Voltunk kedden Rammsteinen, ezt írtuk róla. Voltunk szerdán is Rammsteinen, amiről ilyen hosszan most nem írunk, de elmondunk pár dolgot:
- például a büfékáosz. A 121-es szektor környékén most is halálnak néztek ki a büfék, de elvándorolva a 125-ös felé már teljesen jó volt. Koncert előtt is 20 perc alatt italhoz lehetett jutni, koncert közben meg szinte várni sem kellett. Az más kérdés, hogy nagy eséllyel már lecsapolt, egy ideje ott álló, szénsavmentes sört adtak, de ne legyünk telhetetlenek.
- A koncert pontosan ugyanaz volt, mint előző este, de hát ezen nem kell csodálkozni, másodpercre pontosan be van osztva itt minden. Durva lenne valami nagy spontánkodás, miközben lángol az egész stadion. Kiszámíthatatlanságban lehet Zugló is lángolt volna. Annyi különbség azért volt, hogy Till Lindemann többször mondta koncert alatt is, hogy „Budapest”, és a végén nem magyarul kezdte a köszönetet.
- Valahogy most több volt a kontakt a tagok között. Legalábbis míg első este csak simán kiszálltak a a csónakból a ráadás első dala után, most jobban ölelgették egymást az őket partra segítő Lindemannal, és ez főleg az utolsóként érkező Richard Kruspe gitárosnál volt feltűnő, akivel a nagy szeretetben még viszonylag hosszan beszélgettek is egymás hátát csapkodva.
- Első cikkünkben nem írtunk róla, szóval itt megjegyeznénk, hogy 121-122-es szektorban baromi jól szólt a stadion mindkét este, ami a nagyon gyér Red Hot Chili Peppers után elég meglepő volt.
Amúgy meg mindenki nézegesse a képeket, amit az első este készített az Artlasso:
