„- Vegyük az én esetemet! Idekötöttek öt évvel ezelőtt, minden éjjel levesznek húsz percre. És aztán újra visszakötnek, ami igazán fair ahhoz képest, amit elkövettem. Ha semmi más, ez megtanított tisztelni a rómaiakat! És arra is, hogy nem juthatsz sehová az életben, csak ha kész vagy tisztességes munkát végezni, és tisztességes munkát… – Hallgass!!!”
Na igen. Hányszor hallott már a názáreti Briant kioktató ősz börtöntöltelék tirádájához hasonlót bárki, aki fiatalon zenekart alapított, vagy általában véve olyan pályát képzelt el magának, ami nem találkozott szülei elképzelésével, vagy olyanokéval, akik úgyis jobban tudják, mit is kellene csinálnunk. Legalábbis valami ilyesmi jutott eszünkbe, amikor elénk került az HGTV-n mostanában futó Flip The Strip (magyarul Felújítás címen futó) sorozat, melyben egy négy férfi sztriptíztáncosból álló csapat unalmas házakat alakít át csillogó Las Vegas-i otthonokká. Az biztos, hogy a főszereplők, Ben Cleary, Dan Paterson, Liam Black és Malik Willis-Martin ezzel a húzással minden rést lefednek azok érvei előtt, akik netán azzal kritizálnák őket, hogy táncolni, vetkőzni, a szebbik nem képviselőiből álló közönséget pikánsan-sikamlósan szórakoztatni nem is igazi munka. Ez a másodállás gyakorlatilag olyan, mint a farzsebbe rejtett ötödik ász a talponállóban zajló kártyapartiban: bármikor előhúzható, és mindent visz a tulajdonosa. De persze nem ők az elsők, akik a szórakoztatóiparban olyan terepen is kipróbálták magukat, ami sokadik ránézésre sem következik abból a karrierből, amivel az adott művész híressé vált. Most következő vidám összeállításunkban hoztunk nektek néhány példát erre.
Adam Jones (Tool) és a zsákmányállatok koponyái
A jövő nyáron ismét Magyarországon lép fel a Tool. Az alternatív metal legendás zenekarának gitárosáról sokan tudják, hogy vizuális művészetek terén is alkot, így ő felelős az egyéni látványvilágú, gyakran stop motion techikával készült videóik többségéért is. Ugyanakkor még ezen információk birtokában is fura látni azokat az időközben napvilágra került fényképeket, melyeken épp a Terminator 2 higanyrendőrének lőtt sebeit festi, vagy épp olyan miniatűr dinoszauruszokat formáz, melyek aztán a Jurassic Park jeleneteiben tűntek fel. Jones számos hollywoodi film elkészítésében működött közre olyan speciális effekteket tervező csapatok tagjaként, mint a The Character Shop Inc., illetve a Stan Winston Studio, és a fent említettek mellett pedig olyan filmeken dolgozott, mint a Rémálom az Elm utcában franchise 4. és 5. része, a Farkasokkal táncoló, a Szellemirtók 2., az Ollókezű Edward, vagy a Batman visszatér. Ha pedig a Predator-filmeket is szereted a Tool zenéje mellett, bizonyára elégedett mosollyal nyugtázod majd, hogy az 1990-ben bemutatott második részéhez ő faragta azokat a különféle koponyákat, amelyeket a rasztás földönkívüli űrhajójában talál a Danny Glover által alakított Mike Harrigan hadnagy.
Sir Brian May (Queen) és az asztrofizika
Amellett, hogy a komplett rocktörténelem egyik legegyénibb hathúrosa, akinek játéka másodpercek alatt megismerhető – és aki egész pályafutása során hatpenny-s érmét használt pengető helyett – a tavaly lovaggá ütött Brian May az asztrofizika területén sem számít akárkinek. A Queen gitárosa a londoni Impriel College matematika és fizika szakos hallgatójaként felső-másodosztályú kitüntetéssel diplomázott, majd ugyanitt PhD-fokozatot szerzett, kutatási területe a csillagközi porból visszavert fény sebességének tanulmányozása volt. Ahogy a Queen egyre sikeresebb lett, felfüggesztette tanulmányait, de nem véglegesen: 2006-ban újra regisztrált doktori címre korábbi campusán, majd 2007-ben benyújtotta doktori disszertációját, és ugyanazon év októberében vendégkutatói címet kapott ugyanitt. Azóta az űrkutatás számos területén tevékenykedett: a teljesség igénye nélkül tagja volt a NASA 2015-ös, a törpebolygóvá lefokozott Pluto-t és holdjait megközelítő New Horizons küldetésen dolgozó John Hopkins Alkalmazott Fizikai Laboratórium csapatának, de társszerzője volt a Bang! – The Complete History of the Universe – magyar kiadásban: Bumm! A világegyetem teljes története – című, eredeti nyelven már a második részt is megért ismeretterjesztő könyvnek. Igazán becsületes második karrier, hogy óvatosan fogalmazzunk.
