A kelta punk rajongóinak nem lehet okuk panaszra idén, hiszen néhány hete játszott Budapesten a Flogging Molly, augusztus harmadik péntekén pedig, fél évvel legutóbbi koncertjük után az ausztrál The Rumjacks tér vissza hazánkba, azzal a különbséggel, hogy ezúttal főzenekarként érkeznek a Dürer Kertbe.
Első hallásra akár furcsa is lehet a kifejezés: ausztrál kelta punk. A ír és skót népzenei elemek és hangszerek használata rockzenei környezetben ugyanakkor már hosszú évtizedek óta elkezdődött. A műfaj ősforrását a hatvanas-hetvenes években kell keresnünk, olyan ír folkzenekaroknál, mint a The Dubliners vagy a The Clancy Brothers, igazán népszerűvé viszont olyan csapatok tették, mint a skót Skids, vagy a Shane McGowan énekes nevével fémjelzett The Pogues. Előbbiek voltak az első punk zenekar, akik folk motívumokkal is kísérleteztek, utóbbiak pedig gyakorlatilag már abban a formában játszották ezt a zenét, ahogy lényegében ma is ismerjük: a hagyományos punk / rockzenei felállást folkzenében használt hangszerekkel – tekerőlanttal, mandolinnal, harmonikával, ónsíppal – kiegészítve, sokszor tradicionális népdalokat feldolgozva a saját szerzemények között.
A kelta punk az elmúlt évtizedekben az egész világon egyre népszerűbbé vált olyan zenekaroknak köszönhetően, mint a Dropkick Murphys, a The Real McKenzies, vagy a már említett Flogging Molly, így ma már nem szokás megütközni azon sem, ha valaki nem kifejezetten kelta nyelvterületen műveli ezt a stílust, kitűnő példa erre a hazai Paddy and the Rats sikere is.
A 2008-ban Sydney-ben alakult The Rumjacks ugyanakkor sok ágon kötődik a stílus gyökereihez, még ha ez első ránézésre talán nem is nyilvánvaló. Ahogy a basszusgitáros, Johnny McKelvey beszélt erről egy interjúban, Ausztrália lakosságának elég nagy része ír és skót bevándorlók leszármazottja, így aztán nem meglepő, hogy a helyi folkzenére is nagy hatással volt a tradicionális kelta dallamvilág. Ráadásul a zenekar három tagja – rajta kívül a mandolinon, buzukin és bendzsón játszó Adam Kenny, illetve Mike Rivkees énekes, aki 2020-ban érkezett az alapító frontember Frankie McLaughlin helyére – ír felmenőkkel büszkélkedik, így nem meglepő, hogy ebben a zenei környezetben nőttek fel. Ugyanakkor távol áll tőlük az, hogy betű szerint kövessék a stílus szabálykönyvét: dalaikban gyakran felbukkannak gypsy punk, ska és reggae elemek is.
A The Rumjacks indulása óta már öt stúdióalbumot, három EP-t és két koncertlemezt jelentetett meg, eddigi pályafutásuk során pedig olyan legendás zenekarokkal turnéztak, mint a U.K Subs, a GBH és a Gogol Bordello. Legismertebb daluk valószínűleg a YouTube-on már 86 millió lejátszásnál tartó An Irish Pub Song, melynek szövege ironikus módon épp az ír kultúra sablonos tömegáruvá silányítását figurázza ki, bár ezt nem feltétlenül tudja mindenki azok közül, akik csak ezt az egy számot ismerik tőlük.
Legutóbbi albumuk a 2021 márciusában megjelent Hestia, amely sok szempontból új kezdetet jelentett számukra, hiszen ezen debütált új énekes-dalszerzőjük, Mike Rivkees. Az otthon és a tűzhely görög istennőjéről elnevezett lemeznek már a címe is beszédes, megjelenésekor az anyag talán legnagyobb erényeként pedig azt említették, hogy készítése során a zenekar ismét élvezni tudta azt, amit csinál, hogy ismét a zene és a pozitív gondolatok kerültek a középpontba, ráadásul Mike személyében egy kitűnő zenészt is nyertek. Ezek után pedig nem is lehet csodálkozni azon, hogy a folytatás a tavaly megjelent, Brass for Gold című nyolcszámos EP képében nem is váratott sokat magára. McKelvey erről így mesélt:
„A Hestiára kapott elképesztő reakciók után tudtuk, hogy be kell bizonyítanunk, nem viccelünk. Azt hiszem, míg a Covid kicsit lelassított mindenkit, minket arra késztetett, hogy keményebben dolgozzunk, több zenét rögzítsünk, tervezzünk és előre gondolkodjunk, hogy mihez is kezdünk majd, amikor vége lesz ennek az egész zűrzavarnak.”
A tervezés a jelek szerint jól sikerült, hiszen a Hestia megjelenése óta a zenekar többször is végigturnézta az immár fő működési területüknek számító Európát – 2016-ban tették át a székhelyüket az öreg kontinensre – , de eljutottak az Egyesült Államokba is. Magyarországot nagyon szeretik: az elmúlt hét évben nyolcszor jártak nálunk, és mivel nyári fesztiválturnéjuk néhány hete már zajlik, most sem egy rozsdás produkcióra számíthatunk, hanem a megszokott jókedvű, lendületes koncertre a Dürer Kertben, ahol a Hestia és a Brass for Gold újabb keletű dalai mellett olyan régi közönségkedvencek is előkerülnek majd, mint az An Irish Pub Song vagy A Fistful O’Roses.
További információk és jegyek a Live Nation weboldalán!
