Hirdetés
Hirdetés

A pályakezdők soundtrackje – Ömlesztett anyag

A Thermals végleg szakított a politikus szövegekkel, de kérdéses, mennyire tett ez jót nekik, a Grinderman prezentálja Nick Cave elképzeléseit a garázsrockról, a Godsmack énekese, Sully Erna szólóban úgy tűnik, maximum liftzenét tud írni. A Hurts olyan szinten kommersz, hogy azt már bűn nem szeretni, a felnőttesedő Röyksopp meg baromi unalmas. Nézzük, miket hallgattunk a héten!

Hirdetés

The Thermals – Personal Life
(Kill Rock Stars)

Alany: Az oregoni Portland városából származó Thermals már 2002 óta megbízható minőségű lemezekkel látja el a gitárzenék rajongóit szerte a világon. A triót két fehér fiú (Hutch Harris és Westin Glass), illetve egy színesbőrű basszusgitáros lány (Kathy Foster) alkotja. Eddigi pályafutásuk csúcsát a 2009-es, Now We Can See című albumukkal érték el, amely az esztendő legjobb punk-rock lemezének bizonyult. Az elvárások tehát igen nagyok voltak a jelenlegi, szám szerint ötödik stúdiólemez kapcsán.
Pro: A Personal Life-ot hallgatva egyre inkább úgy tűnik, hogy a Thermals végleg megszabadította magát a politikai és vallási töltetű mondandójától. A kamaszos szembenállás helyett csupa emberközeli, szerelmes számot kapunk, amelyeket bármilyen élethelyzetben jól esik majd meghallgatni. Egyszerűen imádnivaló az a keret, amelybe ezt a tavaszias boldogsággal teli, őszinte dalcsokrot csomagolták. Tényleg csak mosolyogni lehet azon, ahogy a záró számban felidéződik a nyitó I’m Gonna Change Your Life dallama, azzal a különbséggel, hogy a refrénben ezúttal a You Changed My Life sorokat halljuk.
Kontra: A Personal Life nem időtálló darab. Szinte bármelyik szabadon választott indie/pop-punk lemezt elővehetnénk helyette. Egyrészt szörnyen kiszámítható, másrészt tényleg csak minimális jóérzés adagot biztosít. Az eddig megszokott tüzes erejű dalok helyett ezúttal csak erőtlen, lagymatag dallamokat kapunk. Az év végi listázáskor már eszünkbe sem fog jutni a Thermals zsákutcája, és ez talán jobb is így rájuk nézve.
(Szöveg: maUgly; pontszám: 2/5)

Grinderman – Grinderman 2
(Mute)

Alany: Nick Cave, és zenekara. Szemétség így emlegetni, hiszen szemben a Bad Seedszel, a Grinderman egy zenekar, de hát ha valakinek ilyen frontembere van, el kell fogadni, hogy maga alá temeti a többieket. Az első Grinderman-lemez valódi újjászületés volt neki, végre kimászott a csendben zongorázgató középkorú szexistenből, és ismét rokksztárrá vedlett. A kreatívan Grinderman 2 névre keresztelt lemeznek már nincs ilyen missziója, ez viszont az elvárásokat semmivel sem csökkentette. Még akkor sem, ha az ismét töménytelen hangszeren játszó Warrel Ellis közölte, hogy végül is azért adták ki Grinderman név alatt a produkciót, hogy végképp ne kérjen rajtuk számon senki semmit.
Pro: Számon kérni nem is nagyon lehet, már amennyiben tudjuk, mit szabad várni. A Grinderman 2-n újabb betekintést nyerhetünk abba, miképp lehet a kánontól minden elemében eltérően értelmezni a garázsrock kifejezést. A lemezt ugyanúgy meghallgathatja a tökegyforma stoner rockokból kiábrándult sörhasú kamionos, mint a különleges zenei megoldásokra vágyó "szakértő". A képlet annyiban változott, hogy ezúttal kevesebb a törés zúzás, és több a belassult pszichedélia, de a hangsúly ezúttal is Cave védjegyszerű, teljesen butának tűnő gitárkezelésén van. A megszólalásra nem lehet panasz, már az első percben letépi a pofámat, hogy aztán 41 percen keresztül lépkedjen rajta, mindössze a Palaces of Montezuma három és fél percére megszakítva ezt.
Kontra: Aki eddig nem szerette a Grindermant, vagy Cave töményebb dolgait, az ezután sem fogja. Sokatmondó adat, hogy ez a legnagyobb hibája a Grinderman 2-nek.
(Szöveg: fá; pontszám 4,5/5) Ezt hallgasd!

