Negyven évig ugyanabban a zenekarban?! Nos, ez egy olyan dolog, amiről szerintem a legtöbbünknek csak halvány segédfogalmai lehetnek, hiszen manapság egyáltalán nem jellemző még az sem, hogy valaki akár csak ugyanazon a munkahelyen eltöltsön ilyen hosszú időt. Négy évtized után pedig egy mérlegképes könyvelőnek is bőven akadhat mesélnivalója, nemhogy a világ egyik legismertebb és legnagyobb hatású heavy metal zenekar alapító gitárosának. K.K. Downing pedig, aki 2011-ben lépett ki az azóta is működő Judas Priestből, hogy néhány hete a Tim Ripper Owens társasáságában alapítson saját zenekart, mesél is nem keveset az eredetileg 2018-ban napvilágot látott, magyar fordításban Éjjel-nappal Judas Priest címet kapott önéletrajzában.
Bár egy időben ízetlenkedtem azzal, hogy lassan már Lars Ulrich roadjának a kutyája is önéletrajzot ír, attól még lelkes olvasója vagyok ilyen típusú könyveknek, mivel mindig is érdekeltek a háttérsztorik, akár lemezekről, akár egy-egy előadó teljes pályafutásáról van szó. És minél hosszabb karriert fut be egy zenekar, annál biztosabb, hogy a sok év alatt összegyűl annyi történet, ami elég ahhoz, hogy egy könyv megfelelő arányban lehessen informatív, szórakoztató, ugyanakkor tanulságos és elgondolkodtató is. A felütésből már sejthető, hogy K.K. Downing Mark Eglinton közreműködésével készült önéletrajza ilyen.
Persze a Judas Priest sosem volt egy Mötley Crüe, vagy Guns N’ Roses, szóval itt nem egy „már az első próbán túllőttem magam, utána meghaltam hétszer, de mégis élek, sőt, boldogabb vagyok, mint valaha” típusú könyvről van szó, sokkal inkább egy olyan zenész visszatekintéséről, karrierösszegzéséről, akinek az aktív évek után érezhetően jólesik őszintén beszélni mindarról, amit megélt, jóról és rosszról egyaránt. És pont ettől a minden különösebb drámázást nélkülöző derűs visszafogottságtól lesz szerethető olvasmány, pedig a rengeteg mókás sztori és anekdota mellett olykor igen kemény dolgok is szóba kerülnek, legyen szó akár az ideálisnak messze nem nevezhető gyerekkortól a zenekari hullámvölgyeken át egy számomra igencsak meglepő személyes konfliktusig, de a részletekbe nem mennék bele tekintettel azokra, akik még nem olvasták a könyvet.
Ami egyébként nyugodtan lehetett volna akár száz-százötven oldallal hosszabb is, hiszen az Éjjel nappal Judas Priest, köszönhetően Bus András gördülékeny, letisztult fordításának, egy lustálkodós hétvégén simán végigolvasható egy lendülettel. Mintha leülnél egy régi cimborával egy kerthelyiségben a végigmelózott hét után: néha röhögtök, néha bátorítón megveregetitek egymás vállát, aztán csodálkoztok, milyen gyorsan elment az idő, és mennyi mindenről lehetett volna még beszélni. Hiányérzetről viszont nincs szó, inkább arról, hogy kicsit olyan a könyv, mint a jó érzékkel nem túl hosszúra nyújtott lemezek – lehet, hogy belefért volna egy-két dal még, de egyébként úgy kerek, ahogy van és legalább sokszor meg lehet hallgatni újra. Akár a Judas Priest klasszikus albumai, amiket az olvasó garantáltan előszed majd olvasás közben, ahogy én is tettem.
A kiadvány megrendelhető a Helikon Kiadó webáruházában, illetve a Popshopban. További információk a Facebookon! K.K. Downing új zenekaráról itt, a Judas Priest legutóbbi lemezéről itt írtunk.
