Hirdetés

Kalózokkal megspékelt gondolatébresztés – Premieren a Paddy And The Rats legújabb lemeze + interjú

A járvány okozta problémákon túl a Paddy And The Rats-nek még több nehézséggel kellett megküzdenie zenekari társuk, Babicsek Bernát “Bernie Bellamy” elvesztése óta. A felépülési folyamatról, a jövőbeli kilátásokról, és a ma megjelenő From Wasteland to Wonderland lemezről kérdeztük Oravecz Kristófot, azaz Paddyt, a zenekar énekesét.

Nehéz időszakon mentetek keresztül mind zenekarilag mind egyénileg. A lemezkészítést lehet ebben a helyzetben egyfajta terápiának tekinteni?

Ez pontosan úgy történt, hogy a lemez már tavaly december elején be lett fejezve. Még pont Bernie is fel tudta játszani az ő részeit, úgyhogy maga a lemezkészítés az befejeződött. A megjelenés és a promóció volt kicsit necces, mert nekünk ez egy külföldi kiadónál, a Napalmnál jön ki. Minden le volt szervezve, hogy mikor jön ki az első single, meg maga a lemez. Ez a menet le volt beszélve, de amikor jött Bernie tragédiája, akkor ott volt egy hónap-másfél, amikor próbáltuk magunkat összekaparni, és nem is nagyon tudtunk meg akartunk azzal foglalkozni, hogy akkor mikor mi történjen, mert nem az volt az elsődleges. És akkor szó volt arról, hogy eltoljuk az egészet, hogy csak nyáron kezdjük el a promóciót, és csak nyáron jelenik meg a lemez. Aztán ahogy telt az idő, eltelt két-három hét, lement a temetés, úgy éreztük, hogy nekünk most szükségünk van arra, hogy ezt csináljuk, mert a legrosszabb az, ha csak otthon ülünk és ezen rágódunk, hogy mi történt, és nem tudunk még a munkába se temetkezni. Klipeket kellett forgatnunk, promóciózni a lemezt, készülni a bemutatókoncertekre, össze kellett rakni az új műsort, ki kellett találni az egésznek az új megjelenését, felépülését, mindent. Tehát nagyon sok dolgunk volt így ennek kapcsán, hogy Bernie elment, és úgy éreztük, hogy erre most szükségünk van, hogy ne csak azon kattogjunk, hogy mi lesz majd velünk így. Úgy érzem ez valamennyit segített, hogy bele tudtuk vetni magunkat a munkába, és tartottuk magunkat az eredeti menetrendhez.

Az emlékkoncerteket is lehet ehhez a részhez kapcsolni, hogy segített valamennyire felépülni ebből az időszakból?

Abszolút! Azzal is nagyon sok munka volt. Az volt az első, amit nélküle csináltunk meg. Próbáltunk minél több olyan embert bevonni, akinek volt köze Berniehez. Vagy játszottak együtt vagy a barátja volt, vagy turnéztunk együtt zenekarokkal és azáltal ismerték őt. Sokat készültünk, és nekünk is fura volt, hogy nélküle egészen máshogy kell hozzányúlni a dalokhoz. Nagyon nagy kihívás volt, de talán az emlékkoncert része így egyszerűbb, mint hosszabb távon kitalálni, hogy a színpadon hogyan fogunk valóban állni, mert itt ugye minden dalra bejött egy-egy vendég. Ez abból a szempontból egyszerűbb volt, hogy elképzeltük magukat a dalokat, hogyan fognak vendégelőadókkal szólni, de ez nem arról szólt, hogy egy végleges képet alkossunk arról, hogy a Paddy And The Rats hogyan fog kinézni a színpadon hosszútávon.

Akkor nagyon nehéz volt a színpadon állni, főleg az elején, amikor öten felmentünk. Az első három dalt úgy játszottuk végig, és borzasztó nagy volt az űr ott a jobb oldalamon, nagyon rossz érzés volt odanézni. Koncert előtt még úgy voltunk vele, hogy oké, ezt az idei évet megcsináljuk öten, de akkor úgy éreztük, hogy ez nem fog menni, mert nagyon szar így a színpadon lenni. Végig arra a szitura emlékeztet minket, hogy valami már nincs, ami addig volt. Csak hiány van, és nincs semmi olyan plusz ebből a szituból, ami jó lenne. Viszont, ha lenne mellettünk egy másik ember, akkor az már legalább azt mutatná, hogy valamerre haladunk. Eltűnt, elveszett valaki, aki pótolhatatlan, de van már valami kiút, vagy előre mutató dolog.

