor az már valószínűleg nem nevezhető kezdeti botlásnak. Azért egyre több az olyan zenekar is, akik vannak annyira öntudatosak és jól tájékozottak, hogy vagy nem esnek ebbe a hibába, vagy mikor eljutnak egy bizonyos ismertségi szintre, a hírnevüket arra használják, hogy a gyűlöletre uszító zenekaroknak megnehezítsék a dolgát, ismert példa erre a 2011-es Hellfest, ahol több zenekar is közölte, hogy egészen biztosan nem lépnek fel, ha a Satanic Warmaster nevű finn neo-náci zenekar is a fellépők között van, illetve Phil Anselmo volt Pantera-énekes white powerezése is okozott hasonló problémát.
Kénytelen mindenki szélesíteni a látókörét
Ha nem derült ki semmi abból, hogy milyen lemezeket adtak ki, ki a kiadójuk, és az kiáll-e a gyűlölet ellen, vagy nem foglalkozik ideológiákkal, csak a pénzzel, illetve ha nem dolgoztak együtt gyanús előadókkal, akkor sem lehet még biztos az ember a dolgában. Ilyenkor mélyebbre kell ásni, és interjúkból, a közösségi médiából és a fellelhető információkból tájékozódni, hogy milyen írókat és költőket hoznak elő mint inspiráció, mely filozófus gondolatait idézik, vagy éppen milyen könyvekről beszélnek. Főleg a fentebb már említett ezoterikusabb, elvontabb zenekarokra jellemző, hogy filozófiai irányzatok és írók inspirációja mögé bújva fejtik ki a nézeteiket, vagy éppen az egész az a fajta kibogozhatatlan zagyvaság, amivel a legtöbben nem szeretnének azonosulni. Ott van például a Kilenc Szög rendje, akiknél a szélsőjobboldali, náci eszmék keverednek természetfeletti nézetekkel. Legtöbbször gyilkosokat éltetnek, a keresztény-zsidó kultúra ellen harcoló dzsihadistákkal is szimpatizálnak, és közben azt várják, hogy a tetteik természetfeletti hatást váltanak ki, amely az ördögi sötét erők kapuját nyitja meg. Elsőre talán nevetségesnek hangzik, pedig a csoport egyre több követőt tudhat maga mögött.
Oda kell figyelni minden részletre, nem elég csak arra, hogy milyen póló van a zenekar tagjain a fotókon, de a tetoválások is árulkodóak lehetnek, vagy a zászlók és szimbólumok amikkel pózolnak.
Ez csak egy nyamvadt zenekar
Elsőre talán túl sok munkának tűnik ezeken végigmenni, hogy kiderüljön minden a zenekarokról, de egy idő után reflexből megy majd minden. Sokkal egyszerűbb lesz eldönteni, hogy érdemes-e egyáltalán meghallgatni egy adott zenekart és támogatni valakit, akinek az értékrendje pont az, amit mi elítélünk. Persze nehéz kérdés, és nincs egyértelmű válasz arra, hogy el lehet-e választani a művészt a művészetétől, és attól még, hogy valaki a zenekaron kívül elítélendő dolgokat tesz vagy arra buzdít, az mennyire kell, hogy kihasson az egész zenekarra, de ez megint csak mindenkinek a saját döntése. Van, aki egyáltalán semmilyen módon nem akarja támogatni egy ilyen ember munkásságát, van, aki csak a művészetre koncentrál, és nem zavarja, ha a pénze vagy annak egy része olyan eszméket támogat, amivel jó érzésű ember nem tud azonosulni. Hibázni is emberi dolog, vagyis azzal sincs semmi baj, ha valaki megszeretett egy zenekart, majd később rájött, mi is a mondanivaló, aztán elhatárolódik tőle. És vannak persze olyanok is, akik kifejezetten az ilyen tartalmakat keresik, majd meglepődnek azon, hogy mások, akiket a kedvenc zenekaruk mondjuk pont eltörölne a Föld színéről, nehezményezik ezt, és mindent megtesznek azért, hogy ezek ne érjenek célt.
