Hirdetés

Kirsch András: Krákogjatok, varjak! – önkritika

Talán nem túlzás azt állítani, hogy egyike vagyok a leghányatottabb sorsú szerzőknek. Néhány irományom már a nyolcvanas évek végén napvilágot látott, ám feletteseim folyamatosan gáncsolták karrieremet. Közéjük tartozott Zazavecz Imréné is, aki a Kincskereső kisködmönből írott olvasónaplómat hányavetinek és slendriánnak titulálta. Mindezt csak azért, mert Küsmödi bácsi nevét két d-vel és y-nal írtam le. De nem adtam fel, Korcsmár Jenőné már egészen kiválónak találta verselemzésemet az irodalomérettségin, csupán azt kifogásolta, hogy Tóth Árpád Esti sugárkoszorú című versét egy uhu szemszögéből vettem górcső alá.

Hirdetés

Bár mindez bátoritóan hatott, a 2000-es években számos trauma ért, melynek hatására alkotás helyett a lósuttogói szakmában véltem felfedezni a boldogulás útját. A sors azonban újabb csapást mért rám, a lovakat ugyanis hosszú hónapok elteltével sem voltam képes suttogásra bírni… sőt, nyerítésük egyre harsányabbá vált. Visszatértem tehát az íróasztalhoz, és a Lángoló Gitárok című újság szerzője lettem. (Hogy ezen írás pont az említett, nívós kulturális magazin utódjának hasábjain lát napvilágot, az csupán egy fatális véletlennek köszönhető. Ezt most nincs időm bővebben kifejteni, mert meg kell etetnem a csirkéket, de tényleg így van!)

Hosszú évek munkája folytán végül megszületett első saját kötetem Krákogjatok, varjak! címmel. A novellás- és verseskötet az Ars Poetica című költeménnyel indul, ez abban különbözik József Attila hasonló című művétől, hogy nem az. Az Altató esetében már több párhuzam fedezhető fel az „eredeti” művel, védelmemre szóljon, hogy a költő egyszer sem említette meg a versben Rick Astley nevét. Én legalább egyszer megtettem, így senki nem vádolhat plágiummal. A kötetben több spirituális költemény is helyet kap, A fenn a távoli Tibetben pl. azt vesézi ki, hogy mily hálátlan dolog mamuszként reinkarnálódni, nem is nagyon biztatnék erre senkit a bunkó, tapló emberek kivételével. Irodalomtörténészek körében gyakori vitatéma, hogy mi az igazán jelentőségteljes költők elsődleges védjegye. Nos, én azon – 0 és 1 fő közé tehető – kisebbség véleményét érzem magaménak, miszerint az állatos versek. A Krákogjatok, varjak(!)! című kötetben szarkás, angolnás, vízilovas, mókusos, denevéres, csótányos és kacsacsőrű emlősös költemény egyaránt fellelhető – ebből mindenki vonja le a megfelelő tanulságot! Művészi nagyságomat ugyancsak fémjelzi, hogy a könyv végén fellelhető novellás blokkban – Franz Kafkához hasonlóan – tudatosan tartózkodtam a „papundekli” kifejezés használatától is.

A könyvet Labrosse Dániel kiváló illusztrációi teszik még izgalmasabbá, ő a fiatal vizuális művész, akitől Szinyei Merse Pál lenyúlta a Majálist. Amúgy nem normális a gyerek!

(A Krákogjatok, varjak! megrendelhető a Cser Kiadó honlapján – csak zárójelben jegyeztem meg, úgyhogy semmi szín alatt nem minősül reklámnak.)

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

Kommentek

35,850KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
747FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés