Hirdetés
Hirdetés

Ki adott LSD-t ennek az idiótának? – Chance the Rapper-lemezkritika

chance-the-rapper-acid-rap.jpgChance the Rapper – Acid Rap
(Szerzői kiadás)

Meglehetősen sűrű ez az év kurrens raplemezek tekintetében. 2013-at rögtön A$AP Rocky bemutatkozásával kezdtük, majd jött Tyler, The Creator harmadik sorlemeze, aztán dörrentek a nagyágyúk Kanye West és Jay Z albumaival. Közben elsiklottunk pár friss megjelenés és kifejezetten érdekes mixtape mellett, ilyen például Chance The Rapper április végén megjelent Acid Rap című lemeze. Az ifjú rapper a drill dominálta chicagói rapszíntérből úgy volt képes kiemelkedni a második válogatásával, hogy közben nem szakadt el a szülővárosának sötét oldalától, egyszerűen másik perspektívát adott neki. Chicago ugyanis szép lassan az amerikai hiphop fővárosává válik, elég ehhez mondjuk elolvasni a Complex 25 feltörekvő fiatal rapper listáját, aminek a harmada az illinois-i városból származik. Ez köszönhető a Kanye Westnek, az általa is méltatott Chief Keefnek és a drill színtérnek, de Chancelor Bennett, vagyis Chance The Rapper szinte a teljes ellentéte mindennek, amivel a chicagói rapet azonosítják: fegyverek helyett LSD, rablás helyett acid trip, gettó helyett fehérekkel teli elitgimnázium.

A kissé zűrös gyerek Chicago bandaháborúktól szenvedő kerületében él, de szülei egy elit belvárosi gimnáziumba íratták tele jómódú fehér kölykökkel. Így sokáig a dzsessz és a soul foglalkoztatta, majd végül Kanye West College Dropout albumával szerette meg a rapet. Az album akkora hatással volt rá, hogy a zenélés mellett döntött, amiben sokat segített egy tíznapos iskolai eltiltás, mivel elkapták a tanárok füvezés közben. A tíz nap alatt összehozta a 10 Day mixtape-et, ami után azonnal hozzákezdett az Acid Raphez.

Ahogy a lemez címe is sugallja, bizony központi szerep jut itt a hallucinogén drognak, és ez már akkor is világos az első pillanattól fogva, ha egy kukkot nem értünk a szövegből. Chance ugyanis számos kábítószerrel, gyógyszerrel vagy éppen fűvel és alkohollal kísérletezett, miközben a számokat írta. Azt azért nem kockáztatnánk meg, hogy a dalok alapján tippeljük meg milyen cucc hatása alatt volt éppen, de az egyértelmű, hogy Chance bizony nem kicsit van szétcsúszva a számok jelentős részében. Márpedig ez adja meg az Acid Rap alaphangulatát .

Miközben feltörekvő rapperek seregét hallgatva lassan a fülünkön keresztül hányunk a szétpörgetett 808-as trapes cinektől, addig Chance sokkal szabadabban nyúl a manapság divatos irányzatokhoz és önti azt le lizergsav-dietilamiddal. Van itt kötelező trapes hangzás (Chain Smoker), túlvezérelt basszus a lábdobon (Smoke Again), lepitchelt vokál (Pusha Man) , na meg neves(nek nevezhető) közreműködők (Ab-Soul, Childish Gambino, Action Bronson, Nosaj Thing). Ezek mégis csak arra jók, hogy a kevésbé érdeklődő rapkedvelők is találjanak maguknak valami érdekeset, de az Acid Rapnek pont nem ez a szépsége.

Hanem például Chance rapstílusa. Van valami patois raggára (Favorite Song) hajazó flow-ja, aminek köszönhetően szinte soha sem esik ki a ritmusból, ezt pedig hol remek énekkel (Cocoa Butter Kisses), megmagyarázhatatlan affektálással (Juice), nyögésekkel vagy halandzsával (NaNa) dob fel. Tényleg olyan az egész, mint amikor egy csupa faszagyerekből álló chicagói bandában rákap az LSD-re az ügyeletes szófosó, és elkezd haverkodni gördeszkás pálya árnyékában spanglizó fehér hippikkel.

Ráadásul zeneileg kifejezetten kísérletező a lemez, ha az elborult vokál nem lett volna eddig elég. Erősen érezhető a reggae, az acid jazz vagy éppen a motown hatása, Chance különösen jó érzékkel választott hangmintákat, majd adott alájuk teljesen kiszámíthatatlan dobokat. Ez az élő hangzás remekül illeszkedik a rapper intuitív előadásmódjához, sokkal természetesebb hangulatot kölcsönözve a rommá drogozott szövegvilágnak. Pedig rengeteg helyen átcsaphatott volna partyzós trapparádéba, de mintha szándékosan verné át a hallgatót a dropnál úgy, hogy géppuska módra lehadar négy sort, majd azonnal visszakapcsol rükvercbe. Külön érdekesség, hogy a Favorite Songban hallható hangminta sokaknak ismerős lehet Sub Bass Monster Tovább is van mondjam még? című számából, igaz, korábban ezt már Afrika Bambaata és Biggie Smalls is felhasználta.

Az egyetlen jogos kritika, ami érheti őt az a szövegek milyensége. Jó, egy húszéves kvázi gyerektől senki sem vár világmegváltást, Chief Keef sem éppen a kifinomult rímképletei miatt olyan népszerű. Nem is csoda, ha főleg olyan témák foglalkoztatják őt, mint a drogfüggőség, a láncdohányzás, az LSD vagy éppen édesanyjának kakaóvaj ízű puszija. A milleniumi generáció gond nélkül tud azonosulni ezekkel a témákkal, azonban a kissé komplexebb képek sokszor összezavarják a hallgatót és nem tudni pontosan mit akar Chance kifejezni egy-egy sorral. Persze ez csak a sokadik hallgatás után jön elő, addig szinte tökéletes az Acid Rap úgy ahogy van.

Kommentek

35,886KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
1,050FeliratkozóFeliratkozás

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

LÁNGOLÓ PREMIEREK

Hirdetés

DALMEGOSZTÁS

Audiópartnerünk

Friss Lángoló