Úgyhogy végül abban állapodtunk meg, hogy hivatalosan most öten maradunk, de élőben mindig lesz velünk valaki, legalábbis most a nyári fesztiválokon. Lesz egy álladó billentyűs, Varga Zoli, aki a zenekarban van már tíz éve, a háttérben zeneszerzésben is részt vesz, nagyon sok lemezt vele készítettünk, és többször már játszottunk is vele. Zeneileg ez a megoldás. Sokat agyaltunk rajta, hogy legyen-e harmonikás, de arra lyukadtunk, hogy valójában Bernie-t senki sem fogja pótolni, és ha utána jönne bárki, mindenki hozzá hasonlítgatná az új harmonikást. Másrészt zeneileg sem indokolt, mert az új anyagokon egyre kevesebb a harmonika, viszont tök sok szintis jellegű dolog van. Élőben meg akarjuk nézni, hogy milyen az, ha a harmonika helyett billentyűs van, aki a zongora és a harmonika részeket is tudja játszani. Zeneileg ez egy tök jó választás, de ez egyelőre csak élőben lesz így, aztán hogy mi lesz a hosszútávú megoldás, azt még meglátjuk. Ahhoz képest amilyen állapotok voltak négy hónappal ezelőtt, most azt látom, hogy van célunk, van miért előre mennünk.

Volt olyan forgatókönyv, amikor arra gondoltatok, hogy abbahagyjátok?

Konkrétan nem, de voltak olyan pillanatok, amikor végig gondoltuk, hogy mi legyen, hogy legyen, vagy így van-e értelme. Mi ezt Bernie nélkül kezdtük, az első négy évben ő nem volt benne a zenekarban, a második lemez után került be, de akkor is tíz évet velünk volt, és abban a tíz évben lett a Paddy And The Rats egy sikeres zenekar Magyarországon is, és külföldön is, és nyilván ez egy teljesen más dimenziót nyitott meg nekünk, ameddig vele voltunk, mint előtte. Sok minden kavargott bennünk az elején. Pontosan nem tudtuk, hogy mit is akarunk, így az is felmerült, hogy abbahagyjuk, de nem gondoltuk ezt komolyan, hogy így legyen.

Beszéljünk kicsit a lemezről is. From Wasteland to Wonderland a lemez címe, ami egyben a lemez felépítésére is passzol. Mi ennek a metaforikus jelentése?

A lemez címe volt meg először, amihez írtam két dalt, így meglett a kezdő meg a záródal. Az volt a koncepció, hogy a mostani világnak legyen valami tükre. Sokszor azt érzem, hogy eléggé rossz irányba megyünk, mind környezetszennyezés szintjén, mind kulturálisan, mind gondolkodásmódban. Szerintem nem feltétlenül most éljük az emberiség legdicsőbb korszakát, és eléggé sok szempontból a vég felé haladunk. A Wasteland az a sivár pusztaság, ahol jelenleg tartunk, csak a pénz számít, nincsen valódi érték, mindenki harcol mindenkivel, baloldal a jobboldallal, és fordítva, mindenki nagyon hisz valamiben és egyre távolabb vannak egymástól az elképzelések meg maguk az emberek is. Gyűlölködés, vírus, háború és a folyamatos nyomás, hogy romboljuk a környezetünket, ami lehet, hogy ötven-hatvan év múlva már alkalmatlan lesz arra, hogy mi itt éljünk. Van egy csomó veszély, és ezekből ki kell lábalni, hogy normálisan élhessünk, és emberek maradhassunk. Ez maga egy utazás, hogy innen el kéne jutni a másik állapotba. Kicsit pesszimistán indul a lemez, és ebből próbálunk optimistán előre tekinteni, hogy el kéne jutni a Wonderlandbe, ami egy idillibb, szebb világ. Nagyjából a témák is ezt az utat követik, mire eljutunk a lemez végére. A Wasteland maga egy negatívabb hangulatú, vallási témát is felölelő dal, ami magát az emberiséget írja le, amikor Júdás elárulja Jézust és hagyja meghalni. Mi emberek is mindent hátrahagyva a pénzt hajtjuk, és csak az egonk számít. Innen kéne eljutni egy olyan világba, ahol sokkal szeretetteljesebb közegben élnek az emberek.

