Hirdetés
Hirdetés

Karc nélkül

Hangmás – Valaki ma este megsérülhet
(Szerzői kiadás)

A budapesti Hangmás zenekar amellett, hogy összeszokott, profi tagokkal felálló, és hihetetlenül lelkes zenekar, nem tagadhatja le, hogy a sikerében jelentős szerepet játszott, hogy jókor volt jó helyen – néhány, mondjuk két évvel ezelőtt kerültek arra a népszerűségi pontra, ami azóta is többé-kevésbé tart, ez pedig nagyjából ugyanaz a korszak, amikor Magyarországon is először kúl, majd pedig alapkövetelmény lett tizenhat éves kor felett ismerni és szeretni a Joy Divisiont és korszakát, és arról vinnyogni, hogy miért nem ismeri senki.

Na ez volt az az időszak és közönség, ami nagyon felkarolta és a kedvenc klubzenekarává tette meg a Hangmást (holott akkor már jóideje együtt játszottak), és a folyamatos pumpálás, a néhol kicsit túlhangszerelt, kevésbé konkrét számok, és Minda "Hangmás" Endre jellegzetes orgánuma (amit sokan neveznek egyszerűen Curtis nyúlásnak, nem minden alap nélkül), az időnként a mixben magának helyett túró new-wave szintik, és ezeknek a tényezőknek az összessítése tényleg kiváló klubkoncerteket hoztak össze. Ez elég lett ahhoz is, hogy az előző, Funeral Party Budapest című nagylemez megúszta az ismeretlenséget, hiába nem volt közel annyira sem energikus és hatásos mint az élő fellépések. Aztán most eltelt az a két év, a Controlt mindenki unalomig bámulta, nem hogy az indie, az elektró is leült, a Hangmás pedig saját bevallás szerint tudatos kísérletezésbe fogott, jogos feltételezés volt tehát, hogy feljebb akarnak lépni, egy változatos, az előzőnél rafináltabb és karcosabb lemezt tesznek az asztalra.

Szintén várható volt a mainstream kóstolgatása, itt is megelőzte az élő produkció a felvételt, de hallható a lemezen is egy Péterfy Borival készült duett, amiben viszont a vendégénekes érezhetően nem találja igazán a helyét. A kísérletezés és a konkretizálás szintén felemás – hiába szorul nagyon helyesen háttérbe a reszelés és jön előre a szinti, ha dinamikailag jobbára egyhelyben toporognak a számok. Szövegek terén maradt a félig angol-félig magyar koncepció, ez a maga nemében szórakoztató és érdekes is, viszont szintén érződik, hogy a szöveg maga másodrangú a zenéhez képest (a ‘Zombie Disco’ hirtelen átnyargalása magyar nyelvről "C’moon, c’mooon, daaaance with mee"-re tulajdonképp próbáról ottfelejtett kamuszöveg is lehetne), ami onnantól, hogy nem csak vokál-lickekkel operál egy banda, nem működik.

Az elképzelés tehát sok helyen nem válik valóra, pedig érezhetően sok volt a munka a lemezzel, és vannak is rajta remek ötletek és ezekhez ügyes megoldások. Az elnagyolt részek viszont legalább ugyanennyire elnagyoltak, és emiatt, főleg ha nem vagy elfogult klubzombi, nemigen lehet feltétel nélkül végigélvezni a lemez által kínált bő fél órát. Hiába, karc nélkül nemigen sérül meg senki.

Advertisement
39,116KedvelőTetszik
3,097KövetőKövetés
5,070FeliratkozóFeliratkozás

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

LÁNGOLÓ PREMIEREK

Hirdetés

DALMEGOSZTÁS

Audiópartnerünk

Friss Lángoló