David Lee Roth és az életmentés
A Van Halen legendás eredeti énekese, David Lee Roth amúgy sem panaszkodhatott volna egyhangú, eseménytelen életútról, hiszen amellett, hogy minden idők egyik legnépszerűbb rockzenekarának frontembere volt, hiszen kipróbálta magát színészként, képzőművészként és több harcművészetben is jártasságot szerzett. Utólag mégis azt mondta, senki nem volt addig, amíg 2004-ben fel nem csapott sürgősségi mentőtisztnek New York Bronx körzetében, és meg nem kapta első hívást.
„Nem voltam senki, amíg fel nem vettem az egyenruhát, és nem indultam el az első riasztáshoz. A fehér rocksztár azt gondolta, könnyű dolga lesz, de nem viccelek, egészen kijózanító, alázatra nevelő élmény volt. Sokszor a humor az egyetlen orvosság, amit odaadhatsz annak, aki azt hiszi, hogy meg fog halni. Senki sem hívja a 911-et csak azért, hogy boldog Hanukát kívánjon.”
Ilyen tapasztalatok mellett kenutúrázni a Hudson folyón – ami amúgy tilos, Roth mégis megcsinálta párszor – már sétagaloppnak tűnik.
Johnny Depp és az idegen tollak
Az Ollókezű Edward, a Karib-tenger Kalózai franchise és a még tucatnyi hasonló kasszasiker ismeretében nehezen hihető, de Johnny Depp sem úszta meg az úgynevezett szerény kezdetek időszakát. Fiatalon telemarketingesként dolgozott, és nem volt épp sikeres a szakmában: a feladata az volt, hogy tollakat adjon el, és a leendő vevőket azzal kellett hitegetnie, hogy megfelelő mennyiségű vásárlás esetén sorsoláson vesznek részt, melyen néhány gyönyörű toronyóra mellett egy tahiti utazást is kisorsolnak a szerencsés nyertesek között. Egy interjúban így emlékezett vissza erre az időszakra:
„Összesen egyszer jártam szerencsével, eladtam egy doboznyi tollat egy fickónak, de amikor a nyereményekről kérdezett, bűntudat fogott el, és azt mondtam neki: »Öregem, ne vedd meg ezeket az kurva tollakat! Átverés az egész. A toronyóra bútorlapból van, és biztosan nem fogsz Tahitire utazni, ne haragudj!« Szóval lebeszéltem az egészről.”
Sylvester Stallone és az oroszlánketrecek
Az idén 77 életévét betöltött akciósztár karrierje köztudottan nem indult túl könnyen. Sly már 1969 óta feltűnt kisebb szerepekben bő tucatnyi filmben, köztük olyanokban, mint a, mondjuk úgy, kimondottan felnőtteknek szóló The Party at Kitty and Stud’s, Woody Allen Banánköztársaság című vígjátéka, vagy a Kojak harmadik évadának második, Testvérem az ellenségem című epizódja, de már 30 éves elmúlt, amikor a Rocky első részével – melynek főszerepét részben kitartásának köszönhetően játszhatta el, ugyanis a film producerei és a United Artists stúdió kezdetben úgy gondolták, jobb lenne, ha egy már befutott színészre bíznák ezt a feladatot – ráköszöntött a siker. Azt viszont kevesen tudják róla, hogy a korai évek epizódszerepei előtt volt jegyszedő moziban, és oroszlánketreceket is takarított a Central Park Állatkertben.
Peter Steele és a közterületfelügyelet
A Type O Negative idő előtt eltávozott frontembere a zenekar indulásának éveiben a New York-i Parkfelügyelőség alkalmazottjaként dolgozott, kevésbé udvarias újságírók olykor hivatkoztak is rá egykori kukáslegényként. Körzete a Brooklyn Heights Sétány környéke volt, napjait parkkarbantartással, szemeteskocsik és más munkagépek vezetésével töltötte. Egészen 1994 nyaráig dolgozott itt, és csak akkor mondott fel, amikor a zenekar már egyre nagyobb sikereket aratott, és egyre több turnélehetőséget kaptak. Steele később úgy nyilatkozott, hogy életének legboldogabb időszakát jelentették ezek az évek, többek között azért, mert a meló nem okozott túl nagy szellemi kihívást, így a kukásautó volánja mögött rengeteg ideje maradt arra, hogy új dalokon, szövegeken gondolkodjon. A Type O Negative tagjai Steele 2010 áprilisában bekövetkezett halála óta többször is megerősítették ezt: szerintük néhai énekesük életében nagyon fontos volt a rendszeresség, amit a napi munka adott meg neki, és pont ennek hiánya okozta azt, hogy a turnékon sokszor csúszott bele, mondjuk úgy, bizonyos aránytévesztésekbe az alkoholt és más tudatmódosítókat illetően.
Whoopi Goldberg haláli melója
Az Oscar-, Tony-, Emmy-, Grammy- és Golden Globe-díjjal egyaránt elismert amerikai színésznő és humorista pályája kezdetén halottkozmetikusként dolgozott egy ravatalozóban. Ha ez önmagában nem lenne elég, első munkanapján főnöke még egy morbid tréfával is meglepte: halottnak tettette magát, majd mikor az újdonsült kolléganő munkához látott volna, felült, és integetni kezdett. A színésznő – akinek egyébként nem ez volt az egyetlen formabontó munkája, hiszen egy időben dolgozott telefonszex operátorként is – így emlékezett vissza az esetre:
„Ennél rosszabb dolog aligha történhet veled egy ilyen helyen. Szóval nincs mitől félni.”