Sully Erna – Avalon
(Universal)

Alany: Egyik titkos kedvencem a Godsmack, amíg élek, remélem, hogy egyszer egy nagyon gazdag őrült kifizeti a gázsijukat, és elhozza őet Magyarországra is, én meg hatodmagammal végigüvöltöm majd a bulit, mert a Godsmack egy állati jó koncertzenekar. Lemezen is jók, persze, olyan mp3-lejátszóm még nem volt, amin nem lett volna rajta a teljes életmű- amihez az Avalont nem fogom hozzácsapni, még ha fizetnek, akkor sem.
Pro: Sully Erna, a Godsmack énekese adta ki, és ő énekel rajta.
Kontra: Jöhetnek nekem a kritikusok a spirituális utazással, meg az intelligensen hangszerelt nótákkal, nem beszélve a lélek legmélyéig ható, megrázó önvallomásokkal, ezt úgy hívják köznyelven, hogy szenvelgő prüntyögés. A lemezen egy igazán emlékezetes pillanat sincs, Ernának nagy fájdalmai vannak, és ezeket dalba önti, amivel nekem aztán kurvára semmi bajom nincsen, ha mindezt üvöltve teszi és XXI. századi megszólalással, kemény, tökös hangszerekkel, odabaszós gitárral meg dobbal. De nem, keringünk a lágy dallamok között, mint gólyafos a levegően, és azon vesszük észre magunkat, hogy a negyedik nótára elnyomja az embert az álom. Liftzenének viszont kiváló.
(Szöveg: sixx; pontszám: 1/5)

Hurts – Happiness
(RCA)

Alany: A manchesteri szintipop duó még ezen a folyamatos reciklálásban lévő színtéren is frissnek számít. Debütáló albumukat szokás szerint több, hangos sikereket elért single előzte meg, még mi magyarok is hetente hallhatjuk a klubokban a Wonderful Life-ot és a Better Than Love-ot is. Első nagylemezükön kőeményen visszanyal a 90-es évek, amiről azt hittük, hogy a milleniummal tényleg végleg kihalt. Most némileg felvizezve, és emészthetőb hangzással újra ránktöri az ajtót, de egyszerűn muszáj szeretni. Ennyire fogós dallamokat régen hallhattunk egy zenekartól, és szerencsére némileg félre lett téve a mostmár tényleg túl divatos idiotizmus.
Pro: A lemez tényleg olyan, mintha egy klasszikus nyolcvan produceres mainstream-pop produkció alászállna a B-kategóriába, és a hipszterek helyett a csak dúdolható, nagyívű közhelyparádéval teletűzdelt zenére vágyó 17 éves lányokat célozta volna meg közönségként. A koncepció száz százalékban hibátlan, menjenek a picsába a savanyú blogbuzik. Úgyis rá lesznek kényszerítve, hogy ha fel akarnak szedni egy épkézláb csajt, akkor azt a Better Than Love alatt tegyék. Illetve annak valamelyik remixét kell itt érteni, mert az angol duó nem akart mindenáron táncos lemezt csinálni, arra úgyis ott van millió, alapanyagra éhes remixer.
Kontra: Na jó, azért tényleg vállalhatatlanul műnyag prosztó gagyinak is tűhet, ha nem vagy hangulatban.
(Szöveg: Eron Mezza.; pontszám: 4/5) Ezt hallgasd!

Röyksopp – Senior
(PIAS)

Alany: A Röyksoppot mindenki szereti valamennyire. Ez persze egyáltalán nem véletlen, hiszen a norvégok már hosszú évek óta táncolnak sikeresen az elektropop, és a pop nélküli elektro közti határvonalon. A duó már hosszú évek óta próbálja ismét elérni a bemutatkozó lemezük (Melody A.M.) színvonalát, felemás sikerrel, de annyi elmondható, hogy a rajongótábor egyre nő. A Senior a még tavaly megjelent Junior folytatása, a koncepció szerint a zenekart kettészedik, és szétválasztják a harsány popzenét az elszállós elektrótól. A Junior tartalmazta a lelazult Röyksoppot, a Senior pedig a maradékot.
Pro: Az elmondhatjuk, hogy a norvégok nem hazudtak, mikor a két végletet emlegették a Junior – Senior kapcsán. A lemez teljesne instrumentális, tele finom megoldásokkal, amiknek komoly részét tényleg csak akkor hallani igazán, ha otthon hallgatjuk. Tényleg feln őttes lemez lett, a nyári mulatozás után először dolgozni kényszerülő pályakezdő soundtrackje is lehetne akár.
Kontra: Az itt a gond, hogy a pályekezdés, pláne a nyári vadulás után borzasztóan unalmas, és sivár hangulatú. Nem történnek izgalmas dolgok, nincs mire emlékezni. A Senior pedig pontosan ilyen lemez. Igaz, bevallottan nem a slágerekre feküdtek rá ezúttal, de azért valami kapaszkodót nem ártott volna néha adni. Így tényleg csak egy kellemes hangulatú, de bármiféle felkavaró pillanat nélküli 55 percről van szó, ami bár tele van elképesztően ízléses megoldásokkal, de a közepére elfárad, és képtelenség rá odafigyelni. Összességében a Röyksopptól nem volt jó ötlet ez a lemezpár. Az eddigieket az tette széppé, hogy mennyire jól kiegészítették egymást a hideg, de valahogy mégis otthonos hangzások, és a monumentális hangzású dalok, addig a Juniorból, és a Seniorból is hiányzik valami. Segítek, a Juniorból a Senior, a Seniorból a Junior.
(Szöveg: fá; pontszám: 2/5)

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

38,982KedvelőTetszik
3,057KövetőKövetés
3,800FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PROGRAMOK

LÁNGOLÓ PREMIEREK

DALMEGOSZTÁS

Lemezkritikák

Beszámolók