Mint ahogy látszik, elég furcsa helyzet állt elő ezzel a Óriás általi Ossian-feldolgozással. Az Artisjus egy elég jó útmutatót kiadott arról, hogy mi a teendő átdolgozás ügyben, mikor kell engedélyt kérni stb. Ebből a lényeg:
Nem minősül átdolgozásnak az eredeti mű:
• hangnemének megváltoztatása, és/vagy
• áthangszerelése, és/vagy
• hangulati-érzelmi világának pusztán új hangszínekkel történőmegváltoztatása, és/vagy
• előadásmódjára vonatkozó (tempó, dinamika, tagolás) instrukciók megváltoztatása, és/vagy
• jelölési módjának átírása, és/vagy
• hangfelvételének szerkesztése vágás vagy keverés útján
Ezek alapján az Óriás nem hibázott. Annyi nehezíti az ügyet, hogy egy kalóz koncertfelvétel feldolgozásáról van szó, de ha azt vesszük, hogy azt is az eredeti szerző adta elő nyilvánosan, akkor az Óriásnak nem kellett engedélyt kérnie senkitől.
Ami viszont minden bizonnyal sérült itt – hívta fel a figyelmünket erre egy nevét elhallgató zeneipari szakember – az a személyhez fűződő jog (a mű egysége). Ez nagyjából azt jelenti, hogy ha az eredeti alkotást oly módon mutatja be valaki, hogy azzal kárt okoz a műnek, akkor jogsértést követ el. Abszurd helyzet a mostani, mert Paksi Endre saját maga ellen is jogsértést követett el 2000-ben, mikor részegen adta elő a Pokolnál hangosabb dalt. Viszont aki ezt másolja, azok ugyanúgy hibáznak, mint Paksi.
Magyarán, jogi értelemben van alapja a kérésnek, hogy vegyék le a műsorról a Márhívót, de minden bizonnyal a Hammer Records nem az utóbbira hivatkozva tette ezt, mivel engedélyt sem adhatott volna a további jogsértésekre.
A lényeg, hogy ez már a