Barack Obama és a leendő elnök fagylaltkanala
Néha még azok is szerényen kezdik, akik aztán a legmagasabbra jutnak. Barack Obama néhány évvel ezelőtt, a Fehér Ház által pályakezdők számára meghirdetett Summer Opportunity Project indulásakor egy LinkedIn-bejegyzésben emlékezett meg első munkahelyéről. Az Egyesült Államok korábbi elnöke fiatal korában a Baskin-Robbins – nemzetközi fagylaltmárka, ha úgy tetszik, az Algida megfelelője amerikai központtal, Európa nagy részén nincs piaci részedésük – egyik honolului fagyizójában dolgozott. Utólag azt mondta erről az időszakról, hogy a fagyikimérés keményebb meló, mint amilyennek látszik, mert a jéggé fagyott tömbök alaposan megterhelik az ember csuklóját, pláne, ha naponta több órán át kell kanalazni. Az exelnök úgy fogalmazott, maga a feladat nem volt különösebben magasztos, és a fagyi ízére is immunis lett egy idő után, ugródeszkának tökéletes volt ez az állás, és sokat tanult ebben az időszakban a felelősségről, és arról, mennyire fontos a munka és a magánélet egyensúlya.
Tanár úr / Tanárnő kérem! – Sheryl Crowtól az extrém metalig
Utolsó előttiként jöjjön egy találós kérdés. Mi a közös – persze azon kívül, hogy ebben a felsorolásban szerepelnek, figyelünk ám! – a most felsorolt hírességekben? Sheryl Crow, Peaches, Sting, Gene Simmons, Art Garfunkel, Hugh Jackman, Liam Neeson, Billy Crystal, Barack Obama, Hillary Clinton, és megint csak Sylvester Stallone? Más-más szakon, de mindannyian dolgoztak tanárként életük során. És persze vannak olyanok a legextrémebb zenét művelők között is, akik ezzel foglalkoznak: a több mint kultikus norvég black metal alapzenekar, a Darkthrone frontembere, Nocturno Culto – polgári nevén Ted Arvid Skjellum – , és az At The Gates énekese, Tomas „Tompa” Lindberg – aki nem mellesleg a Darkthrone logóját is rajzolta annak idején, ismét egy szép összefonódás – egyaránt iskolai tanárként tevékenykednek mind a mai napig. Arról nem szól a fáma, hogy énekórát is adnak-e, pedig meghallgatnánk egy-egy szép északi népdalt mondjuk a Panzerfaust album különösen elvetemült vokálozási stílusában.
Tom Morello és a férfiszriptíz
A politikailag aktív és öntudatos rockzenekarok archetípusának számító Rage Against The Machine gitárosáról talán senki sem gondolná, hogy olyasmivel kereste a kenyerét, amit Virág elvtárs csak a hanyatló nyugat ópiumának nevezett. Tom Morello ugyanis – hogy a cikk végén stílszerűen visszakanyarodjunk az elejére – leánybúcsúkon dolgozott férfi sztiptíztáncosként. Hogy miért, arra két magyarázatot is adott különféle interjúkban, egyrészt, hogy miután elvégezte a Harvard Egyetemet, és Hollywoodba költözött, egy darabig munkanélküli volt, szó szerint éhezett, így nem igazán válogathatott, a másik magyarázat szerint viszont akkori lakótársával az ismerkedési esélyeiket akarták felturbózni egy jacuzzival, amire természetesen nem volt pénzük, így bevállaltak pár „alul semmi” bulit. Akárhogy is történt, Tom később úgy fogalmazott, nagyon örül, hogy akkoriban még nem létezett a YouTube, és hogy a videómegosztók áldásos hozadékaképpen egy-egy ilyen produkciót már másnap láthat bárki egy jól irányzott linkre kattintva. Az ott szerzett rutin mindenesetre jól jöhetett, amikor az 1993-mas Lollapalooza fesztiválturné egyik állomásán a zenekar tagjai meztelenül, leragasztott szájjal tiltakoztak a PMRC*, és az általuk akkoriban bőszen osztogatott „Parental Advisory” – magyar változatban „Szókimondó szövegek” – matricák ellen.
*Parents Music Resource Center – Amerikai szenátorfeleségek által alapított, meglehetősen ellentmondásos megítélésű szervezet, akik legfőbb feladatuknak kifejezetten a rockzene cenzúrázását tartották. Tevékenységükről és szakmai felkészültségükről sokat elmond, hogy sikerült feketelistára tenniük Frank Zappa „Jazz From Hell” című instrumentális (!) albumát is az azon (nem) hallható dalszövegek miatt.
A Flip the Strip sorozatot a HGTV kínálatában éritek el, minden szerda este új epizódokkal!