Erről a lemezről már bemutattatok kettő dalt is, legutoljára az Everybody Get Up-ot, ami kapott hideget-meleget, ahogy az várható egy ilyen újításnál. Mi volt az alapja annak, hogy kicsit elkanyarodtok egy másik stílus felé?

Folyamatosan kísérletezünk, és mindig kipróbálunk újabb dolgokat. Nagyon unalmas, ha az ember mindig ugyanazt csinálja. Én nagyjából azt látom, hogy egy zenekar két utat választhat a pályafutása során. Az egyik az AC/DC vonala, hogy ugyanazt csinálod negyven évig. Az ő példájukon látjuk, működik az is, hogy elkezdesz valamit húsz évesen és még mindig azt csinálod hatvanévesen is, aki ilyen típusú személyiség az csinálja ezt. A másik pedig, a Queen-es vonal, akik mindenbe belecsaptak. Csináltak discót, rockot, musicalt, mindent, amihez éppen kedvük volt, és ez már sokkal közelebb áll a mi személyiségünkhöz is. Mi ilyenek vagyunk. Nem szeretünk egyfajta dolgot csinálni, mert az unalmas, és ha elunjuk magunkat, akkor semmi nem motivál minket. Az ember az legyen önmaga, és ha ő úgy érzi, hogy többféle dolgot kipróbálna, és a rengeteg ötletéből szeretne másokat is megvalósítani, nem csak azokat, amik tőle megszokottak, akkor tegye azt. De persze nem biztos, hogy mindig, mindenkinek fog tetszeni, de nem is kell. Általában azoknak a rajongóknak, akik az első két lemeznél szerettek meg minket, a harmadik lemez óta semmi nem tetszik, de azt meg látjuk, hogy a túloldalon mennyi új rajongót szerzünk ezekkel az újításokkal. Ez egy ilyen dolog. Azokat csináljuk, amiket szeretünk, és közben pedig látjuk, hogy növekszik a bázisunk is.

A harmadik klipbe pedig már behoztátok a kalóz-vonalat is.

Igen, annak Tenerifén forgattuk a videoklipjét. A Jöttünk, láttunk, visszamennénk film alapján kitaláltuk, hogy egy kalózcsapat vagyunk, akik utaznak egy hajón, ahol egy banya elvarázsol minket, és a jelenben felébredünk. Kalóznak öltözve. Tenerifén. A lényeg, hogy nem értjük a világot, beöltözve ott rohangálunk, és fenyegetjük az embereket, meg akarjuk inni a piáikat, ellopni a cuccaikat, kardozzuk a kocsikat. Látták az emberek, hogy ez egy baromkodás és tök sok járókelő beszállt, be tudtunk forgatni utcai embereket is a sztoriba. Ezen kívül forgattunk még egy másik klipet is Tenerifén a Matadorához, ami egy picit latinos, mexikói hangulatú dal. Ehhez a másik nagy kedvenc témánkat ragadtuk meg, a maffiavilágot, amiben mi drogbárók vagyunk. Most ezzel játszunk. Csomó olyan dolgot szeretnénk megcsinálni, ami bennünk van, és talán Bernie halála volt az, ami erre minket ráébresztett, hogy bármikor bármi véget érhet, és annyi mindent akarunk még, annyi minden ötletünk van, amit még nem valósítottunk meg.

A lemezbemutató koncerten terveztek valamilyen megemlékezést, vagy nem szeretnétek összemosni az emlékkoncertet és a lemezbemutatót?

Alapvetően elválasztjuk. Egyrészt az is úgy nézne ki mintha hakniznánk, hogy az egész évünk Bernieről szól, másrészt nekünk fontos volt, hogy az emlékkoncertet egyfajta rituálénak tudtuk be. Elengedtük, megemlékeztünk, és nekünk menni kell tovább, nem szabad, hogy erről szóljon a további része a karrierünknek. Lesz egy búcsú bejátszás, ami meg fog jelenni minden koncerten, de alapvetően nem erre szeretnénk építkezni a koncerteken.

Az albumot pedig itt lehet meghallgatni:

Hirdetés

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

Kommentek

35,886KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
1,000FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PROGRAMOK

Hirdetés

LÁNGOLÓ PREMIEREK

Hirdetés

DALMEGOSZTÁS

Programok

Lemezkritikák

Beszámolók

Audiópartnerünk